Mindenki magából indul ki? (Ross-kísérlet, Attribúciós hiba 1.)

Lee Ross kísérletében az volt a dolga az alanyoknak, hogy oldjanak meg egy szituációt, amihez két lehetőség közül választhattak. Ezen kívül a résztvevőknek el kellett képzelniük, hogy mások milyen válasz mellett döntenek és milyen emberek lehetnek azok, akik a másik lehetőséget választják.

A kísérlet eredménye azt mutatta ki, hogy az emberek nagyobb része úgy gondolta, hogy mások is amellett a válasz mellett döntöttek, amelyik mellett ők, azokat pedig negatív szavakkal írták le, akik a másik lehetőséget választották.

Lee Ross

Lee Ross

Lee Ross amerikai pszichológus, aki többek között a szociálpszichológia területén végzett kutatásaival vált ismertté. Egyike volt azoknak a kutatóknak, akik hozzájárultak az attribúciós elméletek fejlesztéséhez. Az egyik legismertebb kutatása az attribúciós torzításokkal kapcsolatos.

Az egyik kiemelkedő kísérlete a „fundamental attribution error” (alapvető attribúciós hiba) nevű jelenség kutatása volt. Ebben a kísérletben az emberek hajlamosak voltak túlbecsülni mások személyes jellemzőit, és alábecsülni a helyzet vagy körülmények szerepét az adott viselkedés kialakulásában.

Ross egy másik fontos kísérletében azt vizsgálta, hogyan hajlamosak az emberek hibásan értékelni mások cselekedeteit. Ezáltal hozzájárult az észlelési torzítások, különösen az attribúciós hibák megértéséhez.


Az „alapvető attribúciós hiba” egy szociálpszichológiai kifejezés, amely arra utal, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni egy személy vagy mások személyes jellemzőinek helyzetfüggő tényezőit, és inkább túlhangsúlyozzák az adott személy saját jellemzőit, amikor mások viselkedését értékelik. Ez a torzítás azt sugallja, hogy az emberek gyakran hajlamosak az általuk tapasztalt viselkedést személyes tulajdonságoknak tulajdonítani, miközben figyelmen kívül hagyják a körülmények szerepét.

Például, ha valaki hibát követ el vagy kudarcot vall egy adott helyzetben, az emberek hajlamosak lehetnek azt feltételezni, hogy ez a személy alapvetően alkalmatlan vagy hanyag, anélkül, hogy figyelembe vennék a körülményeket vagy a helyzet speciális kontextusát.

A kifejezés először a szociálpszichológus Lee Ross munkásságában jelent meg, és azóta is fontos fogalom a szociálpszichológiában. Az alapvető attribúciós hiba megértése segíthet az embereknek abban, hogy felismerjék és elkerüljék az igazságtalan értékeléseket mások viselkedése kapcsán.

Az alapvető attribúciós hiba olyan megfigyelhető tendencia, amikor az emberek mások viselkedését az egyéni belső tulajdonságokra és szándékokra vezetik vissza, anélkül hogy megfelelő hangsúlyt fektetnének a külső körülményekre vagy helyzeti tényezőkre. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk túlértékelni a személyes jellemzőket, és alábecsülni a környezeti hatásokat, amikor mások viselkedését értelmezzük.

Az egyik híres kísérlet az alapvető attribúciós hibával kapcsolatban Lee Ross 1977-es kísérlete volt. Ebben a kísérletben résztvevőknek interjúkat kellett készíteniük olyan emberekkel, akik egy csoportba tartoztak, és akiknek különböző véleménye volt egy adott témáról. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy értelmezzék az interjúalanyok véleményét, és aztán meg kellett jósolniuk, milyen véleményeket fognak kifejteni a jövőbeli interjúkban.

Eredményként a résztvevők hajlamosak voltak túlértékelni az egyéni személyiségjegyek szerepét a vélemények kialakulásában, és alábecsülték a csoporttagság és a helyzet szerepét. Ez azt mutatja, hogy az emberek hajlamosak az alapvető attribúciós hibára, még olyan helyzetekben is, ahol a csoporttagság és a helyzet hatással van a viselkedésre.

Ross és kollégái azt találták, hogy az emberek hajlamosak különféle helyzetekben az attribúciós hibát elkövetni, és ez befolyásolhatja az önértékelésüket. Például egy sikeres helyzetben az emberek hajlamosak magasabb mértékű belső attribúcióra, míg a sikertelenség esetén külső tényezőket hoznak be magyarázatként.

Ezen kívül Ross érdeklődött a konfliktusok és az emberi döntéshozatal területén is, és olyan koncepciókat dolgozott ki, mint a „naiv realizmus,” ami azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak úgy hinni, az ő nézőpontjuk objektív és mindenki másé hibás.

Az egyik kiemelkedő kísérlete a „kétoldalú nézeteltérés” (the „two-sided” or „double-barreled” controversy) nevet viselte. Ross és kollégái azt vizsgálták, hogyan értelmezik az emberek egy konfliktusos helyzetet, különféle álláspontokat és tényeket figyelembe véve. Ebben a kísérletben a résztvevők egy politikai vitát hallgattak meg, majd meg kellett ítélniük az egyes érveket és azokat, akik azokat képviselték.

Ross azt találta, hogy az emberek hajlamosak a már meglévő nézeteiket megerősítő bizonyítékokat hangsúlyozni, és az ellentétes álláspontokat elhanyagolni vagy lekicsinyelni.

Közzétéve: krisztiberzaczy

Dr. Kollárné Berzáczy (Déri) Kriszti. Nemzetközileg akkreditált mester coach, senior fokozatú mediátor-kiképző tréner, szakkönyvíró, derűnagykövet, ontológus és humánprofilozó. Nevéhez fűződik a magyarországi első coach képzés akkreditációja (2008.). Magyar Coachszövetség kuratóriumi elnöke. A 26 országot átfogó, nemzetközi coachszövetség, az IACM magyarországi titkára. A Pécsi Egyetem KPV Karán működő Alkalmazott Ontológia Kutatóintézet alapító tagja. Tel.: 06 70 631 33 11

Leave a Reply

Discover more from IACM ACADEMY - Humántanácsadói Akadémia

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading

Call Now Button