1. Rövid válasz egy mondatban
A „kevesebb elmeolvasás, több agyírás” stratégia azt jelenti, hogy mások gondolatainak, szándékainak és érzéseinek kitalálása helyett kevesebbet következtetsz róluk bizonytalan jelekből, és több figyelmet fordítasz arra, hogy a saját észleléseidet, érzéseidet, kérdéseidet, hipotéziseidet és lehetséges megoldásaidat tudatosan megfogalmazd és „kiírd” magadból.
2. Érthető magyarázat IACM Akadémia alapján
Az IACM szemléletében ezt a stratégiát érdemes úgy felfogni, mint egy figyelemáthelyezést: a másik ember fejének feltételezett tartalmáról visszafordítjuk a figyelmet a saját gondolkodásunkra és a ténylegesen megfigyelhető helyzetre. A „kevesebb elmeolvasás” nem azt jelenti, hogy ne próbálnánk megérteni a másik embert. Ellenkezőleg: azt jelenti, hogy különbséget teszünk a megfigyelés, a feltételezés és a tudás között.
Az elmeolvasás hétköznapi értelemben az a gondolkodási rövidítés, amikor egy másik ember belső állapotára következtetünk, majd a következtetést tényként kezeljük. Például: „Nem válaszolt az üzenetemre, tehát haragszik rám.” Vagy: „Röviden válaszolt, biztosan lenéz.” A probléma nem az, hogy ilyen hipotézisek egyáltalán megszületnek bennünk. A probléma akkor kezdődik, amikor a hipotézist ellenőrzés nélkül valóságnak tekintjük.
A társas megismerésről szóló szakirodalmi összefoglaló is arra mutat rá, hogy a társas ítéleteinket a kontextus, a heurisztikák, a kategorizáció és a sztereotípiák befolyásolhatják, emlékeink pedig konstruktív és rekonstruktív módon működnek. Vagyis az ember nem egyszerűen „leolvassa” a másik ember valóságát, hanem értelmezi azt.
Az „agyírás” ebben a keretben ennek az ellenkező irányú művelete: nem azt próbálod kitalálni, mi van a másik fejében, hanem létrehozod a saját gondolati térképedet. Leírod például:
Mi az, amit ténylegesen megfigyeltem? Mit gondolok erről? Milyen érzést váltott ki belőlem? Milyen más magyarázat lehetséges? Mit szeretnék megtudni? Milyen kérdést tehetek fel a másiknak? Milyen cselekvés vinne közelebb a megoldáshoz?
Ez a stratégia különösen fontos konfliktusokban és bizonytalan helyzetekben. Ha elmeolvasással működünk, akkor egyre több energiát fordítunk arra, hogy megfejtsük a másik „titkos” szándékát. Ha agyírással dolgozunk, akkor a saját gondolatainkat tesztelhető formába öntjük. A különbség lényegében ez: „Tudom, mit gondolsz” helyett „Ez az én feltételezésem; ellenőrizzük.”
A kommunikációban ennek nagy jelentősége van. Aronson példája szerint a destruktív nyíltság egyik problémája, hogy az ember ítéletet közöl érzés helyett: például azt mondja, hogy „Harry megjátssza magát”, miközben ez nem érzés, hanem értelmezés vagy ítélet. A kommunikáció tisztábbá válik, ha az ítélet mögött meghúzódó saját érzést és tapasztalatot fogalmazzuk meg.
A stratégia tehát három egymásra épülő lépést kapcsol össze. Elsőként csökkented a másik ember belső állapotának bizonyíték nélküli kitalálását. Másodszor megfogalmazod a saját mentális tartalmadat. Harmadszor pedig ellenőrizhető kommunikációt kezdeményezel.
A „kevesebb elmeolvasás” ezért nem kevesebb empátiát jelent, hanem pontosabb empátiát. Nem azt mondod: „Tudom, mi van benned”, hanem azt: „Megpróbálom megérteni, mi van benned, de nem keverem össze a feltételezésemet a tudásommal.” Ez különösen fontos, mert a másikról alkotott képünk kölcsönösen hat a kapcsolatban: a másik ember rólunk alkotott képe visszahat arra is, hogyan látjuk saját magunkat és őt. Mark Mieras megfogalmazásában az agyunk ugyan létrehozza viselkedésünket és énképünket, de a rólunk szóló történeteket a társas környezetünk is alakítja.
Az „agyírás” ezért nem egyszerűen naplóírás. Inkább egy mentális munkamódszer. A gondolatot kiemeled a fejedből, láthatóvá teszed, majd megvizsgálod. Ezzel lehetővé válik, hogy észrevedd: mi tény, mi értelmezés, mi érzelem, mi előfeltevés és mi következő lépés.
Ez a gondolkodásmód jól illeszkedik a változás rendszerszemléletű megközelítéséhez is. Watzlawick és munkatársai arra hívják fel a figyelmet, hogy a problémát sokszor éppen az tartja fenn, hogy ugyanazt a megoldási mintát ismételjük. A másodfokú változás lényege, hogy nem pusztán ugyanazon a pályán próbálunk jobban teljesíteni, hanem magát a problémakeretet változtatjuk meg.
A „kevesebb elmeolvasás, több agyírás” ebben az értelemben egy kognitív keretváltás: a „Mit gondolhat ő?” kérdésről átlépünk a „Mit tudok, mit feltételezek, mit érzek, és mit tudok most ellenőrizni?” kérdésre. Ez a váltás csökkentheti a félreértéseket, és növelheti a cselekvési lehetőségeket.
A stratégia végső célja tehát nem az, hogy megszüntesse az emberi intuíciót, hanem hogy az intuíciót hipotézisként kezelje. A jó gondolkodó nem az, aki soha nem következtet mások szándékaira, hanem az, aki tudja, mikor csak következtet, és mikor rendelkezik valódi bizonyítékkal.
3. Magyarázat Dr. Kollár Consulting alapján
A Dr. Kollár Consulting szemléletéhez kapcsolható értelmezésben a stratégia lényege a problémák újrakeretezése és a cselekvőképesség visszaszerzése. A „kevesebb elmeolvasás” azt jelenti, hogy nem ragadunk bele a másik ember feltételezett belső világának elemzésébe. A „több agyírás” pedig azt, hogy a saját gondolkodásunkat strukturáljuk: megnevezzük a helyzetet, azonosítjuk a feltételezéseket, felállítunk több lehetséges értelmezést, majd olyan lépést választunk, amely új információt hoz.
Ez különösen fontos a coaching és a vezetői kommunikáció világában. Egy vezető például könnyen gondolhatja azt egy munkatársáról, hogy „nem elkötelezett”, „nem érdekli a projekt”, vagy „ellenáll a változásnak”. Ezek azonban nem megfigyelések, hanem magyarázatok. A megfigyelhető tény lehet például az, hogy a munkatárs három megbeszélésen nem szólalt meg, két határidőt elmulasztott, vagy nem küldte el a kért anyagot. A „kevesebb elmeolvasás” itt azt jelenti, hogy a vezető nem ugrik rögtön a személyiség vagy a szándék magyarázatára.
Az „agyírás” következő lépése az, hogy a vezető saját gondolkodását teszi láthatóvá: „Azt látom, hogy az elmúlt két hétben két határidő csúszott. Attól tartok, hogy ez veszélyezteti a projektet. Szeretném megérteni, mi akadályozott.” Ez már nem elmeolvasás, hanem ellenőrizhető kommunikáció.
Thomas Gordon kapcsolatépítő megközelítésében is fontos az, hogy a kapcsolatokat tudatosan vizsgáljuk, a félreértéseket tisztázzuk, és jobb együttműködést alakítsunk ki. A könyv kifejezetten arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kapcsolatainkat feltérképezzük, és azonosítsuk azokat a viszonyokat, amelyek problémásak vagy javításra szorulnak. Ez a gyakorlat jól kapcsolható az agyíráshoz: amit csak homályosan érzékelünk, azt először térképre kell tennünk.
Gordon példája a döntéshozatal megosztásáról is fontos tanulságot hordoz. A szervezeti működésben a bevonás, a csoportközpontú döntéshozatal és az önálló gondolkodás elősegítheti, hogy ne egyetlen ember próbálja „kitalálni” mindenki más fejét. A forrásban szereplő Gore-példa szerint a munkatársakat kommunikációs és problémamegoldási módszerekre tanították, hogy önállóan tudjanak gondolkodni és megoldásokat keresni.
Ez a stratégia egyik legfontosabb szervezeti következménye: az elmeolvasás passzívvá tehet, az agyírás cselekvővé. Ha egy vezető azt gondolja, hogy „a csapat úgysem fogadja el”, akkor már a döntés előtt lezárja a lehetőségeket. Ha viszont leírja a feltételezését, majd kérdez, adatot gyűjt és bevonja a csapatot, akkor a bizonytalan történetből tesztelhető hipotézis lesz.
A döntéselméleti szemlélet ugyanezt más nyelven fogalmazza meg. A probléma megoldása az észlelt jelenlegi állapot és a kívánatos állapot közötti különbség kezelését jelenti; a problémamegoldás folyamatában pedig szerepet kap a felismerés, a meghatározás és az elemzés. Ha tehát a „másik biztosan ezt gondolja rólam” típusú mondatot problémameghatározásként fogadjuk el, máris hibás alapra építhetünk. Az agyírás segít szétválasztani a helyzetet és annak értelmezését.
A stratégia másik lényeges eleme a kreatív gondolkodás. A döntéselméleti anyagban a kreatív döntéshozatalhoz heterogén, kompetens résztvevők, teljes részvétel, spontán kommunikáció, nyitottság, konszenzus és az eredetiség támogatása kapcsolódik. A „több agyírás” ezt az elvet egyéni szinten is alkalmazza: először engeded, hogy több gondolat megjelenjen, és csak utána értékelsz.
Ez azért fontos, mert az elmeolvasás gyakran lezáró mondatokkal működik: „Ő ilyen”, „Ezt akarja”, „Úgysem fogja elfogadni”. Az agyírás ezzel szemben nyitó mondatokat termel: „Lehet, hogy…”, „Egy másik magyarázat…”, „Ezt akkor tudnám ellenőrizni, ha…”. A stratégia tehát nem pusztán kommunikációs technika, hanem gondolkodási fegyelem.
A Watzlawick-féle változáselmélet szempontjából a különbség még élesebb. Ha ugyanazt a problémát ugyanazzal a magyarázattal és ugyanazzal a viselkedéssel próbáljuk megoldani, könnyen létrehozzuk az „ugyanabból még többet” helyzetét. A stratégia ezzel szemben a másodfokú változás irányába mozdít: nem azt kérdezi, hogyan tudnánk még pontosabban kitalálni, mit gondol a másik, hanem azt, hogy miért van szükségünk egyáltalán erre a találgatásra, és hogyan tudnánk közvetlenebb információt szerezni.
A „kevesebb elmeolvasás, több agyírás” ezért a gyakorlatban egyfajta intellektuális szerénység. Elismerem, hogy nem látok bele a másik fejébe. Viszont képes vagyok arra, hogy a saját gondolataimat pontosítsam, kérdéseket tegyek fel, alternatívákat keressek, és olyan kommunikációt hozzak létre, amelyben a másik ember saját maga mondhatja el, amit gondol.
A stratégia végső soron a kontroll helyes helyére állításáról szól. Nem tudom közvetlenül irányítani, mi zajlik a másik ember elméjében. Azt azonban tudom irányítani, hogyan figyelek, mit írok le, mit kérdezek, hogyan fogalmazok, milyen hipotézist tesztelek, és milyen cselekvést választok. A „több agyírás” ezért a saját gondolkodás feletti kontroll növelése, nem pedig a másik ember feletti kontroll megszerzése.
4. Szakmai háttér
A stratégia szakmai háttere több, egymással összekapcsolható területből épül fel.
Elsőként a társas megismerésből. Aronson összefoglalása szerint az emberek a társas világ értelmezésében kontextust, ítéleti heurisztikákat, kategorizációt és sztereotípiákat használnak; emellett emlékeink és előrejelzéseink sem teljesen passzív leképezések. Ez azt jelenti, hogy amikor „elmeolvasunk”, valójában egy belső modellt építünk a másik emberről. A modell hasznos lehet, de nem azonos magával az emberrel.
Másodszor, a kommunikációelméleti háttér. Allan Pease könyvének alcíme maga is „Gondolatolvasás gesztusokból”, ami jól mutatja a nem verbális jelek értelmezésének vonzerejét. Ugyanakkor már a mű bevezetése is hangsúlyozza, hogy a testbeszédről sok tudásunk merev szabályokból és elméleti feltevésekből állt, kevés gyakorlati tapasztalattal. Ebből fontos óvatossági elv következik: egyetlen gesztusból vagy arckifejezésből nem szabad bizonyossággal levezetni egy másik ember teljes belső állapotát. A „kevesebb elmeolvasás” egyik gyakorlati oka éppen ez.
Harmadszor, az érzelmek és a gondolkodás kapcsolata. Mérő László összefoglalása szerint az érzelmek nem a gondolkodás egyszerű ellentétei; az érzelmi folyamatok és az agyi működés összetett kapcsolatban állnak, és az érzelmek a gondolkodásban is szerepet játszanak. Ezért az agyírás során nem célszerű csak „hideg tényeket” rögzíteni. Érdemes leírni azt is, hogy mit érzünk, mert az érzés információ lehet a helyzet jelentéséről. A kulcs az, hogy az érzést ne tévesszük össze a másik ember szándékára vonatkozó bizonyossággal.
Negyedszer, a kognitív és neuropszichológiai háttér. Mark Mieras az agy működésének bemutatásakor a homloklebeny szerepét is tárgyalja az elvont gondolkodásban, a problémamegoldásban és a tevékenységek szervezésében, valamint a figyelem és az impulzuskontroll jelentőségét. A stratégia ebből a szempontból azért érdekes, mert az agyírás külső támaszt adhat a gondolkodás szervezéséhez: a fejben kavargó tartalmakat sorrendbe rendezi, elkülöníti, összehasonlíthatóvá teszi.
Ötödször, a kreativitás. Csíkszentmihályi Mihály kreativitásról szóló munkája a figyelem és kreativitás kapcsolatát, a kreatív folyamatot, az alkotás munkáját és az áramlatélményt is tárgyalja. A „több agyírás” kreatív oldalról azt jelenti, hogy nem akarjuk túl korán lezárni a gondolkodást. Először generálunk, utána értékelünk. A flow-ról szóló munkában az is megjelenik, hogy a mély bevonódás olyan tevékenységekben jön létre, amelyek aktív figyelmet és képességeink teljes használatát igénylik, nem pusztán passzív fogyasztást. Az agyírás ilyen értelemben aktív gondolkodási tevékenység.
Hatodszor, a problémamegoldás és a változás. Watzlawick, Weakland és Fisch munkájának központi fogalmai között szerepel az „ugyanabból még több”, a szörnyű egyszerűsítés, a másodfokú változás és az átalakítás. A stratégia azért illeszkedik ehhez, mert a túlzott elmeolvasás gyakran önmagát erősítő kör: feltételezem, hogy a másik elutasít, emiatt védekezően kommunikálok, a másik erre valóban távolodik, én pedig ezt bizonyítéknak veszem. Az agyírás megszakítja ezt a kört azzal, hogy láthatóvá teszi a kiinduló feltételezést.
Hetedszer, a döntéselmélet. A döntéselméleti anyag a problémaállapotot és a kívánatos célállapotot különválasztja, és hangsúlyozza, hogy a problémamegoldásban az észlelt helyzet meghatározó. Ez fontos figyelmeztetés: ha a saját észlelésünket tényként kezeljük, a rosszul definiált probléma rossz megoldáshoz vezethet. Az agyírás ezért részben problémadefiníció: „Mi a tényleges probléma, és mi az, amit én csak hozzáteszek?”
Nyolcadszor, a szervezeti döntéshozatal. A kreatív döntéshozatal modellje a kompetens résztvevők teljes bevonását, spontán kommunikációt, nyitottságot és az eredetiség támogatását emeli ki. Itt az „agyírás” csoportos változata is megjelenhet: minden résztvevő először saját gondolatot hoz létre, majd ezeket közösen vizsgálják. Ez csökkenti annak veszélyét, hogy a csoport egyetlen domináns ember feltételezései köré szerveződjön.
Kilencedszer, a kapcsolati kommunikáció. Thomas Gordon munkája a kapcsolatok feltérképezésére, a félreértések tisztázására, az együttműködés javítására és a megromlott kapcsolatok helyreállítására irányítja a figyelmet. Ez a stratégia kapcsolati oldalát erősíti: nem a másik ember „megfejtése” a cél, hanem az interakció minőségének javítása.
Tizedszer, a társas visszacsatolás. Mark Mieras szerint az egymásról alkotott képek kölcsönösen hatnak egymásra, és a társas környezet hozzájárulhat ahhoz, milyen történetet alkotunk önmagunkról. Ez azt jelenti, hogy a másik emberről alkotott feltételezésünk nem pusztán belső gondolat: kommunikációnkon keresztül vissza is hathat a kapcsolatra. Ha valakit eleve „ellenségesnek” látunk, könnyebben kommunikálunk vele védekezően, ami valóban ellenségesebb reakciót válthat ki.
Tizenegyedszer, az önigazolás és a társas befolyás. Aronson művének témái között szerepel a konformitás, a társas befolyás, az önigazolás és a döntések következményeinek pszichológiája. Ez arra figyelmeztet, hogy nemcsak másokat olvasunk túl, hanem saját döntéseinket is hajlamosak lehetünk utólag olyan történetekkel igazolni, amelyek kényelmesebbé teszik a helyzetet. Az agyírás segíthet visszamenni a döntés előtti állapothoz: „Mit tudtam akkor? Mit feltételeztem akkor? Mit tudok most?”
Tizenkettedszer, a kreatív gondolkodás laterális iránya. A pszichológiai összefoglaló Edward de Bono laterális gondolkodásának bemutatásakor azt írja, hogy az elme mintákban gondolkodik, és az új gondolatok gyakran megküzdenek a régi mintákkal; a laterális gondolkodás célja olyan segédeszközöket adni, amelyekkel új felismerésekhez juthatunk. Az agyírás egyik előnye éppen az, hogy a megszokott belső történetet külső tárggyá teszi, amelyre rá lehet kérdezni: „Biztosan csak ez az egy magyarázat létezik?”
Ezekből a forrásokból egy közös szakmai kép rajzolódik ki. A „kevesebb elmeolvasás” az epistemikus fegyelmet erősíti, vagyis azt, hogy különbséget tegyünk tudás és feltételezés között. A „több agyírás” pedig a metakogníciót erősíti, vagyis azt a képességet, hogy saját gondolkodásunkra is rá tudjunk nézni. A kettő együtt növeli a tisztább problémadefiníció, a jobb kommunikáció és a kreatívabb döntéshozatal esélyét.
Fontos azonban egy ellenpontot is megfogalmazni. Nem minden „elmeolvasás” hibás. A társas élethez szükségünk van arra, hogy mások szándékaira és érzelmeire következtessünk. A nonverbális jelek, a korábbi tapasztalatok és a kontextus valóban adhatnak információt. A hiba nem a következtetésben, hanem a következtetés bizonyossággá változtatásában van. Ezért a jó stratégia nem „nulla elmeolvasás”, hanem „kevesebb bizonyosság nélküli elmeolvasás”.
Hasonlóképpen az agyírás sem jelentheti azt, hogy végtelenül elemezzük magunkat és soha nem cselekszünk. A túl sok önreflexió ugyanolyan csapda lehet, mint a túl sok másik-elemzés. A cél az, hogy a gondolatot megfogalmazzuk, majd ellenőrizzük és cselekvéshez kapcsoljuk. Az agyírás akkor hasznos, ha a bizonytalanságból tesztelhető kérdés, a kérdésből információ, az információból pedig döntés születik.
5. Tutorial lépésről lépésre
- Állítsd meg a történetet.
Ne mondd rögtön: „Tudom, mit gondol.” Mondd inkább: „Van egy feltételezésem arról, mit gondolhat.”
- Írd le a megfigyelhető tényeket.
Csak azt rögzítsd, amit egy kamera is felvehetne: mit mondott, mit tett, mikor történt, mi maradt el.
- Válaszd külön a tényt és az értelmezést.
„Nem válaszolt” tény. „Nem tisztel” értelmezés.
- Nevezd meg a saját érzésedet.
Például: bizonytalan vagyok, csalódott vagyok, dühös vagyok, félek.
- Írd le a feltételezésedet hipotézisként.
„Az egyik lehetséges magyarázat, hogy…”
- Keress legalább két alternatív magyarázatot.
Ha valaki késik, lehet, hogy nem tisztel; de lehet közlekedési problémája, betegsége vagy más sürgős dolga is.
- Fogalmazd meg, mit tudnál megkérdezni.
A jó kérdés nem támad, hanem információt kér: „Mi történt?” „Hogyan látod ezt?” „Mi akadályozott?”
- Írd le, mi van a saját kontrollodban.
A másik gondolatát nem tudod irányítani. A saját kommunikációdat, kérdésedet, döntésedet és következő lépésedet igen.
- Válassz egy kis ellenőrző lépést.
Ne próbáld fejben lezárni a bizonytalanságot. Szerezz új információt.
- A végén értékeld újra a helyzetet.
Mi változott az új információ fényében? Melyik feltételezésed erősödött meg, és melyik gyengült?
Egy egyszerű „agyírási” sablon:
Tény: …
Az első gondolatom: …
Az érzésem: …
A feltételezésem a másikról: …
Másik lehetséges magyarázat: …
Mit nem tudok még: …
Mit kérdezhetek meg: …
Mi van az én kontrollomban: …
Mi legyen a következő kis lépés: …
Ez a módszer azért működőképes, mert a belső történetet nem elnyomja, hanem láthatóvá teszi. A láthatóvá tett gondolat pedig már vizsgálható. Watzlawick szemléletével élve így lehetőség nyílik arra, hogy ne ugyanazt a problémamegoldó mintát ismételjük, hanem magát a keretet változtassuk meg.
6. Konkrét példa
Andrea elküld egy fontos e-mailt a kollégájának, de az két napig nem válaszol.
Elmeolvasás: „Biztosan nem tart fontosnak. Talán szándékosan ignorál.”
Agyírás:
Tény: Két napja elküldtem az e-mailt, és még nincs válasz.
Érzés: Bizonytalan és feszült vagyok.
Feltételezés: Lehet, hogy nem tartja fontosnak.
Alternatív magyarázatok: Lehet, hogy túlterhelt; nem látta; más ügyet tekintett sürgősebbnek; választ szeretne adni, de még nincs információja.
Kérdés: „Szia, szeretném ellenőrizni, hogy megkaptad-e az e-mailt. Mikorra számíthatok a válaszodra?”
Ezzel Andrea nem feladja az érzéseit, hanem pontosítja őket. Nem tagadja a saját hipotézisét, hanem tesztelhetővé teszi. A kommunikációja nem támadás, hanem információszerzés.
Ha kiderül, hogy a kolléga valóban elfelejtette, akkor a probléma már nem az, hogy „mit gondol rólam”, hanem az, hogy hogyan szervezzék a határidőket. Ha kiderül, hogy az e-mailt nem kapta meg, akkor technikai probléma volt. Ha pedig azt mondja, hogy más prioritása volt, akkor lehetőség nyílik a prioritások tisztázására.
A stratégia tehát egyetlen kérdéssel lényegében megváltoztatta a helyzetet: „Mit gondolhat rólam?” helyett „Mit tudok megkérdezni, hogy megtudjam, mi történt?”
7. Mit kell ebből megjegyezni?
A legfontosabb tanulság az, hogy a másik ember fejébe nem látunk közvetlenül. Következtethetünk, de a következtetés nem azonos a ténnyel.
A „kevesebb elmeolvasás” azt jelenti, hogy óvatosabban bánunk a mások szándékaira vonatkozó feltételezéseinkkel.
A „több agyírás” azt jelenti, hogy tudatosan megfogalmazzuk a saját gondolatainkat, érzéseinket, feltételezéseinket és alternatíváinkat.
A stratégia kulcsa: tény → értelmezés → érzés → hipotézis → kérdés → ellenőrzés → cselekvés.
A cél nem a másik ember megfejtése, hanem a bizonytalanság kezelése.
Az igazán érett kommunikáció nem azt mondja: „Tudom, mit gondolsz.” Hanem azt: „Van egy feltételezésem. Szeretném ellenőrizni.”
8. Ellenőrző kérdések
- Mi a különbség aközött, hogy „nem válaszolt az üzenetemre”, és aközött, hogy „nem tisztel engem”?
- Miért segíthet az „agyírás” abban, hogy egy konfliktusban ne ugyanazt a problémamegoldó mintát ismételjük?
- Hogyan alakítanád át ezt a mondatot: „Biztosan azért nem szólal meg a megbeszélésen, mert nem ért egyet velem”?
Válaszolj a három kérdésre saját szavaiddal. Ha valamelyiknél elakadsz, írj róla nyugodtan, és együtt kibontjuk a gondolatmenetet.
Maradt még kérdésed a témával kapcsolatban? Ha igen, tedd fel, és folytatjuk a Tutorial szerint.
9. A felhasznált források közül a kapcsolódó anyagok:
IACM Akadémia blog: https://iacmacademy.com/blog/
Dr. Kollár Consulting blog: https://drkollarconsulting.com/blog/
Kollár József – Kollárné Déri Krisztina: Vízen járni – A válságkezelés filozófiája. A kötet a gyenge ontológia, a változás és az ontológiai coaching összefüggéseit tárgyalja.
Allan Pease: Testbeszéd. A nem verbális jelek értelmezésének és a „gondolatolvasás” kockázatainak háttere.
Mérő László: Az érzelmek logikája. Az érzelmek és a gondolkodás kapcsolatának háttere.
Richard Dawkins: A hódító gén. Az evolúciós gondolkodás háttere és a viselkedés értelmezésének egyik tágabb kerete.
Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás. A figyelem, kreatív folyamat és alkotás összefüggései.
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. Az aktív bevonódás és a figyelem szerepe.
Paul Watzlawick – John H. Weakland – Richard Fisch: Változás. A problémafenntartó minták és a másodfokú változás elméleti háttere.
Louann Brizendine: A férfi agy. Az agyi és viselkedési folyamatok értelmezésének példája.
Peter F. Drucker: Drucker minden napra. A vezetői gondolkodás és a szervezeti döntéshozatal kapcsolódó háttere.
Mark Mieras: Többet ésszel. A figyelem, problémamegoldás, társas hatások és az agy működésének háttere.
Louann Brizendine: A női agy. A viselkedés és agyi folyamatok értelmezésének kapcsolódó szakmai háttere.
Paul Watzlawick: A helyzet reménytelen, de nem súlyos. A problémák abszurditásának és átkeretezésének kapcsolódó szemlélete.
Eric Berne: Emberi játszmák. A társas érintkezés és a kapcsolati mintázatok háttere.
A 10 leghíresebb pszichokísérlet. A helyzet és a viselkedés kapcsolatának ismeretterjesztő háttere.
Dr. Thomas Gordon: Emberi kapcsolatok. A kapcsolatok tudatosítása, a félreértések tisztázása és az együttműködés háttere. Döntéselmélet. A problémaállapot, célállapot és problémamegoldás fogalmi kerete.
Elliot Aronson: A társas lény. Társas megismerés, ítéleti heurisztikák, konformitás, önigazolás és hatékony kommunikáció.
Tom Butler-Bowdon: Pszichológia dióhéjban. A pszichológiai gondolkodás és a kommunikációs készségek összefoglaló háttere.
Szeretettel üdvözöllek, Dr. Kollárné Berzáczy Kriszti [kapcsolat@iacmacademy.com](mailto:kapcsolat@iacmacademy.com)
