Tenni akarunk valamit még akkor is, ha nincs értelme

„A COACHING ÉLNI SEGÍT!”

Cselekvés iránti elfogultság

Leginkább a kockázatvállalók sürgetik a cselekvést a megfontolás, az átgondolt döntések rovására. Ezt a felfogást tükrözik a közismert vezetői szlogenek: „A kocka el van vetve” (átléptünk a Rubiconon, egyfajta vörös vonalon), „a túl sok gondolkodás bénultsághoz vezet”, „nem aggódunk hitelbe”, „majd akkor kelünk át a hídon, ha a folyópartra értünk”. Mi lehet az oka a cselekvésmániának? A Rubikon folyó átlépésének visszafordíthatatlansága erőt ad egy átütő erejű cselekvéshez. A döntés megváltoztathatatlansága egyben azt jelenti, hogy olyan mértékű erőforrásokat különítünk el a cselekvéshez, ami lehetetlenné teszi a visszafordulást vagy az újratervezést.

A „cselekvés iránti elfogultság” vagy „action bias” azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak cselekedni vagy intézkedni, még olyan helyzetekben is, amikor a tétlenség vagy a puszta nem cselekvés hatékonyabb lenne.

A tizenegyest rúgó focisták harmadrészt a kapu közepébe, harmadrészt balra, harmadrészt pedig jobbra lőnek a statisztikák szerint. Ennek ellenére a kapusok nagyjából fele-fele arányban vetődnek jobbra és balra. Elég ritkán maradnak középen, holott kb. 33 százalék az esély, hogy oda érkezik a labda. Miért? A válasz ismét egy gondolkodási hibában keresendő, amit úgy neveznek, hogy cselekvés iránti elfogultság. Magyarul: tenni akarunk valamit, még akkor is, ha nincs értelme. A cselekvés iránti elfogultság főleg akkor jelentkezik, amikor egy helyzet új vagy bizonytalan. 

Ran Kivetz, Oleg Urminsky és Yuhuang Zheng, a Columbia Egyetem és a Chicagói Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogyan „küzdenek” az emberek a jutalomért. Korábbi kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a jól megtervezett hűségpont rendszer eredményesen működik és igen hasznos a vállalkozások számára. Azonban a kísérletek bebizonyították, hogy a hatékonyságon sokat lehet javítani, ha a vásárlókat minél közelebb visszük a konkrét előnyökhöz. A kísérlet során a kutatók két fajta pecsétgyűjtő kártyát adtak egy kávézó nevében a vásárlóknak. Az egyikben 10 hűségpont számára elegendő hely volt, a másikban 12 pecsétet gyűjthettek. Az utóbbiban két helyet előre kitöltöttek, vagyis mindkét füzetben 10 pecsétet kellett megszerezni. A kutatók azt találták, hogy az a csoport, amelyik az előre „megkezdett” gyűjtőkártyát kapta, gyakrabban vásárolt kávét, mint azok, akiknek üres füzetet kellett volna megkezdeni.

.Ez a fogalom azt tükrözi, hogy az egyének hajlamosabbak lehetnek cselekvésre, még akkor is, ha az nem feltétlenül vezet eredményre, vagy ha a helyzet jobban megkövetelné a passzivitást vagy a megfigyelést.

A cselekvés iránti elfogultság hátterében különböző pszichológiai tényezők állhatnak, például:

1. Egyensúlyhiány: Az emberek gyakran hajlamosak kerülni az érzelmi vagy pszichológiai kényelmetlenséget, és a cselekvés lehet az a megoldás, amivel az egyensúlyt megpróbálják visszaállítani.
2. Ellenőrzési vágy: Mindannyian komoly belső igénnyel rendelkezünk a tekintetben, hogy az események felett kontrollt gyakoroljunk. (A kontrollillúzóról itt írtunk bővebben: ->) A cselekvés egy lehetséges út ahhoz, hogy úgy érezzük, visszaszereztük az irányítást a dolgaink felett függetlenül attól, hogy a cselekvésüknek van-e valódi hatása a vizsgált helyzetekre.
3. Kognitív kényelem: A cselekvés a kognitív kényelem érzetét is előidézheti, mivel igen sokan hajlamosak úgy érezni, hogy „legalább próbáltam” vagy „valamit tettem” még olyan helyzetekben is, amikor a tétlenség vagy a várakozás lenne hatékonyabb.

A cselekvés iránti elfogultság vagy az öncélú tenniakarás a döntéshozatal során is megjelenhet, és zavaróan befolyásolhatja a cselekvésre való törekvés mértékét még olyan helyzetekben is, amikor a látszólagos passzivitás, a kivárás lenne a megfelelő válasz.

Néhány kutató, aki a cselekvés iránti elfogultsággal foglalkozott:

1. Ran Kivetz: A cselekvés iránti elfogultságot tanulmányozó kutatásokban részt vevő pszichológus. Például az „Action Bias in Decision Making” című tanulmányában érinti ezt a témát.
2. Daniel Kahneman és Amos Tversky: Bár talán nem közvetlenül a „cselekvés iránti elfogultság” terminológiát használják, de munkájukban foglalkoztak a döntéshozatali torzulásokkal, amelyek között szerepelhet az is, hogy az emberek gyakran hajlamosak a cselekvésre, még olyan helyzetekben is, ahol a tétlenség vagy a passzivitás lenne hatékonyabb.
3. Eldar Shafir: A kognitív pszichológus, aki a döntéshozatali területen végzett kutatásokban érinti a cselekvés iránti elfogultságot és az egyes helyzetekben tapasztalható döntési torzulásokat.

Ha érdekel, hogy „működsz” te vagy mások, olvasd a blogunkat! Szeretettel látunk!

IACM AKADÉMIA
Nemzetközi és egyetemi színvonalú prémiumminőség a coach és a tanácsadói képzésekben

Bővebben olvasgatok a témában a BLOG oldalról