Darley és Batson híres kísérlete, amely az „irgalmas szamaritánus-paradigma” része. Ebben a kísérletben egyetemista hallgatókat kérték fel arra, hogy egy előadásra sietve menjenek át egy másik épületbe. Az úton egy színész feküdt a földön, aki láthatóan szükséget szenvedett.
Azt találták, hogy a sietősebb csoportban lévő hallgatók kevésbé voltak hajlandók segíteni a földön fekvő embernek, mivel az idő hiánya és a sietség mértéke befolyásolta segítési hajlandóságukat. Ez a kísérlet kiemeli, hogy a külső körülmények, például az időnyomás, jelentős hatással lehetnek arra, hogy az emberek mennyire hajlandók segíteni másoknak szükség esetén, még akkor is, ha azok láthatóan a támogatásukra szorulnak.
John Darley és Daniel Batson nevéhez fűződik az irgalmas szamaritánus kísérlet, amelyet az elkötelezettség és a csoportszolidaritás szociálpszichológiai kérdéseivel kapcsolatban végeztek el.
A kísérlet a vallási és erkölcsi elkötelezettség hatását vizsgálta az emberek segítő viselkedésére. A résztvevők egy teológiai témájú előadásra mentek, de útközben az egyes csoportok különböző feltételeknek voltak kitéve. Vannak, akiket sürgettek, mert késésben voltak az előadással, másoknak pedig elegendő időt hagytak.
Az érdekesség az, hogy az előadás tartalmazott egy sérült személyről szóló epizódot, aki maga is segítséget kért. A kutatók leginkább azt vizsgálták, hogy azok a résztvevők, akik igyekeztek, és jelentős késében álltak, mennyire mutattak hajlandóságot ahhoz, hogy egy szenvedő személynek támogatást biztosítsanak, Ezen kívül figyelembe vették azt is, hogy a résztvevők vallási háttere és elkötelezettsége milyen módon befolyásolja a segítő szándékukat.
Az eredmények meglepőek voltak. A legtöbb esetben az emberek, akik késésben voltak és siettek, kevésbé voltak hajlandók segíteni, még akkor is, ha látták a szükséget szenvedő személy kínjait. A kutatók arra következtettek, hogy a sietés és az időhiány hatással van az emberek empátiájára és abbéli hajlandóságukra, hogy segítsenek másokon. Azok, akik vallási elkötelezettségűek voltak, kismértékben segíteni szándékoztak akkor is, amikor időkényszerrel szembesültek, de mindig felülkerekedett rajtuk az időhiány. okozta nyomás.
Ez a kísérlet rámutatott arra, hogy a külső körülmények, például az időhiány, milyen mértékben befolyásolhatják az emberek segítő viselkedését, még akkor is, ha vallási elkötelezettségük és erkölcsi értékeik alapján egyébként segítő szándékkal rendelkeznek.
Témához némileg kapcsolódó: további információ
A Lucifer-hatás Philip Zimbardo 2007-ben megjelent könyvének, a „The Lucifer Effect: Understanding How Good People Turn Evil” című művének a központi témáját jelenti. Ebben a könyvben Zimbardo részletesen elemzi a Stanford Börtönkísérlet tapasztalatait, és azt kutatja, hogyan válhatnak jó emberek gonosszá bizonyos körülmények között.
A Lucifer-hatás azon fogalmat tükrözi, hogy az emberek hajlamosak elfogadni a rossz cselekedeteket vagy rossz szerepeket bizonyos körülmények között. Zimbardo azt vizsgálja, hogyan változtatja meg az egyének viselkedését a hatalom, a tekintély és a csoportnyomás.
A könyv továbbá kiterjeszti a Stanford Börtönkísérlet tapasztalatait más történelmi eseményekre és helyzetekre, például az abu-ghraibi kínzásokra, ahol amerikai katonák bántalmazták az iraki foglyokat. Zimbardo célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy bárki képes lehet rossz cselekedetekre, ha a környezet és a körülmények megfelelők.
A Lucifer-hatás fontos hozzájárulás a szociálpszichológiai irodalomba és az emberi viselkedés sötétebb oldalának megértéséhez.