IINDEX, 2014.07.23., Fábián Tamás és Twice, 2020.12.12.
A majmok és emberek közti hasonlóságok és különbségek végtelen ideje érdekesek, ha már nyakunkon a legújabb A majmok bolygója, jöjjön egy kísérlet, amit Magyarországon alig és a világon is kevesen ismernek.
1932-ben egy amerikai pszichológus, Winthrop Niles Kellogg kitalálta, hogy milyen érdekes lenne együtt nevelni egy csimpánzbébit, Guát, és egy embergyereket, Donaldot. Kellogg arra volt kíváncsi, hogyan hat egymásra a két élőlény, illetve Guára az, hogy úgy nevelik, mint egy embert.
A csimpánzgyereket ugyanúgy öltöztették, fürdették, etették, fegyelmezték és szerették, mint Donaldot, majd alap pszichológiai teszteket végeztek el rajtuk.
Eredeti Kellog-felvételek:
Bár nem voltak egyidősek (Donald 10, Gua 7,5 hónapos volt, amikor mostohatestvérekké váltak), a teszteken nagyon hasonlóan teljesítettek, sőt Gua néhány dologban felül is múlta embertársát. A kísérletnek akkor lett vége, amikor Gua gyorsabb fejlődése átütötte a közte és Donald között húzódó kognitív falat, és Donald elkezdte a majomhangokat utánozni, Gua viszont nem próbálkozott embernyelven gügyögni.
A kísérletről szóló film:
Kelloggot különösképpen érdekelte a vadon nevelkedett gyerekek intelligenciája. Abban az időben az volt az általánosan elfogadott feltételezés, hogy az úgynevezett vadonban nevelkedett gyerekeknek alacsonyabb az IQ szintje, Kellogg azonban azt állította, hogy ez nem igaz. Ha ez így lenne, mondta Kellogg, a gyerekek nem maradnának életben.
A pszichológus azt állította, hogy az élet korai szakaszában van egy olyan tapasztalati és tanulási periódus, amely meghatározza a teljes további életet.
Kellogg elhatározta, hogy bebizonyítja az elméletét. Úgy döntött, hogy felnevel egy csimpánzbébit, mint a saját gyerekét. Mások már korábban is tettek rá kísérleteket, hogy megtanítsanak csimpánzokat az emberi nyelv használatára, ezek a próbálkozások azonban mind kudarcba fulladtak.
Kellogg azonban úgy döntött, nem csak a munkaidejében dolgozik a kiválasztott állattal. Az volt az elképzelése, hogy a majmot a saját tíz hónapos kisfiával, Donalddal együtt neveli.
Winthorp Kellogg és felesége, Luella, örökbe fogadtak egy 7 hónapos csimpánzkölyköt, aki a Gua névre hallgatott. A majom minden értelemben a családhoz tartozott.
Ugyanúgy öltöztették, etették és játszottak vele, mintha embergyerek lett volna. Teljes mértékben úgy bántak vele, mintha a saját biológiai gyerekük lett volna.
A Kellogg házaspár 9 hónapon át tartotta Guát a kis Donald mellett, és bizonyos időnként tesztsorozatoknak vetették alá őket, hogy felmérjék a fejlődésük szintjét.
A memória, a reflexek, a játék közbeni viselkedésük, valamint a hallgatás, a nyelvi készségek és a figyelem szempontjából egyaránt gondosan megtervezték a kísérletet.
Kelloggék rendkívül lelkiismeretesen dolgoztak, megfigyeléseik minden részletre kitértek. Még azt is feljegyezték, milyen hangot ad ki a kanál, amivel a kisfiú és a csimpánz ütögették a saját fejüket.
Az eredmények végül rendkívül érdekesnek bizonyultak. Gua soha nem tudta megtanulni az emberi nyelv használatát, Donald gügyögése azonban szokatlanná vált, mivel elkezdte utánozni fogadott „nővére” hangjait.
A gyerek először is utánozni kezdte azokat a hangokat, amiket a csimpánz hallatott. Később ez odáig fajult, hogy ugyanazokkal a morgásokkal és visításokkal próbált kommunikálni, mint a majom. Ezt leszámítva, Gua sok mindenben felülmúlta embertestvérét.
Gyorsabban megtanult egyedül enni, és bizonyos feladatokat is sikeresebben tudott végrehajtani. Gua vette át a vezetést, ha új helyek felfedezéséről volt szó, vagy ha új tárgyakkal kerültek kapcsolatba.
A beszéd – az igazi, emberi beszéd és a szavak megformálása – volt az egyetlen dolog, amit Donald előbb elsajátított. Gua fizikai erőnlét kérdésében is megelőzte Donaldot, és a Kellogg házaspár egy idő után talán attól is tarthatott, hogy a majom túl erős ahhoz, hogy biztonságosan Donalddal játszhasson.
Mivel aggasztotta őket, hogy a fiú túl sokat átvett az állat viselkedéséből, úgy döntöttek, felhagynak a kísérlettel.
Féltek attól, hogy Donald fejlődését lelassíthatja az a túlzottan nagy hatás, amit a csimpánz gyakorolt rá. De végül a Kellogg házaspárnak sikerült bizonyos perspektívára szert tenni a vadon élő gyerekek fejlődését illetően.
Megfigyeléseiket megörökítették A majom és a gyermek című könyvükben, Gua pedig visszakerült abba a központba, ahonnan örökbe fogadták. Sajnos, kevesebb mint egy évvel azután, hogy elválasztották „testvérétől”, Gua elpusztult tüdőgyulladásban, de a pszichológiára gyakorolt hatása mind a mai napig érezhető.
A hatáskeltő G. V. Cooper értelmezésében:
Fotók: Mad Science Museum