Ki miért hibás? (Attribúciós hiba 2.)

„A COACHING ÉLNI SEGÍT!”

Gilbert, Pelham és Krull (1988) kutatása, avagy az emberek saját és mások viselkedésének megítélésével kapcsolatos hibák

Gilbert és munkatársai kutatásában azt találták, hogy az emberek hajlamosabbak a külső tényezőket figyelembe venni, amikor mások viselkedését értékelik, míg a saját viselkedésüket inkább a belső attribúciókra vezetik vissza. Ez részben az „önmagunk állandóabbak vagyunk, mint mások” tendenciával kapcsolatos.

Ez a kísérlet része az attribúciós hibákkal kapcsolatos kiterjedt kutatásoknak.

Az attribúciós hibák

Az attribúciós hiba (attribution error) pszichológiai kifejezés, amelyet az emberek hajlamosak elkövetni, amikor mások viselkedését értékelik és magyarázzák meg. Az attribúciós hiba olyan torzulás, amikor az emberek hajlamosak túlbecsülni a belső tényezők szerepét mások viselkedésének magyarázatában, és figyelmen kívül hagyják a külső körülményeket.

Két fő típusa van:

1. Fundamentális attribúciós hiba (Fundamental Attribution Error – FAE): Ez a hiba abban áll, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni mások viselkedésének belső, személyes jellemzőit, és figyelmen kívül hagyják a külső körülményeket. Tehát, amikor mások hibáznak vagy rosszul teljesítenek, az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ez a személyes jellemzőik vagy szándékaik miatt van, és kevésbé veszik figyelembe a körülményeket.
   
   Pl. Ha valaki megbotlik az utcán, könnyen úgy találják, hogy az illető ügyetlen vagy figyelmetlen. Belső tulajdonságai okozzák, hogy elesett,
2. Önmagunkra vonatkozó attribúciós hiba (Self-Serving Bias): Ez a hiba abban áll, hogy az emberek hajlamosak a saját pozitív eredményeiket belső tényezőknek tulajdonítani (például tehetség, intelligencia), míg a negatív eredményeket külső tényezőknek (például pech, körülmények).
   
   Pl. Ha valaki megbotlik az utcán, könnyen úgy magyarázza, hogy az útburkolat hibájából vagy egy ott felejtett akadály miatt. történt a balesete. Külső körülmények okozták, hogy elesett,

Mindkét típusú attribúciós hiba azt jelzi, hogy az emberek hajlamosak elfogultan értékelni mások és saját viselkedését. Ezek a torzulások részben magyarázhatók a kognitív heurisztikák alkalmazásával, amelyeket az emberek gyakran használnak a világ gyors és hatékony értelmezésére. Az attribúciós hiba kiemeli a kognitív torzításokat és az emberi gondolkodásnak azt a tendenciáját, hogy keresse az okokat és magyarázatokat mások viselkedése mögött.

A kutatás

Ebben a kutatásban Gilbert, Pelham és Krull azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan értékelik és magyarázzák meg saját és mások viselkedését. A kutatás középpontjában az állt, hogy az emberek milyen szempontokat vesznek figyelembe mások viselkedésének értékelésekor, és hogyan különbözik ez a saját viselkedésük értékelésétől.

A kísérlet során résztvevőknek különböző helyzeteket és interakciókat mutattak be, majd értékelniük kellett ezeket a szituációkat. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosabbak voltak külső tényezőket figyelembe venni, amikor mások viselkedését értékelték. Például egy másik személy tetteit inkább a helyzet vagy külső körülmények magyarázataként értékelték.

Ugyanakkor, amikor a résztvevők saját viselkedésüket értékelték, inkább belső attribúciókat alkalmaztak. Tehát, amikor a saját cselekedeteikről volt szó, hajlamosabbak voltak azt hinni, hogy belső tulajdonságaik vagy szándékaik vezérelték azokat.

Ez a megfigyelés összhangban áll az „önmagunk állandóabbak vagyunk, mint mások” (better-than-average effect) tendenciával. Az emberek hajlamosabbak saját magukat pozitívabb szemszögből értékelni és saját viselkedésüket belső jellemzőikkel magyarázni, miközben másokat inkább külső tényezőkkel magyaráznak.

Ez a kutatás hozzájárult az attribúciós folyamatok és az önértékelési torzítások megértéséhez a pszichológiában.

Példa: Az elveszett pénzérme

Képzeljük el, hogy a résztvevőket egy videóval ismertetik meg, amelyben két személy, Alice és Bob találkoznak egy kávézóban. Alice kiejt a zsebéből egy pénzérmet, és a földre esik. Bob, aki mellette ül, látja a pénzérmet a padlón, de nem szól, és egyszerűen felveszi és elteszi a zsebébe.

Ezután a résztvevőket megkérik, hogy értékeljék és magyarázzák meg Bob viselkedését. Azt kérdezik tőlük, miért gondolják, hogy Bob felvette a pénzérmét, és hogyan magyaráznák meg a cselekedetét.

Attribúciós hibával: Ha a résztvevők hajlamosak az attribúciós hibára, akkor lehet, hogy azt mondják, hogy Bob önző vagy tisztességtelen személy, aki szándékosan elvette Alice pénzérméjét. Ebben az esetben a belső attribúció dominál, mivel a résztvevők a személyes jellemzőket (önzés, tisztességtelenség) hangsúlyozzák.

Racionális értékeléssel: Egy racionálisabb megközelítés során a résztvevők azt mondhatják, hogy Bob talán nem vette észre, hogy Alice kiejtette a pénzérmét, vagy esetleg azt gondolta, hogy Alice szándékosan hagyta ott neki. Ez a külső tényezőknek (észlelés, félreértés) való nagyobb figyelmet jelent.

Ezen példa bemutatja, hogy az attribúciós hiba miként jelentkezhet, amikor az emberek hajlamosak a mások viselkedésének magyarázatában a belső jellemzőket hangsúlyozni, figyelmen kívül hagyva a körülményeket vagy külső tényezőket.

Ha érdekel, hogy „működsz” te vagy mások, olvasd a blogunkat! Szeretettel látunk!

IACM AKADÉMIA
Nemzetközi és egyetemi színvonalú prémiumminőség a coach és a tanácsadói képzésekben

Bővebben olvasgatok a témában a BLOG oldalról