Ajánlom az alábbi posztokat is a témához illeszkedve:
✨Hogy válasszunk coachot?
✨Hogy válasszunk coach iskolát?
✨Hogyan gondolkodnak MÁSKÉPP a segítő szakemberek (22 segítő szakma esetpéldán keresztül)
✨A coaching lépései
✨Hogy kezdj bele a tanácsadói praxisod felépítésébe?
Walt Disney rájött, hogy Malacka, Füles, Micimackó és a Nyúl egyaránt eladható
szeretetmárkává tehetők, ha a világlátást, életérzést, amelyet képviselnek hitelesen, vonzó módon sikerül kifejezni. Mindannyian arra vágyunk, hogy új élményeket, új érzéseket éljünk át, azaz olyan esztétikailag megalkotott (virtuális vagy valódi) világokba léphessünk, amelyek kifejezik értékrendünket, és amelyekhez érzelmileg kötődhetünk. A funkcionális „bolti” tranzakciók helyett befogadni és behatolni akarunk: megtalálni a kalandban a rendet, a rendben a kalandot.
Malacka éppen úgy kultuszmárka lett, mint Füles vagy Micimackó. Mi a helyzet a coach létformával?
Walt Disney radírja és a ceruzája a coach kezében: törlünk, javítunk, szebbet rajzolunk, új életeket alkotunk
Coach nem a saját útját járja, hanem mások térképeinek finom rajzolatát fürkészi, s közben észrevétlenül maga is gazdagodik. Nem hőstettekre készül, hanem arra, hogy meghallja azt a halk, rekedt, belülről fel-felszakadó hangot, melyet az emberek többnyire maguk elől is rejtegetnek. Van abban valami mindent átható titokzatosság, ahogy egy félmondat mögött feldereng egy egész élet logikája, kimondatlan félelmei, váratlan lehetőségei. Az egész ahhoz fogható, mintha az ember egy régi szerelmeslevél hátoldalán megtalálná a szívbőljövő vallomást.
Coachnak lenni azt jelenti, hogy az ember időről időre tanúja lesz annak a különös pillanatnak, amikor valaki rájön: nem a világ változik, csak ő engedi el végre a régi történeteit, sérelmeit, balsorsú emlékeit. Ilyenkor még a terápiás szoba levegője is tisztábbá válik — mintha egy láthatatlan függöny lebbenne félre, és utat engedne a friss áramlatoknak, megannyi összefüggést láthatóvá tevő fénynek. „Itt nyugodtan leteheti a terhét, nem kell erősnek lenni.”
De talán az a legszebb benne, hogy bár coachként az ember sosem a saját történetét írja, mégis minden nap közelebb jut önmagához. Mert amikor mások útját kíséri, óhatatlanul felfedi saját kanyarulatait: a régi tévedéseket, elhibázott ígéreteket, be nem vallott vágyakat. S miközben mások döntéseihez gyújt világosságot, egyszer csak rájön, a saját életét is derúvel töltötte meg.
Coachnak lenni nem hivatás — inkább valamiféle lassú érés, megértése annak, hogy az emberi lélek nem változik csatakiáltásoktól, csak akkor, ha valaki elég türelmesen ül, és megérzi az első, egészen halk neszt is.
És talán ez az egész mesterség jutalma: hogy időnként látni lehet, ahogy egy élet végre lélegzethez jut. Ilyenkor a coach csendben elmosolyodik, mint Szindbád tenné, amikor hajnalban betér az első kávéházba — mindig akad egy történet, melyet örökre magában hordoz majd.
Radír és a Ceruza a coach értelmébe fogva
A radír egy esős, szürkülő, amolyan hamisítatlan dublini délután odafordult a ceruzához, mintha csak egy régi vendéget szólítana meg a kávéház eldugott szegletén:
– Hogy szolgál a kedves egészséged, barátom?
A ceruza ekkor úgy pattant fel, mint akit túl forró feketével kínáltak:
– Barátod? Ugyan már… Hiszen gyűlöllek!
A radír meghökkent. Lágy, rózsaszín külsején mintha repedést nyitott volna a szó:
– Mondd csak… miért?
A ceruza fanyar mosollyal, ahogy a sértett író a szerkesztőjére néz:
– Mert mindent eltüntetsz, amit papírra bíznék. Egyik mondatom sem lehet biztos a létezésben.
A radír ekkor szelíden, a maga finom, porladó bölcsességével tovább próbálkozott:
– Én csak a véletlenül odavetett hibákat húzom ki a történeteidből.
A ceruza azonban nem engedett:
– És mi okod van erre? Ki rendelt fölém valami igazságtevőnek?
– Senki, kedvesem – sóhajtott a radír –, csupán radír vagyok. Ezt a mesterséget szánta nekem a mindenség.
A ceruza gőgösen kihúzta magát, ahogy a nagyvilági írókat képzelné maga elé a halandó ember:
– Mesterség? Az nem munka, amit te teszel. Az igazi munka az, amikor valaki ír. Alkot. Teremt.
A radír elmosolyodott, olyan megértéssel, ahogyan a főpincér mustrálja a türelmetlen vendéget:
– Téves gondolatot csiszolni éppoly fontos, mint helyeset papírra kanyarítani.
A ceruza erre elhallgatott. Egy kicsit meggörnyedt, pont úgy, mint akit a saját mondata súlya húz a föld felé. Végül, alig hallhatóan megpendÍtette:
– Minden nappal kisebbnek látnálak téged.
A radír felkacagott – az a fajta nevetés ez, amely porrá hullik a levegőben:
– Mert minden egyes hibánál letörlök magamból valamit. Csöndesen fogyok, hogy te növekedhess.
A ceruza rekedten, kissé megrendülve válaszolt:
– Mondjuk, én is mintha alacsonyabb lennék mostanában.
A radír erre odabújt hozzá finoman, miként a hajnal simítja végig a háztetők kontúrját:
– Aki jót tesz, mindig fizet érte valamennyit önmagából. E nélkül nincsen se írás, se törlés, se élet. Majd megállva, kissé reszketeg, mégis meleg hangon így szólt:
– Mondd csak…, még mindig haragszol rám?
A ceruza mosolya puhán rajzolta át körülöttük a világot:
– Hogyan gyűlölhetnélek, amikor minden nap áldozol értem?
És így lett a két régi ellenfélből valami furcsa, nesztelen szövetség a papírlap felett: egyik rajzolta a világot, a másik tisztára törölte a tévedéseket, s valahogy mindketten fogyatkozva lettek teljesebbek.
Talán így vagyunk mi is. Minden reggel egy nappal kevesebb idővel ébredünk, s mégis egy cseppel több szelídséggel, ha jól osztjuk be magunkat. Ha nem adatott meg, hogy ceruzaként rajzoljunk boldogságot mások lapjára, hát legyünk radírok: töröljünk ki fájdalmat, hagyjunk reményt, szusszantsunk egy kis optimizmust a lelkek felé. Hátha egyszer valaki azt mondja rólunk: „Hálás vagyok neked, miattad lett tisztább az életem.”
Ha te is coach szeretnél lenni, szeretettel várunk közénk: Nemzetközi, egyetemi színvonalú, prémiumminőségű coach és tanácsadóképzések. Kezdőtől a mester fokozatig.
Ha pedig kipróbálnád a coachingot, ajánlom a Mentálkapu Tanácsadói Praxisközösségünket! Mert életünk során sokan érezzük úgy, hogy szamártöviseken rágódó fülesek, mindenkitől félő malackák, lóti-futi nyuszik, fékevesztett tigrisek, a „semmi ágán” tollászkodó baglyok, vagy „csekély értelmű” micimackók vagyunk. A különféle személyiség-fejlesztő kurzusok vagy milliomos-képzők a legnagyobb hibát akkor követik el, amikor eltekintenek a fejleszteni kívánt személy lelki alkatától és az ehhez illeszkedő alapvető kompetenciáitól, vagyis mindössze csak attól, hogy a megszerzett ragyogó ismeretek hogyan vonatkoznak éppen őrá. Ez a Mentálkapuban nem fordulhat elő! Teszteld a tudásunkat! Személyre szabottan neked, érted, rólad gondolkodunk.
Berzáczy Kriszti
Mentálkapu Tanácsadói Praxisközösség szupervízora
https://mentalkapu.hu/
Coaching és Pszichológia- a jól-lét kötőpontja.
Feliratkozás
Iratkozzon fel heti hírlevélünkre! Értesítjük a legújabb blogbejegyzésekről és az exkluzív tartalmakról.
Iratkozzon fel, hogy ne maradjon le a tartalmainkról!
Csatlakozzon a tízezer fős közösségünkhöz a Facebook-on is:
Legújabb blogbejegyzések
Szeretettel látjuk az IACM Akadémia nemzetközi színvonalú, egyetemi prémiumminőségű coach képzés coaching képzési és továbbképzési: SKILLBOX (tudásbázis), ezen belül a blog oldalán is.
Maradjon még, kukkantson be a WEBSHOP-unkba!
