Érvelés és vitakultúra sorozatunk első témája a hatásos kommunikáció: motiváció, meggyőzés és hatásgyakorlás.
Iratkozzon fel a hírlevelünkre!
Az e-mail címe megadásával a legfrissebb posztokról azonnal értesülhet.
„NE SZÓLJ SZÁM, NEM FÁJ FEJEM”?
Valóban könnyebb lemondani a preferenciáinkról, mint képviselni az érdekeinket?
Tényleg nem éppen akkor fő a fejünk, ha nem merjük nyíltan megfogalmazni és képviselni a saját szükségleteinket a nyugalmunk látszólagos megőrzése érdekében? Nem az a baj, hogy nem nyitjuk ki a szánkat, nem merünk beszélni, így esélyünk sincs arra, hogy mások megismerjék a koncepciónkat, esetleg támogatóinkká, szövetségeseinkké váljanak?
Megspóroljuk a vitát (harc), de elveszíthetjük a háborút!
Ha érvelés és vitakultúra helyett erővel visszük keresztül az akaratunkat, biztosak lehetünk abban, hogy a többiek nem állnak ki mellőlünk?
Itt az ideje, hogy a vitára mint hasznos diskurzusra, a párbeszéd egy lehetséges formájára tekintsünk! A vita nem egyenlő a veszekedéssel, a parttalan, idegőrlő konfliktusainkkal.
Vitakultúra
A vitakultúra a konstruktív, tiszteletteljes és értelmes vitázás képességét jelenti, ahol a résztvevők érvelnek, véleményt cserélnek, és meghallgatják egymást, anélkül hogy személyeskedésbe vagy ellenségeskedésbe torkollna a beszélgetés. A jó vitakultúra alapja a nyitottság, az empátia, a logikus érvelés, valamint az a képesség, hogy érveinket bizonyítékokkal támasszuk alá és elfogadjuk, ha más szempontok vagy érvek érvényesebbek.
A VITA JÓ DOLOG, ALKALOM A TANULÁSRA
A vita eszmecsere, információáram, tudásáram.
A vita lehetőséget teremt arra, hogy megismerjük a körülöttünk álló szándékait, indítékait, vágyait, prioritásait, legkülönfélébb szempontjait. Megértsük, miért viselkednek és döntenek így vagy úgy, miért ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz, míg mások hidegen hagyják őket.
Az érvelés a viták, tárgyalások, beszédek, tudományos munkák, sőt, a mindennapi kommunikáció elengedhetetlen része, mert segít világosan kifejezni a gondolatainkat és megérteni mások szempontjait. Helyesen alkalmazva betemetheti az egymás közt tátongó árkokat és szakadékokat. Életben tartja az építkezésre bármikor kész emberi kapcsolatainkat. A jó érvelés egyfajta felfedezés és kaland: állandó, könnyed nyitottság, önreflexió, folyamatos tanulás. A színvonalas érvelés a szellemi fittség, nyelvi lelemény, intellektuális felkészültség, kreativitás, képzelőerő ékes bizonyítéka. Az érvelés a kultúra és a kulturáltság lenyomata. Érvelés nélkül nincs értelmes tanulás, fejlődés, egymás közti minőségi érintkezés és kapcsolattartás. Érvelés a társadalom sava-borsa, összetartó ereje, kohéziója.
Érvelés
Az érvelés egy logikus gondolatmenet bemutatása, amelynek célja, hogy alátámassza vagy megcáfolja egy állítás, vélemény vagy álláspont helyességét. Az érvelés során különféle tényeket, bizonyítékokat, logikai
következtetéseket és szempontokat használunk annak érdekében, hogy meggyőzzük a hallgatóságot.
Az erőszakoskodás egyetlen formája sem tekinthető érvnek! Sem az érzelmi zsarolás (sértődés, sírás, figyelem- és szeretetmegvonás), sem a fenyegetőzés és ugyanazon szempontok folyamatos ismételgetése éppen úgy illegitim, ahogy a zsarnokoskodás.
Az érvelés és vitakultúra alapjai
Az érvelés befektetés.
Mindig megéri.
Érvelés alapja: 1. legyünk stadardizáltak és csak azután kreatívak!
Mik az előremutató és értelmes kommunikáció alapvetései?
Paul Grice nyelvész híres együttműködési alapelvei vagy más néven maximái kiemelt jelentőséggel bírnak a kifinomult érvelés és a magas színvonalú vitakultúra megteremtésében, ápolásában, mivel ezek az alapelvek a hatékony, világos és konstruktív kommunikációt támogatják. A Grice által megfogalmazott maximák a következők:
Grice-maximák
Mennyiség maximája
Csak annyit mondjunk, amennyi szükséges, nem többet és nem kevesebbet! Ez az elv arra ösztönöz, hogy kerüljük a felesleges részletezést, és csak a lényegre szorítkozzunk, miközben azt is figyelembe vesszük, hogy a hallgatónkat éppen elegendő információval lássuk el. Így az érveink összeszedettek, tömörek és figyelemfelkeltők maradnak.
Relevancia maximája
Maradjunk a tárgynál, és csak a vitatott kérdéshez kapcsolódó érveket hozzuk fel! A releváns információk használata megóv a téma elterelésétől, és biztosítja a fókuszált, célratörő beszélgetést, amelyben a résztvevők könnyebben juthatnak közös nevezőre.
Minőség maximája
A hallgatóságunk előképzettségét szem előtt tartva kommunikáljunk! Túl nagy tudásolló vagy nem elég igényes tartalom rontja az együttműködés esélyeit. Arról beszéljünk, amiben magunk is hiszünk, és igaznak tartunk. Ez a hitelesség alapja. Az érvelés ereje azon múlik, hogy az állításaink valós és megalapozott információkon nyugszanak-e.
Mód maximája
Fogalmazzunk világosan, kerüljük a homályos, kétértelmű kifejezéseket és a túl bonyolult nyelvezetet! Az érthető, világos kommunikáció növeli az érvelés hatékonyságát, hiszen a hallgatóság így könnyebben követheti a gondolatmenetet.
Érvelés alapja: 2. vélemény helyett tényítéletet mondjunk!
Vélemény helyett tényítélet
Az érvelés és vitakultúra alapja, hogy vélemény helyett tényítéletekre hivatkozzunk!
Vélemény
Vélemény szubjektív.
A vélemény az Én, azaz a szubjektum által elfogadott szempontokra támaszkodik: a személy értékrendjére, ízlésére vagy ízléstelenségére, személyes és kevésbé megbízható emlékeire*, tapasztalataira, egyedi, individuális élményeire, pszichológiai állapotára.
*Az emlékek a jelen pszichológiai állapotunk konstrukciói.
Vélemény:
„Szerintem…”, „véleményem szerint…”, „úgy gondolom…”,
„az az én álláspontom…”,
„úgy tudom, hogy…”,
„azt hallottam….”,
„azt hiszem….”,
„meg vagyok győződve róla…”.
Tényítélet
A tényítélet objektív.
A tényítélet objektív, azaz ellenőrizhető, bizonyítékokon alapuló állításokra épül. A tényítéletet az ú.n. objektív intézményes standardok (pl. statisztikák, szabványok) támasztják alá. Objektív intézményes standardnak kell tekintenünk a kánon, azaz a releváns szakmai szakértői csoport állásfoglalását is.
Tényítélet:
„Az elismert (Kik ismerik el? Hol hivatkoznak rá? Kik cáfolják? Mivel?) szaktekintély a t időpontban p platformon publikált, x című művében (y oldalon) azt állítja, hogy…”
Érvelés alapja: 3. Építsünk közös világokat!
Hatásos érveléshez építsünk először közös platformokat!
Tévedés, hogy mindig meg tudunk egyezni, elég, ha leülünk és megbeszéléseket folytatunk!
Mi a valószínűsége, hogy az ajtón belépő ember egy férfi? Könnyen belátható, hogy 50%.
Mi a valószínűsége, hogy a bejáraton megérkező egyén szőke hajú férfi? Két kritériumnak is meg kell tehát felelnie: szőke legyen és férfi. (Férfi) 50% * (Szőke) 20% = 10%. Két feltétel együttes teljesülésénél bezuhant a valószínűség 50%-ról 10-ra.
Pont ilyen az egyezkedés is. Ha egy dologban nem vagyunk közös nevezőn, még számos más, azt megalapozó szempont torlódik a háttérben, amiben mind konszenzusra kéne jutnunk. Megalapozott módszertan nélkül, a fentiek figyelembevételével, az egyetértés valószínűsége radikálisan csökken (az egymásnak feszülésé viszont nő).
Jarmusch mester és a többiek
Hogy keltik életre az együttműködési platfomot közös látomás, vonzó vízió formájában a legnagyobbak? Tanuld meg tettenérni az IACM Akadémia képzésein a designgondolkodás (tervezői gondolkodás) segítségével az „üzenetet”!
Részlet Jarmusch, Kávé és cigaretta című filmjének egyik ikonikus jelenetéből:
Érvelés alapja: 4. Ne várjunk másokra! Tegyünk érte máris!
Néhány tipp:
- Döntsük el, miről akarunk beszélni és maradjunk a tárgynál!
Ne ugráljunk az események és témák között! Ne hivatkozzunk a másik fél által elkövetett vélt vagy valós sérelmeinkre ahelyett, hogy nyugvópontra tennénk azt az ügyet, amit célul tűztünk ki.
NEM, EZ NEM JÓ!
„Múltkor te is..!”, „És amikor te meg azt csináltad, hogy…?”, „Nekem is van egy-két szavam ahhoz, hogy te hogy szoktál…”
- Ne metázzunk és másnak se hagyjuk!
Felnőtt-felnőtt párbeszédet folytassunk! Ne hagyjuk, hogy lenyomjanak bennünket egyfajta alávaló szerepbe, de mi se játsszuk a népi pszichológust, felkent bírát vagy a híres stratégát! Az elkalandozásaink során ne legyünk színvonaltalanok és primitívek se!
NEM, EZ NEM JÓ!
„Sajnos anyukád nem nevelt arra, …”, „Gondolkodj el, mi lehet a valódi problémád…”, „Úgy látom, nem szexeltél mostanában…”, „Ha eszed lenne…”.
- Ne erőszakoskodjunk! Nem az az eredmény, ha lenyomjuk a véleményünket a másik torkán!
Legyen érdemi és értékes minimumprogramunk, amit ha teljesítünk az egyeztetés során, máris úgy érezhetjük, hogy megérte. Figyelembe ajánlom az angol közmondást: „Egyetértünk abban. hogy nem értünk egyet.” Ha ez a mondat elhangzik egy közös, felszabadító nevetés kíséretében, semmi nem történt hiába.
NEM, NEM JÓ!
„Én innen addig fel nem állok…”, „Továbbra is ugyanúgy gondolom…”, „Csak azt tudom megismételni…”, „Kezdjük elölről…”, „Engem nem érdekel…”, „Ha te így, akkor én is…”.
- Ne legyünk improduktívak! Kizárólag előremutató dolgokra fordítsuk a figyelmünket!
Gondoljuk át, miért éri meg nekünk a beszélgetés! Csak értékes dolgokért fizess a legdrágábbal, a figyelmeddel!
NEM, NEM JÓ!
„Beszéljük meg a sérelmeinket…”
Írd meg a poszt alatti kommentben, mit javasolnál még?!
„Az is fontos, hogy lazák legyünk és ne feszüljünk rá egy-egy beszélgetésre! Be cool!”
Kriszti
coach
Az érvelés és vitakultúra csak rajtunk áll!
Érv
Az érv egy olyan állítás vagy állítások sorozata, amelyeket azért fogalmazunk meg, hogy alátámasszunk vagy igazoljunk egy adott nézetet, véleményt, vagy következtetést. Egy érv általában két részből áll:
AZ ÉRVELÉS ELEMEI
Logika: Az érvelés logikai összefüggései, amely biztosítja, hogy a premisszák és a következtetés közötti kapcsolat ésszerű és helytálló legyen.
Tézis: Az az állítás vagy vélemény, amelyet az érvelő bizonyítani vagy megvédeni kíván.
Premisszák: Az érvelést alátámasztó kijelentések, bizonyítékok vagy okok.
Ezek a kiinduló állítások, amelyekből a következtetésre jutunk. A premisszák bizonyítékokat vagy logikai alapokat szolgáltatnak ahhoz, hogy a következtetésünket ésszerűnek és megalapozottnak tüntessék fel.
Következtetés: Az érvelés végső eredménye vagy állítása, amelyet a premisszák alapján vonunk le.
Ez az érv végső állítása, amelyet a premisszák alátámasztanak. A következtetés a premisszák logikus összekapcsolásából származik, és az érv fő üzenetét képviseli.
ÉRVELÉS CÉLJA
Törekedjünk arra, hogy az érveléshez csak tényítéleteket használjunk!
- Bizalomépítés az érvelés egyik célja, de legalábbis járulékos következménye, ugyanis, miközben mások megismerik a szándékainkat, indítékainkat, kevésbé sejtenek rosszindulatot, csökken a gyanakvás, sőt, még az is lehetséges, hogy könnyebben azonosulnak velük, elköteleződnek és támogatnak a koncepciónk megvalósításában.
- Tájékozódás, hiszen saját érdekünk, hogy képet kapjunk arról, mások hogyan gondolkodnak, választanak, vagy döntenek, mi motiválja őket, milyen érzelmi és cselekvési mintákra, válaszokra, reakciókra számíthatunk tőlük.
- Megértés, melynek során a partnerünk is kifejti a szempontjait, így artikuláltabban, élesebben, több oldalról megvilágítva látjuk az egyébként rendszerint érzelmekkel átitatott, előzményekkel terhelt, összetett helyzeteket.
- Meggyőzés, amikor az érvelő másokat arra kíván rábírni, hogy elfogadják az álláspontját, tartsanak vele, támogassák őt.
- Magyarázat, ha az érvelő világosabbá tesz egy témát azáltal, hogy részletesen kifejti a hallgatói számára. Olyan tudást ad át, ami elengedhetetlen a téma megértéséhez.
- Védelem és védekezés, mikor az érvelő saját vagy mások állításait védi egy vitában vagy kritika esetén.
- Iteráció: az együttműködés feltételét jelentő kapcsolat és a kommunikáció fenntartása, esetleg a befagyott álláspontok oldása és közelítése a cél.
- Visszajelzés tájékoztatás, jeladás arról, mit értettünk meg a szóban forgó helyzetről hol tartunk most, merre szeretnénk továbbhaladni.
Az érvelés és a bizalom kapcsolata
HITELESSÉG ÉS MEGGYŐZŐ ERŐ
Az érvelő téma iránti elköteleződése, valamint az azzal kapcsolatos tudása, szakmai ismerete, tapasztalata, és az érvek alátámasztásához használt megbízható források bemutatása, a koncepciójának jósága, hasznossága mind erősítik a hallgatók bizalmát.
ÉRVELÉSI STÍLUS ÉS SZÁNDÉK
A vita (bármiféle diskurzus) nemcsak a tartalomról (érvekről) szól, hanem arról is, milyen metakommunikáció kíséri a közreadott érveket. A mások szempontjai iránt is nyitott és párbeszédképes hozzáállás növelheti a bizalmat.
KÖVETKEZETESSÉG ÉS MEGBÍZHATÓSÁG
Az összekapcsolódó, logikus és következetes érvelés és viselkedés azt sugallja, hogy az illető átgondolt, megbízható, elkötelezett, eltökélt. Ha valaki gyakran keveredik önellentmondásba, vagy sűrűn változtatja az álláspontját, csökkentheti a belé vetett bizalmat.
Az érvek bemutatása különböző módokon járulhat hozzá a bizalom építéséhez:
Transzparencia és őszinteség: Amikor valaki világosan és őszintén mutatja be az érveit, azt sugallja, hogy nincs rejtegetnivalója, és hajlandó tisztán kommunikálni. Ez a fajta nyitottság bizalmat kelt, hiszen a másik fél úgy érzi, hogy az érvelő fél nem manipulálja őt és nem titkolja el a valóságos szándékait.
Logikus felépítés: A jól felépített, logikailag koherens érvek meggyőzőbbek. Amikor az érvelés következetesen és érthetően halad végig egy témán, az segíti a hallgatóságot abban, hogy együtt haladjon az érvelővel, megbízzon az érvelő gondolkodásában és ítélőképességében. A logika és az érvelési lánc áttekinthetősége azt mutatja, hogy az érvelő tisztában van a helyzet összetettségével vagy bonyolultságával, és alaposan, több oldalról átgondolta az álláspontját.
Tényekkel és adatokkal való alátámasztás: Az érvek hitelessége akkor nő, ha azok mögött konkrét tények, adatok és megbízható források állnak. Ez azt jelzi, hogy az érvelő tájékozódott, felvértezte magát, esetleg elmélyült a témában azzal, hogy alapos kutatást végzett, és az állításai objektív alapokon nyugszanak. Az ilyen típusú érvelés könnyebben kelti azt a benyomást, hogy az érvelő szakértő vagy jól tájékozott a témában, ami növeli a bizalmat.
Nyitottság a kritikára és kérdésekre: Ha az érvelő készségesen válaszol a kérdésekre, illetve hajlandó mérlegelni más véleményeket is, az erősíti az általa képviselt koncepció hitelességet. Az a képesség, hogy valaki hajlandó és tud is reagálni a kritikára, valamint rugalmasságot mutat az érvelés finomításában, további bizalmat épít, mivel azt sugallja, hogy az érvelő nem dogmatikusan ragaszkodik a nézeteihez.
Empatikus kommunikáció: Az érvek bemutatásának módja szintén kulcsfontosságú a bizalom építésében. Ha az érvelő figyelembe veszi az érintettek nézőpontját, érzékeny más személyek kérdéseire és kétségeire, érthetően, tiszteletteljesen kommunikál, ez segíti a kapcsolatok megerősítését. Az ilyen érvelés bizalomkeltő, mert az érintett felek úgy érzik, hogy nemcsak az érvek logikai ereje, hanem az emberek közötti kapcsolat is fontos a beszélő számára.
Érvekre fel!
Itt a blogban és a képzésein is szeretettel várja az
IACM AKADÉMIA!
Mennyire vagyok romantikus?
Ajándék teszt.