Jól ismert, távolról talán megtévesztő, értelmesnek látszó modellek. Ez a bullshit. És leleplezésüknek mikéntje.
Ezzel a sorozattal az a célom, hogy közismert coaching modellek és eszközök hibáiról rántsam le a leplet.
Egyúttal mindig érintek olyan fontos szempontokat, ami a felvetett témához kapcsolódik és jó szolgálatot tesz a minőségi tanácsadók számára.
Természetesen Dale Carnegie-nek is van egy modellje, amit eredetileg
a teljesítmény értékeléséhez ajánlott. Olyan esetekre, amikor a vezető
egyfajta belső coachként igyekszik segíteni a munkatársát.
A RAVE angol szó rajongást jelent, és szintén négy szó kezdőbetűjéből adódik:
R Review -Áttekintik, felülvizsgálják a helyzetet.
A Analyze – Elemzik a teljesítményt, kijelölik a lehetséges fejlesztési irányokat.
V Vision – Az alany jövőbeli előrelépésére, a következő szint elérésére vonatkozó elképzelés, cél.
E Encourage – A coach bátorítja ügyfelét.
Lelki szemeim előtt kibontakozik egy valódi porszívó-ügynök, aki a főnökével áttekinti a havi eladást.
Review: -Kedves Dale, csak ennyit adtál el? /-Igen, főnök, van jobb, szebb és olcsóbb porszívó is a piacon, a miénket nehéz eladni.
Analyze: -Mondd, Dale, szeretnél még nálunk dolgozni? Mert akkor ezt a porszívót kell eladnod. /- Jó, főnök. A gazdasági válság közepén örülök, hogy van valami munkám.
Vision: -Nagyon jó, Dale, jövő hónapban 10-szer több porszívót kell eladnod. Ha ezt megcsinálod, megtízszerezted a bevételt, gondolj bele!/ -Főnök, most csak egyet tudtam valakire rásózni. Ki legyen a többi?
Encourage: -Dale, én okos fiúnak tartalak. Biztos vagyok benne, hogy megoldod. /-Kössz, főnök, sokat jelent nekem, hogy bízol bennem!
Hogy hangzana ugyanez egy life coaching folyamatban, életvezetési tanácsadás során?
Review: -Mi az a kérdés, amivel ma hozzám fordultál? /-Megcsalt a férjem, nem számíthatok rá a jövőben.
Analyze: -Mesélnél róla? Mi az, ami ebben a helyzetben legjobban bánt? /- Azt hittem, ketten könnyebb. Itt vannak a gyerekek, a betegségem, a munkámmal járó nehézségek. És most nem lesz, aki egy kicsit is tehermentesítsen. El akarok válni. Nem szeretném többé látni.
Vision: -Hogy szeretnél élni? Mi az álmod? Ha becsukod a szemed és elképzeled, hogy megvalósult, mit érzel, hogy működnek a dolgaid, hogy telik egy napod?/ -Megint fiatal vagyok és szép. Van időm magamra. Elmegyek tanulni, jobb munkát szerzek. Találok egy hozzám illő figurát is. Boldogok leszünk. Remélem, szeretni fogja a gyerekeimet és együtt öregszünk meg! Ha megváltoztatom az életem, a betegségem is elmúlik. Igen, a betegségem ennek az átkozott helyzetnek a következménye!
Encourage: -Nagyon jó! Ragyogó eredmény, csak így tovább! Menj haza és valósítsd meg! Mi lesz az első lépésed? /-Becsukom az ajtót és kibőgöm magam.
Na, de most tényleg úgy érzed, hogy tanultál valamit?
Az élet komplex és összetett. Ezekkel a szimplifikáló (túlegyszerűsítő), semmitmondó, igazságtartalmát, hasznát semmivel alá nem támasztott ideológiákkal nem jutunk messzire!
HONNAN TUDOD, HOGY VALAMI BULLSHIT?
- ÉPPEN ARRA A KÉRDÉSRE NEM VÁLASZOL: HOGYAN?
Tekintsük át! Jó, de hogyan? Milyen módszerrel? Honnan tudjuk, hogy jól csináljuk? Elemezzük. Jó, de hogyan? Építsük a jövőt? Jó, de hogyan? Bátorítsunk? Jó, de hogy kell azt érdemben csinálni?
- NÉZD MEG, KI A SZERZŐ! MIT VÉGZETT? ÉRT-E A TÉMÁHOZ? MIT TETT LE AZ ASZTALRA? EZT KIK ISMERIK EL A SZAKÉRTŐK KÖZÜL?
MIT TANULT, HOL TANULT, KITŐL TANULT, HOGY ELHIGGYEM, RENDELKEZIK A RELEVÁNS SZAKMAI INFORMÁCIÓKKAL?
Ki az a Dale Carnegie? Slef-made man. Kinek tetszik? Alulképzett, humánműveltséggel nem rendelkezők istenítik? Igen. Nos, akkor…, kuka. Előadásokon kívül csinált valami érdemlegeset? Nem. Nos, akkor kuka. Tudományosan vagy empirikusan alá van támasztva mindaz, amit mond? Nem. Nos, akkor kuka. Kik hivatkoznak rá a szakemberek közül? Melyik „Nobel-díjas tudósunk”? Egyik sem. Nos, akkor kuka. „Prima Primisszima”-díjas? Ha akkor lett volna már ilyen, akkor minden valószínűség szerint. Nos, akkor kuka.
Kezdjük a végéről!
Az idő és a hely keretei miatt csak egy témát ragadok ki, amiben Dale Carnegie sötétben tapogatózik. Legyen ez a jutalmazás.
Dan Ariely az „Elvárások hatása a motivációra” című kísérletében azt vizsgálta, hogy az elvárásoknak és a pénzügyi jutalmaknak milyen hatása van az emberek motivációjára és teljesítményére. A kísérlet során a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik csoport azt hittte, hogy csak az alapfizetésüket kapják a feladatukért, míg a másik csoport úgy tudta, hogy extra pénzügyi jutalom is vár rájuk a jó teljesítményükért.
Az eredmények meglepőek voltak, mivel az extra jutalom előrejelzése nem vezetett jelentős különbséghez a csoportok teljesítményében. Valójában a jutalom nélküli csoportban a teljesítmény néha magasabb volt. Ez azt sugallja, hogy a pénzügyi jutalmaknak nem mindig van egyértelmű és lineáris hatása a teljesítményre, és más tényezők, mint például az elvárások és a belső motiváció, is fontos szerepet játszhatnak.
Hogy lehet, hogy a külső jutalomnak nincs ekkora szerepe, mint ahogyan azt Dale Carnegie sugalmazza? Kulcsszó: önbecsülés ->
Encourage ,
vagyis a bátorításról
Fordulat a 90-es években Carnegie gondolkodásához képest az önbecsülés szerepének megítélésében
Körülbelül a kilencvenes évek utolsó évtizedében érdekes fordulat következett be azzal kapcsolatban, hogy az emberek hogyan viszonyulnak az önbecsüléshez. A hetvenes években a bizonyítékok egyértelműnek tűntek arra vonatkozóan, hogy a magas önbecsülés döntő fontosságú ahhoz, hogy boldog, eredményes életet éljünk.
Ez a meggyőződés sehol sem volt nagyobb hatású, mint az iskolarendszerben. Az 1960-as években végzett kutatások sajnos bebizonyítani látszottak azt, hogy az iskolai eredményességet elsősorban nem az intellektuális képességek befolyásolják, hanem a tanulók önbecsülése. Ha vártak volna néhány évet, azok az oktatási guruk, akik azt hirdették lelkesen, hogy a „csodálatos ember vagyok” lehet minden gyerek
önmegváltó mantrája, rájöttek volna, hogy a semmiben lebegő magas önbecsülés nem feltétlenül hasznos dolog. Azok a gyerekek, akiket tanulmányi teljesítményüktől függetlenül dicsérnek képességeikért, valószínűleg megtanulják, hogy nem sokat várnak tőlük. Minden okuk megvan arra, hogy jól érezzék magukat akkor is, ha közepes vagy képességeik alatti eredményeket produkálnak.
Mára világossá vált, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel sajátítanak el nehéz tananyagokat, ha inkább erőfeszítéseikre figyelünk, nem pedig képességeikre.
Carol Dweck pszichológus kutatásai:
az önbecsülést ki kell érdemelni
Carol Dweck pszichológus azt találta, hogy azoknak a hallgatóknak a teljesítménye, akik számukra túl nehéz feladatokat kaptak, és azt mondták nekik, hogy azért
vallottak kudarcot, mert nem próbálkoztak elég kitartóan,szorgalmasan, nagyobb előrehaladást mutattak, mint azok a hallgatók, akiknek könnyű feladatokat adtak azért, hogy büszkék lehessenek képességeikre. A történet tanulsága egyértelmű:
az önbecsülést ki kell érdemelni, nem pedig feltétel nélkül biztosítani.
Töltsd ki az IACM AKADÉMIA releváns pszichológiai kutatásokra épülő önbecsülés tesztjét
A teszten maximum 280 pont szerezhető.
280-260 pontig igen magas az önbecsülés (260 pont = 85 %)
259-244 pontig magas az önbecsülés (244 pont = 70 %)
243-227 pontig közepes (227 pont = 50 %)
226-210 pontig alacsony (210 pont = 30 %)
209-194 pontig igen alacsony (194 pont = 15 %)
194 pont alatt kritikusan alacsony az önbecsülés.
Önbecsülésről
Valójában a rendkívül magas önbecsülés a reziliencia (rugalmas alkalmazkodó képesség) hiányának, vagy önmagunk nárcisztikus túlértékelésének a jele is lehet.
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik azt hiszik, hogy kiemelkedően értékesek, különlegesek, annak ellenére, hogy hibáik és korlátaik, átlagosságuk nyilvánvaló a környezetük számára. A magas önbecsüléssel bíró emberek közül sokan képesek a legnagyobb kudarcokat is pozitívan átkeretezni, ami néha produktív, máskor viszont öncsalássá válhat, és az ambíciótlanság melegágyává.
Úgy tűnik, hogy a közepesen magas önbecsüléssel rendelkező emberek képesek a leginkább alkalmazkodni, adaptálódni a változó világ elvárásaihoz. Általában jól érzik magukat a bőrükben mert képesek elismerni hibáikat és tenni kiküszöbülésük érdekében.
Reziliencia és az önbecsülés kapcsolata
Mindannyian nagyszámú stressztényezővel kell megküzdeniük. Ebben a folyamatban fontos a reziliencia, mint adaptív, stresszcsökkentő személyes tulajdonság. A legújabb kutatások szerint számos tényező járul hozzá a rezilienciához: egyebek mellett a személyes kompetenciáink száma és minősége, az önhatékonyság, a kitartás, a belső kontroll képessége. Az önbecsülés és a kilátástalanság jelentősen képes megjósolni a rezilienciánk (alacsony) fokát. Az
önbecsülés és a reziliencia között pozitív kapcsolat áll fenn, a reménytelenség és a reziliencia között negatív reláció mutatható ki. Az alacsony önbecsülés és a reménytelenség érzése szintén szorosan korrelál egymással.
Ontológiai derű mint az önbecsülés alapja
A szakirodalomban megkülönböztetik a kontingens (feltételhez kötött) és a nem-kontingens (feltétlen) önbecsülést. A feltételes önbecsülés külső forrásokból származik, például mások értékítéleteiből. Ezért a feltételes önbecsülés bizonytalan, kiszolgáltatott a legkülönfélébb belső lelkiállapotoknak és a külső körülményeknek.
Azok a személyek, akik nem rendelkeznek stabil önbecsüléssel, arra vannak ítélve, hogy folyamatosan újra és átértékeljék önmagukat. Mivel a feltételes önbecsülés mások értékítéletein, illetve az állandóan változó körülményeken alapszik, kudarcra van kárhoztatva, hiszen senki sem kaphat folyamatos dicséretet, feltétlen elfogadást, megbecsülést a körülötte állóktól. Az instabil önbecsülésű személyek számára egy-egy elutasítás gyakran ön-leértékelési lavinát indít el. Ezenkívül az elutasítástól való félelem gátolja azokat a tevékenységeket, amelyek kockázatosak és kudarcélményt válthatnak ki.
A valódi önbecsülés alapja, az a pálos gondolat, mely szerint bátorság kell ahhoz, hogy az ember elfogadja önmagát, annak ellenére, hogy elfogadhatatlan.
Paul Tillich (1886-1965). a 20. század egyik kiemelkedő vallásfilozófusa és teológusa.
A nem-feltételes önbecsülés autentikus, stabil és autonóm. Abból a kanti meggyőződésből fakad, hogy az ember mind mások, mind önmaga számára ontológiailag, azaz létéből fakadóan önérték. Az ontológiai önelfogadáson alapuló önbecsülés a külső és belső világ változásaitól függetlenül létező stabil, megingathatatlan, nem-kontingens önbecsülés. Az emberi lét önértékként és öncélként való elfogadásából következik.
A nem-feltételhez kötött önbecsülés abból a meggyőződésből ered, hogy ontológiailag, azaz létünkből adódóan, attól nem elválaszthatóan eleve önértékkel bírunk, egyediek és megismételhetetlennek vagyunk.
Cél az ontológiai derű
Forrás: PhD Dr. Kollár József
Az ontológiai önelfogadáson alapuló önbecsülés egyik adaptív formája az ontológiai derűben élt élet. Kosztolányi szerint az ontológiai derű a „derűsen méltóságos” ember állandó lelkiállapota, „kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorú-vidáman — könnyek közt mosolyogva — elfogadja az életet, úgy ahogy van”.
Az ontológiai derűn alapuló önbecsülés folyamatos megerősítése, élményként való megtapasztalása bármely értelmes, alkotó, minőségi tevékenység.
így ir Eszetházy Péter a rákkal való küzdelme során:
Nézem azt az én híres ontológiai derűmet (Mészöly Miklós kifejezése). Nem látom még megtámadva. Még magamra nézvést se. Elég sok a »még« – óvatos duhaj vagyok. Az elején vagyok a végnek, vicceskedhetnék.
Esterházy, 2016, 9.
Rák, ez jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót.
(i.m. 5.)
Sőt én voltam, aki derűsen rákérdeztem.”
A rákban elhunyt kultikus magyar író, Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójából származnak a fenti idézetek. A könyvről írott recenziójában Károlyi Csaba Esterházy
idézettechnikájában látja derűjének egyik lehetséges magyarázatát.
Aki jól idéz, birtokba veszi kultúrát és az életet. Mózestől, Márkig, sőt Charlie Parkerig és Janis Joplinig.
(Károlyi, 2016)
»Ontológiai derűvel «veszi birtokba a világot – és ez irigylésre méltó teljesítmény”
Az olvasás mint ontológiai gyógymód
Aki idéz, annak értelemszerűen előbb olvasnia kell. Egy középkori szerző, Hugo de Sancto Victore szerint
Az olvasás ontológiai gyógymód.
(Illich, 2001, 28)
A szerzetesi stúdiumok (tanulmányok) alapvető formája az olvasás. A korszakban a „tanulás” szónak egyik fontos jelentése az, hogy valaki örömét leli valamiben. Az
olvasás révén tökéletességre törő szerzetesnek örömmel alá kell rendelődnie a diszciplinának (fegyelem, fegyelmezés, útmutatás). „A disciplina alapja az alázat”. Az olvasó elhagyja meghitt otthonát, számkivetetté válva teljes figyelmét és összes vágyát a bölcsességhez közelebb vivő olvasásra összpontosítja. Hugo szerint
az olvasással szerzett „bölcsesség megvilágosítja az embert” (i. m. 38), aki nem csak a világot, hanem önmagát is más fényben látja. A magyar nyelvben a „derű” a „derül” szó származéka, amelynek egyik jelentése, hogy „világosodik, felhőtlenné válik, kitudódik, illetve kiderül valami”, ami eddig nem tudtunk. Világosan érthetővé válik, ami eddig nem volt érthető, mert sötétben tapogatóztunk. A derült időben süt a nap, jól láthatóak a dolgok, semmi sem homályos, minden világos.
Értelmes és minőségi tevékenység mint a derű forrása
Ha kissé szabadon aktualizáljuk Hugo gondolatait, akkor tekinthetünk úgy korunk emberére, mint olyan „sötétben tévelygő lélekre”, aki nárcisztikus önimádatának fogásában sínylődik, szenved. Belső zűrzavarának oka egyfajta lelki sötétség, amelyből csak úgy szabadulhat, ha fegyelmezetten alárendelődik bármiféle értelmes, szisztematikus, világosan áttekinthető tevékenységnek.
Jó munkát kívánunk!
Tisztázzuk: amiből sokat adnak el, az még nem értékes
Az ipari társadalomban született, nem túl képzett (állami tanítóképzőt teljesített), önmagát kitaláló, egyfajta self-made man.
Előbb szegény farmereknek árult esti képzéseket, majd értékesítési ügynök lett. Abbahagyta a színművészetit, bár kétségtelenül ebből profitált később a legtöbbet, ahogy látni fogjuk. Munkanélküliséget megelégelve beszédkurzusokat kezdett tanítani. Ebből épített karriert.
Nem tartalmat adott el, csak külsőséget. Azt hiszem, az ilyen üresjáratokat ezt nevezzük bullshitnek.
Dale Carnegie
(Maryville, Missouri, 1888. novem-ber 24. – Forest Hills, New York, 1955. november 1.) amerikai előadó, az önmegvalósítás egyik szószólója.