A gaslighting fogalma egy pszichológiai jelenségre hívja fel a figyelmet, egy olyasfajta technikára, melynek során valaki szándékosan torzítja vagy megkérdőjelezi a másik ember valóságérzékelését, hogy az áldozat végül kételkedni kezdjen saját emlékeiben, ítélőképességében vagy akár egyenesen a mentális egészségében. Bántalmazó taktika. Hosszú időn át alkalmazva érnek célt a verbális erőszaktevők.

A tiszta forrás
Gaslight (Gázláng), 1944.
A cím utalás
A film címe arra a visszatérő eseményre reflektál, melynek során a házaspár lakásában gyakran elhalványodnak a gázvilágítással működő lámpák. A feleség észleli ezeket a jeleket, a férj pedig a nyilvánvaló tény ellenére mindent tagad, ezzel kétségbe vonja a nő észlelésének valóságalapját. A manipuláció folytatódik.
A film
Patrik Hamilton színművéből készült pszichothriller.
USA (MGM), 1944., 114 perc, ff, thriller. Megtekintéséhez katt!

Az azonosított fogalom
Gázlángozásnak nevezzük a pszichikai bántalmazásnak azt a formáját, amikor valaki úgy próbálja meg az őrületbe kergetni az áldozatát, hogy rendszeresen kétségbe vonja a másik valóságának (igazának) a hitelességét. A pszichológiában elterjedt kifejezés eredete George Cukor által rendezett pszichothrillerhez köthető, melynek középpontjában a pszichológiai bántalmazás áll.
Az alkotók
A rendező, George Cukor 7 Oscar-díjra jelölt (végül Ingrid Bergman el is nyerte az aranyszobrot) filmjének szereplői: Ingrid Bergman (feleség), Charles Boyerés (férj), és az akkor még pályakezdő Angela Lansbury (pimasz cseléd).
Operatőr: Joseph Ruttenberg
Forgatókönyv: John van Druten, Walter Reisch és John L. Balderston.
Zene: Bronislau Kaper
A történet
A házasságszédelgő férj (akit Prágában vár már egy feleség), londoni otthonukban megpróbálja elhitetni újdonsült nejével, hogy az megtébolyodott. Azért teszi mindezt, hogy zavartalanul kutakodhasson a nő híres nagynénje után maradt értékes ékszerekért. A férfi mindent elkövet annak érdekében, hogy a kétségbe esett párja elszigetelődjön és immár szabadon manipulálhassa.
A film következménye
1960
A „gaslighting” kifejezést az 1960-as évektől kezdődően informális módon használták annak a jelenségnek a megnevezésére, amely a valóságérzékelés tudatos manipulálására irányul.
1970
Az 1970-es évek óta a pszichoanalitikus irodalom is átvette ezt a terminust, hogy leírja az ilyen típusú viselkedést.
1980
Florence Rush, a gyermekekkel szembeni szexuális zaklatásról szóló 1980-as könyvében utalást tett George Cukor 1944-es Gázláng című filmjére, és megjegyezte:
„használjuk a [gaslighting] szót annak kifejezésére, amikor valaki arra törekszik, hogy lerombolja egy másik ember valóságérzékelését.”
A gázlángolás formái
TAGADÁS
A manipulátor tagadja a saját cselekedeteit.
„Megőrültél, honnan veszed ezt az egészet? Már megint képzelegsz? Dehogy történt ilyesmi, rosszul emlékszel!”
ELUTASÍTÁS
Az erőszaktevő ellenáll az áldozat kéréseinek.
„Ne, ma ne menjünk sehova, lásd be, túl fáradt vagy te ehhez! Mit vársz tőlem? Ha kiborulsz, én iszom meg a levét.”
VÁDASKODÁS
A befolyásoló negatív olvasatokat rendel az eseményekhez.
„Jön a vasárnap. Kezdődik a szokásos cirkuszod. Ha ráérsz, eszedbe jutnak a problémáid és megőrülsz.”
FÉLREVEZETÉS
A manipulátor terel és hárítja a felelősséget.
„Neked mindig rossz kedved van. Bemerevíted az embert. Kinek lenne kedve veled élni ezek után?”
ELLENTMONDÁS
Az erőszaktevő folyton akadékoskodik.
„Mitől vagy te olyan biztos?
Ha józanul végiggondolod, akkor se látod be, hogy igazam van?”
HAZUDOZÁS
A befolyásoló elferdíti és befedi az igazságot.
„Szeretnél tettenérni, mi? Hát, nem fog sikerülni, mert igazat mondok! De te csak terrorizálgass engem tovább!”
Hol fordul elő leggyakrabban?
Minden olyan helyzetben felütheti a fejét, amikor az egyik fél „gyengébb”, alacsonyabb a státusza, kisebb a társadalmi tőkéje, dominanciája, érdekérvényesítő képessége, hiányos a konfliktuskezelési és megküzdési stratégiája.
PÁRKAPCSOLATBAN ÉLŐK KÖZÖTT
SZÜLŐ-GYEREK VISZONYBAN
FŐNÖK-BEOSZTOTT ÖSSZEFÜGGÉSBEN
TANÁR-DIÁK KONTEXTUSBAN
TESTVÉREK
KÖZÖTT
CSALÁDI
KAPCSOLATOKBAN
BÜROKRATIKUS
HELYZETEKBEN
ELLENŐRZŐ
SZITUÁCIÓKBAN
HATALMI
HARCOKBAN
Tipikus mondatok
Amikor joggal gyanakodhatsz, hogy gaslighting áldozata lettél. Esetleg megzavarnak és manipulálnak. Olyasmiről akarnak meggyőzni, amit a tények nem támasztanak alá.
- „Én nem ezt mondtam, rosszul emlékszel.”
- „Félreérted a helyzetet, vedd már észre!”
- „Légy nagyvonalú, ne és lépj át ezen a semmiségen!”
- „Túl érzékeny vagy, ez nem is olyan nagy dolog,, ahogy te felfogod.”
- „Biztos vagy benne, hogy így történt? Én teljesen másképp emlékszem!”
- „Túlreagálod.”
- „Ezt már ezerszer megbeszéltük. Nem figyelsz.”
- „Nem én vagyok a hibás, miattad történt mindez.”
- „Azt sem tudom miről beszélsz, egyszerűen érthetetlen, amit itt összehordasz.”
- „Már korábban is hibáztál. Ajánlom, gondolkozz el rajta, hogy most is te rontottál-e el valamit!”
- „Nem vetted észre? Szedd össze magad! Mindenki más értette.”
- „Tényleg ezt akarod? Legutóbb se sikerült neked!”
- „Azt akarod, hogy mindenki rajtad nevessen?”
- „Mindenki látja, milyen vagy.”
- „Te mindig ilyen furcsa dolgokat találsz ki. Csodálkozol, hogy az emberek nem értenek téged?”
- „Szerintem neked valami komoly mentális vagy pszichés problémád lehet.”
- „Csak vicceltem. Neked semmi humorérzéked sincs. Nem tudsz lazítani?!”
- „Hidd el, ezt senki se viselné el, amit művelsz! Egyedül én állok itt melletted.”
A manipuláció hatására megváltozik a viselkedésed!
Fokozatok
első szint
KÉTSÉG
•
Megkérdőjelezed a saját döntéseid megalapozottságát.
Vajon, mindent jól megfigyeltél, számba vettél, helyesen értékeltél, nem felejtettél el semmit? Elég higgadt és racionális vagy egy megfontolt választáshoz? Még emlékszel arra az időkre, amikor a magad ura voltál, de a manipulátorod lassacskán meggyőz, hogy mindez teljesen alaptalan. Szereted őt. Függsz tőle. Lehetetlennek tartod az elválást, az elszakadást, a kimenekülést. Nem látsz alternatívákat. Sodródsz az eseményekkel, lassanként elveszted a lábad alól a talajt.
második szint
BIZONYTALANSÁG
•
Egyre kevésbé hiszel a terveid, cselekedeteid, választásaid helyességében és a kompetenciáid megfelelőségében.
Lehet, hogy agyon nyom a döntés felelőssége? Félsz a következményektől? Minden apró hibát felnagyítasz? Végzetesnek látod a kudarcaidat? Meggyőztek arról, hogy nem lehetsz biztos magadban? Gyámkodnak feletted? Mindenhova elkísérnek, ellenőriznek, beszámoltatnak, korrigálnak? Inkább átengeded a gyeplőt. Mentegeted a manipulátort. Okokat, magyarázatokat keresel kétségbeesetten, miért van rá szükséged, miért vagy mellette, miért jogos a viselkedése. Azt állítod, csak jót akar neked. Még reménykedsz a változásban.
harmadik szint
KONTROLLVESZTÉS
•
Úgy érzed, nem tudsz semmit egyedül végiggondolni, nem vagy ura a saját helyzetednek.
Bizonytalanságban létezel. Izgatott, zaklatott vagy. Megerősítésre vágysz. Többször átnézed, átszámolod, értékeled a dolgokat és még így sem győzöd meg magad. Nem tudsz megnyugodni. Előbb kényelmetlenül érzed magad, hogy bábáskodnak feletted, de mostanra már kifejezetten igényled,
negyedik szint
TÁMOGATÁSI IGÉNY
•
Gyengének és alkalmatlannak érzed magad. A legegyszerűbb dolgokban is másokra támaszkodsz.
Halogatsz. A legkisebb ügyekben is megerősítésre vársz. Állandó támogatásra szorulsz. A rád irányuló folyamatos kontrollt, ellenőrzést, számonkérést segítségként értelmezed.
ötödik szint
GYANAKVÁS
•
Kezded azt hinni, valami tényleg nincs rendben veled.
Meggyőznek arról, hogy ki kell vizsgáltatnod magad. Orvosi segítségre kényszerülsz. Örülsz, hogy végül a manipulátorod megkönyörül és mégsem visz kezelésre. De folyamatosan ott lebeg a fenyegetettséged.
hatodik szint
SZÉGYEN
•
Visszahúzódsz, elzárkózol még a legközelebbi családtagjaidtól és ismerőseidtől is.
Félsz a szégyentől, ami az állapotod lelepleződése után várna rád, inkább elbújsz, bezárkózol. Az erőszaktevőd meggyőz, hogy ne beszélj a dolgaidról senkinek, ne bízz másokban, mindenben csak rá számíthatsz.
hetedik szint
MENTEGETŐZÉS
•
Folyton bocsánatot kérsz, szabadkozol.
Leginkább a manipulátorod felé fordulsz és állandóan mentegetőzni kényszerülsz. Megpróbálod meggyőzni és éppen tőle segítséget kérni. Már magad is elhiszed, hogy hibás vagy, alkalmatlan, felelőtlen, inkompetens, a bajok forrása és kizárólag ő, csak ő húzhat ki a pácból, ő menthet meg a teljes csődhullámtól. Az önértékelésed a padlón van. Egyre gyengébb vagy. Már nem remélsz és nem vársz semmire.
Mit tehetsz a gaslighting ellen?
A gaslighting egy érzelmi manipuláció, bántalmazás – és sosem a bántalmazott fél hibája.
Minél hamarabb megállítod, a manipulációt, annál jobb esélyekkel kerülsz ki ép bőrrel, a legkisebb veszteségek árán és egészlegesen.
Vond kétségbe a manipulátor állításait!
BIZTOS IGAZ, AMIT MOND?
MILYEN OBJEKTÍV TÉNYEK TÁMASZTJÁK ALÁ AZ ÁLLÍTÁSAIT?
HOGYAN ÉS HONNAN KAPHATNÉK MEGERŐSÍTÉST, HOGY ÉN LÁTOM HELYESEN A DOLGOKAT?
JEGYZETELJ! VEDD FEL DIKTAFONNAL A BESZÉLGETÉST ÉS ÚJRA HALLGASD MEG, HIGGADTAN ÉRTÉKELD! ÉRD TETTEN A MANIPULÁCIÓT!
KÉSZÍTS FÉNYKÉPET, VIDEÓT, HOGY SAJÁT MAGAD KONTROLLÁLD A DOLGAIDAT!
GYŰJTS ADATOKAT ÉS BIZONYÍTÉKOKAT!
LÉGY ÓVATOS!
JÁRJ NYITOTT SZEMEKKEL!
Kérj segítséget!
Vonj be valakit, aki segíthet reálisan, elfogulatlanul, szakszerűen értékelni a helyzetedet!
KÉRJ SZAKÉRTŐI SEGÍTSÉGET!
VEGYÉL IGÉNYBE BARÁTI SEGÍTSÉGET!
SZEREZZ TANÚKAT!
NE MARADJ VELE EGYEDÜL!
Reflektálj a pozíciódra!
Figyelj arra, hogy egyenrangú párbeszédet folytattok-e vagy téged lenyom, magát pedig egy tetszőleges szerepben feléd helyezi!
MIHEZ HASONLÍT EZ A BESZÉLGETÉS?
Mások maguk alá gyűrnek?
OLYAN, MINT EGY VIZSGÁZTATÁS / VALLATÁS / KIVIZSGÁLÁS / OKNYOMOZÁS / BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS / ORVOSI KONZÍLIUM…?
MILYEN SZEREPET SZÁN BENNE NEKEM?
Miért védekezel?
HISZEN ÉN NEM VAGYOK MÁR GYEREK / NEM VAGYOK VÁDLOTT / NEM VAGYOK ÁLDOZAT / NEM VAGYOK BŰNÖS…!
Példahelyzetek és párbeszédek
Ezek a példamondatok talán segítenek, hogy felismerd, a helyzeted tarthatatlan, nem kell tovább várnod és tűrnöd végképp értelmetlen.

Dolgozat javítás
A diák észreveszi, hogy a tanár hibát követett el a dolgozat javításakor, és udvariasan felhívja erre a figyelmet, hogy beszéljék meg a pontozást. A tanár azonban nem ismeri el a problémát, helyette ezt mondja:
„Biztos vagy benne, hogy jól emlékszel arra, ami az órán elhangzott? Mert a többiek nem kérdeztek rá, szóval mindannyian megértették az anyagot. Talán nem figyeltél eléggé, vagy csak rosszul értelmezted a kérdést. Már észrevettem, hogy sokszor bizonytalankodsz, ideje lenne összeszedni magad!”

Béremelési igény
A dolgozó több hónapja vár a béremelésére, mivel új feladatokat vállalt és a munkaköre is bővült. A munkáltató minden alkalommal elodázza a választ, majd amikor a dolgozó ismét felhozza a témát, a így reagál:
„Nem emlékszem, hogy valaha is konkrét ígéretet tettem volna vagy érdemben beszéltünk volna fizetésemelésről. Lehet, hogy te félreértettél valamit. Valójában úgy tűnik, mintha nem lennél annyira hatékony mostanában. Talán azért érzed túlterheltnek magad, mert nem tudod a feladataidat hatékony menedzselni.”

Hétvégi kirándulás
Az egyik fél a felszabadult, közös élmények jegyében programot szeretne szervezni, például egy hétvégi kirándulást. Amikor felveti az ötletet, a partnere minden apró részletet kifogásol és meghiúsítja a várva várt kikapcsolódást:
„Hát, nem tudom…, az időjárás az előrejelzés szerint nem alakul a legkedvezőbben. Biztos, hogy ezt akarod? Legutóbb is probléma volt azzal a szállással, amit pont te néztél ki. Egyébként sem hiszem, hogy valóban annyira érdekelne téged ez a program, múltkor se tudtál eléggé bevonódni.”

Rivalizálás
Az idősebb testvér folyamatosan manipulálja a fiatalabbat, így az komolyan kételkedni kezd önmagában. Például amikor a fiatalabb testvér egy új hobbiba kezd, és büszkén megmutatja az eredményeit, az idősebb így reagál:
„Ez tényleg elég jó…, de nem emlékszel, hogy korábban is próbálkoztál már ilyesmivel, és végül semmi sem lett az egészből? Biztos vagy benne, hogy most képes vagy rá és összejön valami? Nekem úgy tűnik, hogy nem igazán fejlődtél azóta. Egyébként is, te mindig hamar megunod az új dolgokat, szóval attól tartok, ezt is előbb-utóbb félbehagyod.”

Nevelési elvek
A szülő felvázolja a nagyszülőnek, milyen nevelési elveket követ a gyermekeivel. A nagyszülő azonban gyakran figyelmen kívül hagyja ezeket, amikor vigyáz az unokákra. A szülő megpróbálja felhívni a figyelmét, de a nagyszülő elhárítja:
„Jaj, ne legyél már ilyen túlzottan aggodalmaskodó! Te is felnőttél úgy, hogy édességet ettél és tévét néztél, mégsem lett semmi bajod. Tényleg azt hiszed, hogy ilyen szigorúan kell nevelni a kicsiket? Szerintem túlzásba viszed. A gyerekek se értik, miért vagy ilyen rideg velük. Bízz azokban, akiknek már bőven van tapasztalata és tanulj tőlük!”

Közös projekt
Az egyik munkatárs (A) folyamatosan aláássa a másik (B) önbizalmát és valóságérzékelését. B egy fontos projekten dolgozik, és A rendszeresen kijavítja vagy kétségbe vonja a munkáját, még akkor is, ha nincs valódi hiba. Amikor B rákérdez, A így felel:
„Biztos vagy benne, hogy jól csináltad? Nekem úgy rémlik, máshogy kellett volna. Múltkor is valami hasonló dologban hibáztál. Rendesen figyeltél a megbeszélésen? Ahogy elnéztelek, elég lazán jegyzeteltél. Nem lenne jobb, ha átnézném a munkádat, mielőtt leadod? Csak hogy elkerüld a hibákat és az újabb megszégyenülést.”
Ügyfeleink mondták
Egy veszekedés utóélete
A férjem mások előtt igazságtalan kirohanást rendezett ellenem. Mikor életemben először ezt nyilvánosan visszautasítottam, mérgében úgy becsapta a hűtőszekrény ajtaját, hogy a jelenlévők összerezzentek. Utólag így interpretálta: „Legalább meghallották!” Káromkodva, engem ócsárolva elviharzott a helyszínről. A többiek vigasztaltak: „Hagyd, hidd el, a viselkedése őt minősíti!”. Később, mikor egyedül maradtam, folytatta a büntetésemet: bezárkózott a szobájába, órákig nem volt hajlandó hozzám szólni. Hallani se akart az ügy higgadt megbeszéléséről. Átgondolva a történteket egy leleplező sms-ben durván kiértékeltem a cirkuszát. Ezt válaszolta:
-„Én semmit se csináltam. Lehet, hogy nem viselkedtem szerinted a legoptimálisabban, de félre értetted, amit mondtam és emiatt alakult ki az egész. A nyugalom érdekében hajlandó vagyok az én kis hibámmal szemben a te minősíthetetlen dolgaidat megbocsátani, ha te is túllépsz a helyzeten.”
Mi a kicsi, mi a nagy?
Bullshit vagy érv?
Lehet újrakezdeni?
A férjem néhány évnyi különélés után hazaköltözött. Egy napfényes délelőtt rám nézett és azt mondta:
-„Nagyon rossz lenne, ha nem lennél.” Miután nehezen tudtam megbocsájtani és elfelejteni, hogy több nővel is viszonya volt a távollétében, ezért így válaszoltam:
-„Könnyen megbirkóznál vele, ahogy eddig is.”
-„Elvált ember voltam, azt csináltam, amit akartam.”
-„Csakhogy te már akkor is megcsaltál, amikor a közönyöd elől elköltöztem a gyerekkel.”
-„Ez nem igaz. Te csak képzelegsz.”
-„Ott az sms-ed, amiben bevallottad annak idején.”
-„Mondtam, hogy nem tudok egyedül élni.”
-„Jó, tehát, ha nem lennék, csak egy kicsit lejjebb kéne vinni az igényeidet és máris vigasztalódnál.”
-„Nekem semmiféle kompromisszumra sincs szükségem. Bármikor újra tudom szervezni az életemet, ahogy eddig is.”
-„Akkor hogy is van ez?”- kérdeztem döbbenten.
-„Neked még kedveskedni se lehet!”–adta meg a kegyelemdöfést.
A magánélet terrorja
Egy alkalommal, és akkor életemben először, önálló konferenciát szerveztünk a férjemmel. Tapasztalatlanságom és a terhek súlya alatt majd összeroppantam. Egyedül voltam az egésszel. Miután ottalvós találkozóra készültünk, elhívtam az édesanyámat, vigyázzon a gyerekeimre a szállodában, amíg én helyt állok. A 3 évesem megrettent az idegen helyen és a tömegben azonnal belém kapaszkodott. Éjfél is elmúlt, még mindig, cumival a szájában az ölemben próbált szunyókálni egy keveset a zajos előadóteremben. Az est záró eseményén már nélküle vettem részt. Amikor senki se látta, összegörnyedtem pár pillanatra és az utolsó rohamra készültem. A férjem odasúgta, hogy egy résztvevő férfi a hátam mögött régóta engem figyel.
-„Csinálj valamit, hogy ne üljön ilyen közel hozzád! Ez a te felelősséged!” -parancsolta. „Hogy mersz ilyen szemét módon megalázni engem, te immorális kurva?”
A mosdóban elemi erővel tört fel belőlem a zokogás. Levettem a cipőmet és hangtalanul menekültem.
Féltékenység vagy zaklatás?
Ki itt a bűnös és ki az áldozat?
Bűnhődjön, akinek kedve van!
A párom fiai folyamatosan megloptak. Sokáig nem akartam elhinni, hogy ilyen gonoszak tudnak lenni. Végül, egy költözés során brutálisan kiraboltak. A nagymamámtól kapott gyerekkori ékszereimet, a kislányaim picikori fülbevalóit, a meghalt édesanyám kis, ezüst láncát és karkötőit, a táskába készített aranytárgyakat kegyetlenül és kérlelhetetlenül elrabolták. Hogy teljes legyen a kép, még a vidéki házunkban tárolt gyerektrezort is felfeszítették és vitték, amit ott találtak. Kitiltottam őket a házunkból végérvényesen. Ennek már 8 éve. A férjem azóta nélkülem jár szülinapi partikra a fiaival és a volt feleségével. Még a helyszínt se közelíthetem meg. Megkértem, hogy rendezzük ezt a viszonyt és ha készen állok rá, én is részt vehessek egy közös eseményen. Azóta inkább sunyít, egyelőre nem mer elmenni. se
-„A fiaimnak is megvan a saját értelmezésük a helyzetről!” – vádol meg újra és újra, hol nyíltan, hol egészen burkoltan. Szóval, többször is feláldozható egy áldozat?!
ÍRD MEG KOMMENTBEN A SAJÁT GASLIGHTING TAPASZTALATAIDAT! ADJ TANÁCSOT! SEGÍTS MÁSOKNAK IS!
Kérj mihamarabb segítséget!
Képzett szakemberek várnak rád, akik képesek érdemi beavatkozásra, ha számodra nehézséget jelent visszaszerezni az irányítást. Kérd, de legalábbis fogadd el a kinyújtott kezet!
Brutális. Megdöbbentő. Félelmetes rájönni, hogy én is voltam már áldozat.