A stanfordi börtönkísérlet (vagy Zimbardo-féle börtönkísérlet) pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A kísérletet 1971. augusztus 14–20. között végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. A részt vevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje előtt – hat nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
A kísérlet a populáris kultúra szerves része lett, számos filmet inspirált. Az eltelt évtizedekben azonban rengeteg kritika is érte a módszertanát, egyes vélemények szerint felvethető, hogy a kísérletet meghamisították. Bővebben a Wikipédián.
A híres kísérlet rövid, kissé hatásvadász összefoglalója
A híres stanfordi börtönkísérletről szóló film magyarul
A Stanfordi börtönkísérlet 1971-ben zajlott a Stanford Egyetemen, és egyike a pszichológia történetének legismertebb és legmegosztóbb kísérleteinek. Philip Zimbardo professzor vezetésével hajtották végre, és az emberi viselkedésre gyakorolt hatások vizsgálatára irányult, különös tekintettel a hatalom és a tekintély dinamikájára a börtöni környezetben.
A kísérlet során önkéntes hallgatókat osztottak két csoportra: őrökre és rabokra. A résztvevők kiosztott szerepek alapján viselkedtek, és egy átformált börtönkörnyezetben helyezték el őket a Stanford pszichológiai intézetében. A kutatók a rendfenntartók és a foglyok közötti interakciókat figyelték, miközben megfigyelték, hogy a résztvevők miként reagálnak és adaptálódnak a hatalommal és tekintéllyel teli szituációhoz.
A kísérlet elején a résztvevők még nem mutattak különös viselkedést, de az idő előrehaladtával az „őrök” és a „rabok” közötti interakciók drasztikusan megváltoztak. Az őrök, bár eredetileg szintén hallgatók voltak, hatalmi pozíciójukban visszaéltek, és agresszív viselkedést mutattak a rabok felé. A rabok pedig kezdtek megtörni pszichológiai stressz, megalázás és kiszolgáltatottság következtében.
A kísérlet őszinte, és sokkolóan erőszakos fordulatot vett, és eredetileg tervezettnél rövidebb idő után, mindössze hat nap után le kellett állítani. Az etikai aggályok, a résztvevők mentális és fizikai biztonságának veszélye, valamint az elhatalmasodóan negatív hatások miatt döntöttek így. A pszichológiai hatások, amelyeket a résztvevők tapasztaltak, mélyen megrendítették a kutatókat és a világ számára, és komoly vitát váltottak ki a kísérlet etikájáról.
A Stanfordi börtönkísérlet kiterjedt kutatási és vitairodalmat generált. Számos tanulmány és elemzés készült a kísérlet etikai szempontjairól, valamint az emberi pszichére és társadalmi dinamikákra gyakorolt hosszú távú hatásairól. A kísérlet rámutatott a hatalommal járó felelősség fontosságára, és számos iránymutatást adott az emberi jogok és az etikai kutatási gyakorlatok terén.