Az emberek irracionális döntéseket hoznak, miközben azt gondolják, racionálisak, ha pedig egy eseményt más megvilágításban tálalnak számukra, képesek homlokegyenest ellentétes döntést is hozni – bizonyította a közgazdasági Nobel-díjas David Kahneman.
Linda-kísérlet
A Linda kísérlet az egyik leghíresebb döntéselméleti példa, amelyet Amos Tversky és Daniel Kahneman végeztek az elérhetőségi heurisztikával és a konjunkcióhibával kapcsolatban. A kísérlet egy látszólag egyszerű kérdést tesz fel a résztvevőknek a valószínűséggel kapcsolatban.
A Linda kísérlet leírása:
- Bemutatnak egy képzeletbeli karaktert, Lindát, aki egyetemi tanuló, érdeklik az aktuális társadalmi kérdések, és elkötelezett a társadalmi igazságosságért.
- A résztvevőknek két állítás közül kell választaniuk Lindával kapcsolatban:A. Linda egy bankpénztáros.B. Linda egy bankpénztáros és aktív a női jogokat támogató mozgalomban.
- A résztvevőknek arra kell rangsorolniuk a lehetőségeket, hogy melyikük valószínűbb.
Az elvárható válasz az, hogy az A lehetőség (Linda egy bankpénztáros) valószínűbb, mivel az A és B együttes előfordulása sosem lehet nagyobb, mint az A egyedülálló előfordulása.
Azonban sok résztvevő hajlamos a B lehetőséget választani, mivel Linda leírása alapján az emberek hajlamosak arra, hogy az információk elérhetőségét figyelembe véve döntsenek, és az „aktív a női jogokat támogató mozgalomban” részletessége vonzóbb lehet, mivel Lindát a leírás alapján értékes és elkötelezett személyként látják.
A Linda kísérlet azt mutatja be, hogy az emberek gyakran nem tartják be a valószínűségi szabályokat, és hajlamosak a konjunkcióhiba elkövetésére, azaz két vagy több esemény együttes előfordulásának valószínűségének túlbecsülésére.
Az összekapcsolási téveszme (amely Linda-probléma néven is ismert) egy logikai téveszme, amely azt a helyzetet írja le, amikor bizonyos konkrét feltételeknek nagyobb valószínűséget tulajdonítunk, mint egyetlen, általános feltételnek.
Bővebben a témáról
A téveszme legtöbbet idézett példája Amos Nathan Tversky és Daniel Kahneman 1982-es és 1983-as munkáiból származik. Ahogyan a leírás, úgy a megidézett személy is fiktív, ugyanakkor az is igaz, hogy az Amos Tversky stanfordi titkárnőjét Linda Covingtonnak hívták, és a rejtvényében szereplő, azóta híressé vált figurát róla nevezte el.
Linda 31 éves, egyedülálló, nyílt, és nagyon okos. Az egyetemen filozófiát tanult. Diákként rendkívüli módon foglalkoztatta a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi igazságosság, és atomfegyverek elleni tüntetéseken is részt vett.
Melyik állítás a valószínűbb?
- Linda bankpénztáros.
- Linda bankpénztáros és aktív résztvevője a feminista mozgalomnak.
A megkérdezettek többsége ebben a helyzetben a második állítást választja. Ugyanakkor annak az esélye, hogy két állítás egyszerre igaz, vagy két esemény egyszerre következik be (ezt nevezzük összekapcsolásnak vagy konjunkciónak), mindig kisebb, mint annak az esélye, hogy ezek közül bármelyik egyedül következik be. Formálisan ezt így ragadhatnánk meg: p(A és B) ≤ p(A) és p(A és B) ≤ p(B).
A fenti példára visszatérve, még ha rendkívül alacsony valószínűséget is tulajdonítunk annak, hogy Linda bankpénztáros, mondjuk p(Linda bankpénztáros) = 0.05 (tehát ennek öt százalék az esélye), és annak pedig nagyon nagy valószínűséget, hogy Linda feminista, mondjuk p(Linda feminista) = 0.95 (tehát ennek kilencvenöt százalék az esélye) akkor, feltéve, hogy a két valószínűség független egymástól, annak az esélye, hogy p(Linda bankpénztáros és Linda feminista) = 0.05 * 0.95 = 0.0475 (tehát 4.75 százalék), amely érték még mindig alacsonyabb, mint annak az esélye, hogy Linda bankpénztáros).
Tversky és Kahneman szerint a hibás válaszok nagy arányának oka az, hogy a legtöbb ember egy könnyen kiértékelhető, de nem különösebben pontos heurisztikát alkalmaz a probléma megoldására, amelyet ők a reprezentativitás szóval írnak le: mivel a második választási lehetőség a Lindára adott kiinduló leírással összevetve reprezentatívabban ragadja meg Lindát, ezért a legtöbb válaszadó ezt fogja választani, még akkor is, ha matematikailag kevésbé valószínű.
Egy reprezentatív leírás minden hozzáadott állítással egyre erősebben reprezentatívvá tehető, ugyanakkor egyre kevésbé lesz matematikailag valószínű (pl. Linda bankpénztáros és feminista és küzd az atomfegyverek leszereléséért).
További kísérletekben a résztvevők akkor is valószínűbbnek ítélték meg a konjunktív leírást, ha egy résztvevő csak az egyik leírástípussal találkozott (tehát a résztvevők egyik része látta többek között azt a példát, hogy Linda bankpénztáros, és egy másik része látta azt a példát, hogy Linda bankpénztáros és feminista).
Néhány hasonló kísérlet
A közgazdasági Nobel-díjat kapott David Kahneman és néhány éve elhunyt szerzőtársa, Amos Tversky szellemes kísérletekkel erősítette meg azt a tételt, hogy az ember csak hiszi magát racionális lénynek.
1/A. kísérlet – Hányan maradnak életben?
A hadsereget ellenséges erők fenyegetik, a parancsnoknak gyors döntést kell hoznia. Kémeitől megtudja, hogy egy rajtaütésszerű támadásban mind a 600 katonája meghal, hacsak nem irányítja őket sürgősen a két lehetséges menekülési útvonal felé. Ha az első útvonalat választja, akkor 200 katonája éli túl a támadást. Ha a másodikat, akkor 33 százalék annak az esélye, hogy mind a 600 katona életben marad, és 66 százalék annak az esélye, hogy mind meghal.
Egy ilyen szituációban az emberek többsége a parancsnok helyében az első útvonalat választaná Kahneman és Tversky kísérlete szerint, mivel úgy gondolják, hogy jobb döntés biztosan megmenteni 200-at, mint 600-at kockáztatni.
1/B. kísérlet – Hányan halnak meg?
A parancsnoknak újra választania kell a két menekülési útvonal közül, ám ezúttal a kérdés megfogalmazása így hangzik: ha az első utat választja, 400 katonája biztosan meghal, ha azonban a másodikat választja, egyharmad annak az esélye, hogy egyetlen katona sem hal meg, míg kétharmad annak az esélye, hogy mind a 600 katona meghal. Ön melyik útvonalat választaná?
A szituáció ilyen megfogalmazásakor a legtöbb ember már a második útvonalat választaná. Az első úton 400 ember ugyanis mindenképpen meghal, a második esetében viszont egyharmad annak az esélye, hogy mindenki megmarad.
Kahneman szerint az, hogy az emberek a szituáció különböző megfogalmazása esetén – a hitük szerint racionálisan meghozott döntésükben – ellentétes álláspontra jutnak, azzal magyarázható, hogy az emberek vesztesség-kerülők, a számukra nyilvánvaló veszteségek minimalizására törekednek.
3. Milyen színű taxi gázolt?
Egy taxi elütött egy gyalogost, majd továbbhajtott. A városban két taxitársaság üzemel: az autók 85 százaléka a zöldekhez tartozik, 15 százalékuk pedig a kék cég tulajdonában van. Az egyetlen szemtanú szerint az autó kék volt. A szemtanút vizsgálatoknak vetették alá, e szerint a tanú a baleset körülményei között az esetek 80 százalékában ismeri fel pontosan a taxi színét, az esetek 20 százalékában viszont téved. Mekkora a valószínűsége annak, hogy az érintett taxi színét helyesen észlelte a szemtanú?
Kahneman és Tversky kísérletei rámutattak, hogy az emberek számos háttérinformációt nem vesznek figyelembe. A megkérdezettek többsége ugyanis úgy vélte, hogy mivel a tanú az esetek 80 százalékában helyesen ítél, ezért 80 százalék annak valószínűsége, hogy a taxi kék. Pedig 85 zöld autóból a tanú a 20 százalékát, azaz 17 autót eltévesztett, míg a 15 kék autóból 80 százalékot, azaz 12 taxit helyesen észlel.
Azaz 29 olyan alkalomból, amikor a tanú azt állítja, hogy kék autót lát, 17-szer téved, azaz a hiba aránya majdnem 60 százalék. Figyelembe véve tehát a zöld autók dominanciáját, annak valószínűsége, hogy a tanú kék autót látott, kevesebb mint 50 százalék.
4. A befektető nyer, veszít vagy kockáztat
Ugyancsak a döntéshozók irracionalitását és a veszteségektől való ódzkodását jelzi a következő kísérlet is:
A befektetőnek választania kell:
• biztos 3000 dolláros nyereség vagy
• 80 százalék valószínűséggel 4000 dolláros nyereség és 20 százalékos valószínűséggel zéró nyereség között.
Ebben a szituációban az emberek többsége elutasítja a kockázatot, és a biztos nyereséget választja.
A második esetben a befektetők a következő két lehetőség közül választhattak:
• biztos 3000 dollár veszteség vagy
• 80 százalék valószínűséggel 4000 dollár veszteség és 20 százalék valószínűséggel zéró veszteség.
A válaszadók több mint 90 százaléka kockáztatott volna – azaz újra igazolódott Kahneman és Tversky tézise, hogy az emberek igyekeznek elkerülni a biztos veszteséget, és ezért hajlandók kockázatot is vállalni.