A szánalmasan színvonaltalan önképző körök, önismereti kurzusok, tanácsadói programok lelkesen hirdetik, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból (Hova? Majdnem mindegy, csak ki onnan!), ismerjük meg az igazi énünket és változtassunk magunkon, legyünk „jobb” emberek. Azt, hogy milyenné kéne átalakulnunk, személyes élményeikből vezetik le, relativizálgató homályosságba burkolják („attól függ, mikor, hogy”), infantilis ideológiákkal terhelik. „Minden relatív”, „nézőpont kérdése”- ez már a végső kegyelemdöfés, merénylet a saját személyünk ellen.
1+1, az 2! Semmi sem relatív! Nemcsak a reáltudományokban vannak világos kritériumok! A szint alatti dolgokra bátran mondhatjuk, hogy ízléstelen, az álkreatív megmozdulásokra, hogy infantilis és a valódi értéket adó új tervekre akkor is elismerően illik rácsodálkozni, ha éppen nem egyezik a preferenciáinkkal és nem kompatibilis az addig megszokott dolgainkkal!
Ha saját és mások viselkedésének megítélésére szorulunk, itt az objektív mérce, a referenciapont: arisztotelészi erények. Az arisztotelészi erények az a mentális giroszkóp, amire érdemben számíthatunk. Mert megeshet, hogy egyáltalán nem a mi készülékünkben van a hiba és nem is kell változnunk, éppen ellenkezőleg, meg kell őriznünk az identitásunkat és az autentikus életélményeinket megalapozó tulajdonságainkat, viselkedési módjainkat!
Ebben a posztban az első 4 jó tulajdonságot mutatjuk be, avagy Arisztotelész által megjelölt legfontosabb első 4 erényt. A blogbejegyzés folytatódik egy új cikkben!
Hogyan segítenek élni, eligazodni magunkon és egymáson az arisztotelészi erények?
- Tartalom:
1. Szelídség (praotes)
A szelídség az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy egy személy konstruktívan és kiegyensúlyozottan kezelje az egyet nem értését, frusztrációit és az indulatait. Az igazi szelídség nem azt követeli meg, hogy az egyén teljes mértékben elnyomja az érzéseit, vagy áldozatosan háttérbe szorítsa saját igényeit. Nem altruista önfeladásról van szó, amely megakadályozza, hogy valaki asszertíven megfogalmazza saját elvárásait és szükségleteit magával és a környezetével szemben. Nem ambíciótlanságot, halvérűséget és beletörődést fejez ki. Az együgyű nem szelíd, mert nem is tud más lenni. Viszont Micimackó nem is együgyű, a XXI. század legkeresettebb tulajdonságának birtokosa, a mindent beragyogó derű forrása, ő a cool.
Ehelyett a szelídség azt jelenti, hogy az ember képes az érzelmeit arányosan kezelni, és kontrollálni anélkül, hogy túlzottan eluralkodnának rajta. Nem tekinthetünk magunkra, mint egy puszta neuronkötegre, nem rángathatnak az érzelmeink! Az igazi szelídség abban nyilvánul meg, ahogyan a problémákat lehetőségként kezeljük, melynek révén alkalom adódik egyebek mellett önmagunk értékeinek bemutatására, új szempontok megismerésére, megértésére és tanulmányozására (egyszóval tanulásra), valamint a helyzetünk és az álláspontunk árnyaltabb megvilágítására.
Fontos skill (készség, jártasság) az érvelés és vitakultúra ismerete és tiszteletben tartása. Mik a jellegzetességei, legfőbb feltételei?
- Helyezzük a problémát, ezen belül a mondanivalónkat önmagán túlmutató, nagyobb perspektívába! Csak akkor fogjunk a vitába, ha annak eredménye a következő 10 évünket konkrétan és érdemben befolyásolja! Lásd: „Az első nap a halálom után” (Jacques Attali) nyomán követendő stratégiánk!
- Maradjunk mindig a beszélgetés tárgyánál! Nem, az nem érv, hogy a minket ért vádakra előrángatjuk a másik vélt vagy valós hibáit és ellentámadásba lendülünk: „De te is…”, „Múltkor is…”. Ezeket a problémákat is fel lehet vetni, ám tartsuk meg a sorrendet!
- Őrizzük meg a tárgyalási pozíciónkat, ne „metázzunk”! A párbeszéd, érvelés, egészséges és előrevivő vita jó dolog, két egyenrangú fél között folyó kommunikáció. Ne ugorjunk ki ebből és ne sajátítsunk ki magunknak olyan szerepeket, melyek nem járnak: mindenek tudója, kéretlen bíró, a népi pszichológus, észosztó prédikátor!
- Ne relativizálgassuk a dolgokat és ne végezzünk „szerecsenmosdatást”, ne próbáljuk a hibákat elkenni, kimenteni magunkat és másokat a felelősség alól! Az nem érv, hogy „Mások is azt és úgy szokták…”, „Több példát is tudok mondani arra…”!
- Igyekezzünk objektív tényekre épülő érveket bemutatni (melyek intézményes standardokra, azaz a kánon, releváns szakértői állásfoglalásra támaszkodnak, pl. szabványok, jogszabályok, egyéb standardok)! Tegyük fel a kérdést: Az elhangzottakat, mi igazolja? Válasszuk szét, hogy valami szubjektív vélemény vagy objektív tényítélet!
- Általában véve is tartsuk meg a véleményünket, melyet lényegében semmi sem igazol a személyes meggyőződésünk (ontológiánk >>), néhány kósza példánk, hiányos és számos kognitív torzítással terhelt észlelésünk, emlékezetünk, valamint aktuális pszichológiai állapotunkon kívül! Tanuljunk meg büszkék lenni arra, hogy nincs szubjektív véleményünk! Törekedjünk rá, hogy utánanézzünk a dolgainknak, mielőtt meggyőződéssel állítunk olyan kérdéseket, ami más szakterületek tudását és tapasztalatait igényelné!
- Hagyjuk hátra a prekoncepcióinkat, leggyakrabban sztereotípiák formájában testet öltő előfeltételezéseinket és ne általánosítsunk!
- Tartsuk meg a Grice-maximákat! >>
- A beszélgetést ne arra használjuk, hogy másokat megbélyegezzünk és stigmatizáljunk!
- A beszélgetés elején asszertív módon gondoljuk át az érdekeinket és ennek megfelelően érveljünk! A párbeszéd céljaként jelöljünk meg minimumprogramot, állítsunk olyan mérhető, ellenőrizhető eredményindikátorokat, melyek eléréséhez ragaszkodunk! Kövessük mindvégig a „Hé, paraszt!”-stratégiát! -lásd: Kollár-Mák-Déri (Berzáczy): Derűterápia című könyv-
- A diskurzus célja semmiképpen sem lehet az, hogy a másik torkán lenyomjuk a saját szempontjainkat és teljes egyetértést csikarunk ki! Válasszuk mottóul és mondjuk is ki hangosan az angol közmondást, ha megreked az iteráció: „Van egy jó hírem: Egy dologban egyetértünk! Egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet!”
- Ragaszkodjunk a diskurzus lezárásakor az ú.n. Floresi szabályokhoz!
Ha ezekről a stratégiákról, modellekről bővebben szeretnél hallani, gyere hozzánk tanulni!
Összefoglalva a szerénység mint erény egyfajta érzelmi állóképességet, stabilitást biztosít, lehetővé téve, hogy a konfliktusokat építő módon kezeljük. Ahelyett, hogy a dühünket vagy haragunkat agresszívan vagy túlzottan fejeznénk ki, a szelídség arra ösztönöz, hogy ezeket az érzelmeket mérsékelten és arányosan kezeljük. A szelídség hozzájárul a harmonikusabb kapcsolatok kialakításához és fenntartásához, a belső derűnk megőrzéséhez.
- XXI. századi megfelelője: a cool.
- Ikonikus megtestesítője: Micimackó.
- Viselkedésben megnyilvánuló kontroll lehetséges eszköze pl. a blöff.
- Alkalmas megküzdési stratégia pl. „Hé, paraszt!”-stratégia
- MIELŐTT ELRAGADNAK AZ INDULATAID, MÉLYÍTSD A HANGOD ÉS BESZÉLJ LASSABBAN!
2. Bátorság (andreia)
A bátorság az a képesség, hogy szembenézzünk félelmeinkkel és kihívásainkkal anélkül, hogy azok elől megfutamodnánk. „Amor fati”, a sors szeretete, nem pusztán filozófiai, hanem életmódbeli megközelítés. Nietzsche által népszerűsített kifejezés arra utal, hogy az élet minden aspektusát, beleértve a szenvedést és a gyötrelmeket is, szeretettel és elfogadással kell viselni. Ahelyett, hogy az élet akadályai vagy nehézségei miatt elkeserednénk, az „amor fati” arra tanít, hogy találjunk értelmet a teljes életélményben.
Egy példa: Tarantino (forgatókönyv), Tiszta románc című film ikonikus jelenete.
Fontos megjegyezni, hogy a bátor ember sem rendületlen. A bátorság kísérő érzelmei az elbizonytalanodás és a félelem. Jézus Krisztus így sóhajt a keresztfán: „Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me?” (latinul), „Eli, Eli, lama azavtani?” (héberül). „Atyám, atyám, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46; Márk 15:34): Ez a mondat Jézus fájdalmát és elhagyatottságát fejezi ki, amelyet a kereszthalál pillanataiban érzett. „Atyám, atyám” kifejezés a zsoltárokból származik, és azt az érzést tükrözi, ahogy Jézus magára maradva, az Atyjától, Istentől (is) kitaszítottan, elbizonytalanodva szenved.
A bátorság nem vakmerőséget jelent, hanem a helyes arány megtartását a veszélyekkel és a kihívásokkal szemben. Nem tekintjük bátor cselekedetnek a maslow-i piramis aljához illeszkedő viselkedéseket, pl. teljesen feleslegesen és értelem nélkül leugrani egy kötéllel a lábunkon (bungee jumping).
A bátorság csak a Maslow-piramis felsőbb régióihoz kötötten értelmezhető!
A Maslow-piramis, más néven Maslow szükségletek hierarchiája, egy pszichológiai elmélet, amelyet Abraham Maslow amerikai pszichológus dolgozott ki az 1940-es és 1950-es években. Az elmélet szerint az emberek a szükségleteiket hierarchikus rendben elégítik ki. Az alacsonyabb szintű szükségletek teljesítése a magasabb szintű szükségletek kielégítésének feltételei. Az emberi élet értelme a legfelső szinthez köthető: önmeghaladás, önteremtés.
A hierarchia öt szintből áll:
- Fiziológiai szükségletek: Ezek az alapvető, életben maradáshoz kellő szükségletek, mint az élelem, víz, levegő, alvás, szaporodás. A legfontosabbak, és a legelső helyet foglalják el a piramis alján, mivel elengedhetetlenek az élő a szervezet működéséhez.
- Biztonsági szükségletek: Miután a fiziológiai szükségletek kielégítést nyernek, az emberek a biztonság és stabilitás iránti igényüket kezdik keresni. Ez magában foglalja a fizikai biztonságot, pénzügyi stabilitást, egészségügyi biztosítást és egyéb védelmi intézkedéseket, amelyek az egyén biztonságát szavatolják a mindennapi életben.
- Szociális szükségletek: A biztonság és a stabilitás után az emberek a társas kapcsolatok és a szeretet iránti igényüket helyezik a fókuszba: a barátság, a család, a szeretet, az összetartozás érzése és a társas kapcsolatok megerősítése. A közhiedelem ellenére a szex, a kiegyensúlyozott és örömteli szexuális élet iránti igény a Maslow-piramis 3. szintjéhez tartozik.
- Önértékelési szükségletek: Miután a szociális szükségletek is beteljesültek, mindannyian az az önértékeléssel kapcsolatos igényeink felé tekintünk: önbizalom, a személyes elismerés, a jó teljesítmény elérésének érzése (a saját képességeink és értékeink megerősítése), megbecsültség élménye.
- Önmegvalósítás: A piramis legfelső szintje az önmegvalósítás, amely az egyén teljes potenciáljának kiteljesedését és kiteljesítését jelenti. Ez magában foglalja a kreativitás kifejeződését, a személyes célok elérését, az önfejlesztést és az önmeghaladást, önmegvalósítást.
Visszatérve, az extrém sportok, mivel közvetlenül kockázatvállalásra épülnek, veszélyeztethetik az életet, a fiziológiai szükséglet szintjén ragadnak. Azok, akik részt vesznek ilyen tevékenységekben, szándékosan vállalják a teljesen felesleges és magasabb életminőséget nem képviselő kockázatot.
Szomorúan jelenthetjük ki, hogy hasonló a helyzet a „bakancslistás” vágyainkkal is. Akinek annyi a terve, hogy ne A pontban legyen, hanem B-ben, mert ott majd nagyon jó lesz, az a személy még nem jutott el a piramis második szintjére se.
A szánalmasan színvonaltalan bakancslisták és a Maslow-piramis első szintje
- Életben maradás és extrém élmények
- Fiziológiai és túlélési ösztön: A bakancslisták gyakran tartalmaznak olyan tevékenységeket mint az ejtőernyőzés, bungee jumping, hegymászás, amelyek kihívások elé állítják az egyént és veszélyeztethetik az életet. Ezek az élmények arra az alapvető túlélési ösztönre vezethetők vissza, amely a fiziológiai szükségletek kielégítéséhez kapcsolódik. Az extrém sportok iránti vágy arra irányulhat, hogy az egyén megélje az élet intenzitását és közvetlenül érezze az élet és halál közötti feszültséget.
- Adrenalin és alapvető élmények: Az extrém élmények során felszabaduló adrenalin közvetlenül hat a szervezet fiziológiai állapotára, növelve a szívverést és a légzést. Ezek az alapvető fiziológiai reakciók összekapcsolhatók a Maslow-piramis első szintjével.
- Fizikai egészség és életélvezet
- Egészséges életmód és fizikai aktivitás: Sok bakancslistás elem az egészséges életmódhoz kapcsolódik, mint például a maraton futása, túrázás, vagy egy meghatározott fizikai állapot elérése. Ezek a célok az egyén fiziológiai állapotának javítására és fenntartására irányulnak.
- Étel és ital élvezete: Néhány bakancslistás elem az étkezési élményekhez kötődik, mint például különleges ételek megkóstolása vagy egy híres étterem meglátogatása. Ezek a célok közvetlenül kapcsolódnak a fiziológiai szükségletekhez, az étel és ital alapvető élvezetéhez.
- Alapvető emberi tapasztalatok
- Túlélési készségek és kalandok: Néhány bakancslistás cél a túlélési készségek fejlesztéséhez kapcsolódik, például egy sivatagi túra vagy túlélési tréning elvégzése. Ezek a tevékenységek az alapvető fiziológiai szükségletekhez kötődnek, mivel az életben maradáshoz szükséges készségek fejlesztését célozzák.
- Életbevágó tapasztalatok: Azok a célok, amelyek az élet intenzív megélésére és a „most vagy soha” élményekre irányulnak, szintén a fiziológiai szükségletek körébe sorolhatók, mivel az élet élvezetének és a jelen pillanat megélésének fontosságát hangsúlyozzák.
A fentiekhez hasonlóan nem tekintünk bátorságnak bizonyos tulajdonságokat és élményeket sem. Arisztotelész a bátorságtól öt olyan magatartástípust választ el, amely hasonlít ugyan a bátorságra, de mégsem egyenlő azzal:
1.) állampolgárt jellemző bátorság. Ez a leghasonlóbb a bátorsághoz, indítóoka a dicsőségre való vágy vagy a megszégyenítéstől tartó rettegés. Motívuma nem az erkölcsi szép, hanem a félelem.
2.) A tudás és a tapasztalat. Arisztotelész szerint a tapasztalaton nyugvó bátorsággal bíró személy az új vagy szokatlan helyzetekben már nem (feltétlenül) állná meg a helyét.
3.) A harag. A harag száll leginkább szembe a veszéllyel, de a harag csak a szenvedély hatására nyújt bátorságot. Ha megszűnik az erkölcsi cél, akkor a haragos ember egyszeriben gyávává válhat.
4.) A remény. Ha csak azért bátor valaki, mert azt hiszi magáról, hogy erős, és soha nem eshet semmi baja, reménykedik. Aki soha semmitől sem fél, az valójában nem nevezhető bátornak, mert minden szituációban egyformán fog cselekedni (pl. fizetett zsoldosok).
5.) Aki valamit nem tud. Ez hasonló a reményhez, azonban alacsonyabb rendű nála, mivel mikor tudatosul az alanyban, hogy mi az, amit nem tud, akkor minden valószínűség szerint futásnak ered.
A félelmet keltő dolgokban nem mindig beszélhetünk bátorságról, hisz vannak dolgok, amitől szinte kötelességünk félni. Ilyen a gyalázat, aki fél tőle, az tisztességes ember. Vagy akkor sem beszélhetünk bátorságról, ha valaki a betegségtől, szegénységtől fél, ezek olyan dolgok, amik nem (kizárólag) tőlünk függnek, nem (egyértelműen) a magunk hibájából származnak. Legfélelmetesebb dolognak Arisztotelész a halált jelöli meg, aki ettől nem fél, az nevezhető bátornak, pontosabban az, aki pl. a háborúban néz szembe a halállal, és nem az aki baleset vagy betegség során.
Az igazi bátorság az, amikor képesek vagyunk kockázatot vállalni és szembenézni a félelmeinkkel, miközben mérlegelni is tudjuk a következményeket.
- XXI. századi megfelelője: a hétköznapi hősök.
- Ikonikus megtestesítője: pl. tűzoltók.
- Viselkedésben megnyilvánuló kontroll lehetséges eszköze: a kihívásközpontú élet.
- Alkalmas megküzdési stratégiája: „Don Quijote”-stratégia
- MIKOR ELBIZONYTALANODSZ, HASZNÁLD A SZOMATIKUS MEGERŐSÍTÉSEKET: ÁLLJ TERPESZBE ÉS A KEZEIDET KULCSOLD A TARKÓDON, KÖNYÖKÖKET FESZÍTSD KI! ÁLLJ TERPESZBE ÉS A KEZEIDET TARTSD A CSÍPŐDÖN, KÖNYÖKÖKET FESZÍTSD KI!
3. Szemérem (aidōs)
A szemérem az a belső érzék, amely figyelmeztet minket arra, hogy tartsuk tiszteletben mások (jogos) érzéseit, azaz a társadalmi normákat. Ez az erény segít abban, hogy a személy tiszteletteljesen és érzékenyen viselkedjen környezetével szemben. Arisztotelész szerint a szemérmesség csak a fiatalkorúaknál dicsérendő az öregeknél nem, mert a társadalmi normákkal tisztában lévő, az eleve tisztességes ember jelleméhez nem tartozik szégyenérzet.
Szemérmesség önmagunk túlértékelése vagy aránytalan alábecsülése helyett. Milyen sokszor hivatkozunk erre a bibliai idézetre: „Boldogok a lelki szegények”! Rendszerint félreértjük a jelentését. Az ostobaság, butaság felértékelődését látjuk benne. A vallásos ember számára teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy Isten a legtökéletesebb és legteljesebb minden értelemben. Hozzá képest az ember erkölcsileg, tudásban és képességekben, készségekben, tapasztalatokban is csökevényesebb. Aki ezt belátja, hogy lelki tartalmasságban meg se közelíti Isten, boldogok lesznek, mert övék a mennyek országa, azaz idővel bebocsáttatást nyernek és az Atya mellé, annak jobbjára kerülnek.
Aki a normákat képes megtartani, azt mondjuk, Grice szerint releváns. Jó modorú személy. Nem összekeverendő a kreatív vagy a kifejezetten modortalan, bunkó, udvariatlan, álkreatív (kreatívoskodó) magatartással! A fent már hivatkozott Grice-maximák, az együttműködés logikájaként megmérik és kijelölik, mit tekinthetünk normális viselkedésnek. A káromkodás, hangoskodás például megfélemlítő, így normabontó és ezért garázdaságként kezelendő egy étteremben, de a focimeccsen átlagos és nem kirívó mintázat. Első feladatunknak jelöljük ki azt, hogy megismerjük a normákat (a normálisnak tekinthető viselkedést) és igazodunk ehhez! Standardizáltság nélkül nincs kreativitás! A normát öncélúan ne romboljuk (Grice-maximák alulról történő rombolása)! Nem kreatív megoldások: hazugság, bullshit, üres fecsegés, bulvár, karaktergyilkosság, tahóság, manipuláció. A Grice-maximák felülről való megsértésének tekintjük a kreatív destrukciót, kreativ rombolást (Schumpeter). Az innováció, az innovátor a stílusteremtő kreatív destruktőr. Végső cél, egyben a XXI. század legkeresettebb szakmája a kreatív destrukcióra képes értékteremtő, alkotó ember megszületése, „The Rise of the Creativ Class!” (R. Florida), A kreatív Osztály felemelkedése!
Jane Austen azonos című regényének adaptációjában (Anya Taylor-Joy főszereplésével készült) megtalálhatjuk a szemérmesség jellegzetes karakterét. Emma Woodhouse kezdetben magabiztos és néha kissé tolakodó. A (regény és a) film előrehaladtával Emma megtanul szemérmesebben, visszafogottabban viselkedni, különösen, amikor rájön, hogy tettei milyen hatással vannak másokra. Emma fokozatosan fejlődik és érik, megtanulja tiszteletben tartani mások érzéseit és határait, ami a szemérmesség egyik fontos aspektusa.
Közönség előtti viselkedés
Az egyik legkézenfekvőbb példa a szemérem kifejeződésére a nyilvános helyeken való viselkedés. Például egy hivatalos eseményen vagy társasági összejövetelen, ahol formális öltözködés és udvarias viselkedés elvárt, jó esetben a szemérem arra ösztönöz minket, hogy tiszteletben tartsuk a helyszín (és az esemény, alkalom) szabályait, elkerüljük a nem megfelelő, vagy túlzottan provokatív megnyilvánulásokat. Tegyünk különbséget a színvonaltalanság és a kreativitás között! A szintalatti viselkedés öncélú normarombolás, a kreativitás ezzel szemben új minőséget életre hívó építő rombolás.
Személyes határok tisztelete
A szemérem megnyilvánulása abban is megjelenik, ahogyan tiszteletben tartjuk mások személyes határait. Például, ha valaki nem szeretne nyilvánosan beszélni a személyes életéről vagy problémáiról, akkor a szemérmes hozzáállás azt jelenti, hogy nem nyomulunk rá, és tiszteletben tartjuk az illető privát szféráját. Nem illik például rákérdezni, ha valaki az elmúlt időszakban jelentős súlyveszteségen esett át, hogyan fogyott le, esetleg betegség áll-e a háttérben! Tilos (a szokásokkal ellenére) egy beteget arról faggatni, mi okozta a megbetegedését, pontosan hogyan alakul a diagnózisa, milyen kezelések várnak rá és miképpen küzd a mellékhatásokkal! Szintén a közhiedelemmel ellentétben nem szabad túlzottan lelkileg kitárulkozni, másokat a saját problémáinkkal megterhelni. Tartsuk szem előtt, hogy metaforikusan mindannyian úszunk a túlsó partra, ezért ne nehezítsük vagy lehetetlenítsük a többiek előrejutását és személyes küzdelmét a saját terheinkkel. Ez a „magánélet terrorja”!
Tiltott viselkedésminták: túlzott kíváncsiság, kukkolás, bulvárinfókra való nyitottság, szakértőként tetszelgő, amatőr okoskodás, jóslás, fatalizmus, destruktivitás, határátlépés.
Családi és baráti kapcsolatok
A szemérem fontos szerepet játszik a családi és baráti kapcsolatokban is. Például, amikor valaki a családi eseményeken vagy baráti összejöveteleken tartózkodik a sértő vagy kényelmetlen témáktól, ezzel kifejezi tiszteletét és figyelmét a többiek érzéseire. Ne érdeklődjünk fiatal pároktól, mikorra tervezik az esküvőjüket, mikorra várják a gyermekáldást!
Már egészen kicsi kortól legyünk tekintettel arra, hogy ne kényszerítsük a gyerekeket olyan érintkezésekre, ami kellemetlen számukra: ne erőltessük a nagyi pusziját, ne érintsük meg őket az intim zónáikon belül és általában véve tartózkodjunk attól, hogy átjáróháznak tekintsük a személyes életterüket!
Szégyenérzet és önkontroll
A szemérem kapcsolódik ahhoz is, hogy milyen mértékben tudjuk kontrollálni saját viselkedésünket a nyilvánosság előtt. Például, ha valaki nyilvánosan méltatlanul vagy szégyenletes módon viselkedik, az nemcsak saját magát, hanem másokat is kényelmetlen helyzetbe hozhat. A szemérem ilyen alkalmakkor is segít, hogy tudatosan elkerüljük a társadalmi normákat sértő viselkedést.
Tilos viselkedésmódok: öncélú kellemetlenkedés, önérdekű zavarkeltés, személyes indíttatású botrányokozás.
Intim kapcsolatok
A szemérem az intim kapcsolatokban is fontos szerepet játszik. Például, egy párkapcsolatban a szemérem azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a partner érzéseit és privát szféráját, és nem kukkolunk, nyomozunk utána és nem osztunk meg olyan személyes vagy intim részleteket a kapcsolatunkról, amelyek nem tartoznak a közvetlen családra vagy a barátokra sem. Ez a bizalom alapja.
Nyilvános véleményformálás
A szemérem abban is megnyilvánulhat, ahogyan nyíltan kifejezzük a véleményünket. Például, amikor egy közéleti vitában vagy politikai beszélgetésben részt veszünk, fontos, hogy tiszteletteljesen és megfelelő módon fogalmazzuk meg véleményünket, anélkül, hogy sértő vagy indulatoktól vezérelt kijelentéseket tennénk. Még akkor is törekedjünk erre, ha egyébként a közbeszéd mélyen dehonesztáló!
Ezek a példák a szemérem különböző aspektusait és megnyilvánulásait mutatják be, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy társadalmi kapcsolataink harmonikusak és tiszteletteljesek legyenek.
A szemérem az, amikor a személy tisztában van a társadalmi határokkal és a megfelelő viselkedési normákkal, és ezeket figyelembe veszi cselekedeteiben.
- XXI. századi megfelelője: diplomácia és a (magas) kultúrát képviselő alkotás.
- Ikonikus megtestesítője Mr. Darcy (Jane Austen), szakmai reprezentánsai a kortárs rendezők, híres építészek, egyszóval a kultúra (tudomány és művészetek) értői, mecénásai, képviselői és nagykövetei.
- Viselkedésben megnyilvánuló kontroll lehetséges eszköze: tanulás, a protekcionalizmus, korrupció, feudalisztikus uram-bátyám kapcsolatok helyett társadalmi mobilitás, a „Kreatív Osztály felemelkedése”.
- Alkalmas megküzdési stratégiája: „Tulajdonságok nélküli ember”-stratégia
- „KI MINEK GONDOL, AZ VAGYOK ANNAK” (Weöres Sándor)
4. Mértékletesség (sōphrosynē)
A mértékletesség a vágyak és szükségletek mérséklésének képességét jelenti. Az igazi mértékletesség nem jelenti a teljes önmegtartóztatást, hanem a vágyak és szükségletek megfelelő egyensúlyának kialakítását.
A mértékletesség jegyében bánjunk csínján a népszerű kókler koncepciókkal: „generációs traumák”, „múltbeli sérelmek feldolgozása”, „ventillálás”… A pozitív pszichológia szerint ugyanis boldog ember, aki:
ENYHÉN
MÚLTPOZITÍV
ENYHÉN JELENHEDONISTA
ENYHÉN
JÖVŐORIENTÁLT
Enyhén múltpozitív: Az ilyen emberek képesek értékelni a múltjuk pozitív élményeit és tanulni a negatív tapasztalatokból anélkül, hogy túlzottan nosztalgikusak lennének vagy szorosan ragaszkodnának a múltbeli (fájdalmas vagy kitüntetett) eseményekhez. Ez mértékletességet igényel az emlékek feldolgozásában.
Enyhén jelenhedonista: A jelen hedonistái élvezik a pillanat örömeit, de mértékkel teszik. Képesek feloldódni a jelenben anélkül, hogy elhanyagolnák a hosszú távú látomásaikat, ezek részállomásait, a célokat és a hozzájuk tartozó kötelezettségeket.
Enyhén jövőorientált: Olyan sorstársaink, akik terveznek (látomások, vonzó víziók, jövőszcenáriók) és célokat tűznek ki, de nem engedik, hogy a jövő miatti aggodalmaik eluralkodjanak rajtuk.
A mértékletesség antitézisei: Martin Scorsese rendezésében, Wall street farkasai (2013) és Marco Ferreri, A nagy zabálás (1973) című remekbe szabott filmek.
Lényeges különválasztani a testi gyönyöröket az érzelmi gyönyöröktől, mert a középhatár nem azonos a két esetben. Aki szellemi gyönyöröket élvez, mint a becsvágy vagy tudásszomj, arról nem mondható el, hogy mértékletesen vagy mértéktelenül élvezi. A testi gyönyörökkel másként van a helyzet. A mértékletesség és mértéktelenség a tapintással és az ízleléssel kapcsolatos. A mértéktelen ember (hedonista) minden kellemes dologra vágyakozik, amit megkíván. Nem beszélhetünk mértéktelenségről olyan ember esetében viszont, aki elutasít minden gyönyörteli dolgot (aszkéta).
Az információs társadalom a fogyasztói kultúra keblén nevelkedett. „Nekem ez jár.” A nárcisztikus személy a fogyasztói kultúra kedvelt polgára.
A mértékletesség, mint etikai erény, azt jelenti, hogy képesek vagyunk kontrollálni vágyainkat és impulzusainkat, és a különböző élethelyzetekben az arányosságot és a visszafogottságot preferáljuk. A mértékletesség eszméje nagyon is a kultúránk része a XXI. században. Íme néhány mai példa a mértékletesség megnyilvánulására:
Táplálkozás
A mértékletesség megnyilvánulása az étkezési szokásokban például az, amikor valaki tudatosan kerül minden étkezés során a túlzottan kalóriadús vagy egészségtelen ételeket, és a tápláló, de mérsékelt adagokat választja. Kiváló példa volt a KFC étteremlánc korábbi mottója: „Be smart!”
Munka és pihenés egyensúlya
Elavult frázis, hogy a mértékletesség fontos szerepet játszik a munka és a pihenés közötti egyensúly megteremtésében. Ez nagyon sokunk számára jelent még valódi kihívást. Beleértve a szervezeti kultúra alakítóit (államférfiaktól az ügyvezetésen át a HR-esekig). A coaching fontos területe, hogy személyre szabott válaszokat találjunk ebben a kérdésben is.
Szórakozás és fogyasztás
A mértékletesség a szórakozás terén is megnyilvánulhat, például amikor valaki nem túlzásba viszi az alkoholfogyasztást egy bulin, hanem mérsékelt mennyiségben fogyaszt, hogy ne veszítse el kontrollját, és élvezze a társasági eseményt anélkül, hogy később megbánná viselkedését. A tiltás és a riogatás nem megoldás, de rendületlenül agitál a környezetünk.
Vásárlás és pénzügyek
A mértékletesség a pénzügyek kezelésében is fontos. Például, amikor valaki nem vásárol meg minden új divatcikket, hanem tudatosan és csak szükségleteinek megfelelően költ, elkerülve a felesleges kiadásokat és a pénzügyi túlköltekezést. A pénzügyi megtakarítások, előtakarékosság egy hatalmas iparággá nőtt a szemünk láttára.
A mértékletesség az, amikor a személy képes kontrollálni vágyait és impulzusait, és mérsékelt módon élvezni az élet örömeit, anélkül, hogy túlzásba esne.
- XXI. századi megfelelője: önkontroll és kiegyensúlyozottság
- Ikonikus megtestesítője: Mahatma Gandhi
- Viselkedésben megnyilvánuló kontroll lehetséges eszköze:
- Alkalmas megküzdési stratégiája: „Be smart!” (elavultabb verzióban: „Több nap, mint kolbász.”)
- Használd a statikus idő helyett a dinamikus idő koncepcióját!
Etikai erények mint középértékek
| Eltúlozva | Hiányosan | Etikai erény |
|---|---|---|
| dühösség | halvérűség | szelídség |
| vakmerőség | gyávaság | bátorság |
| szemérmetlenség | szégyenlőség | szemérem |
| mértéktelenség | érzéketlenség | mértékletesség |
| irigység | nincs külön neve | jogos felháborodás |
| nyereség | veszteség | jogszerűség |
| tékozlás | fösvénység | nagyvonalúság |
| fennhéjazás | gúnyos szerénység | igazság |
| hízelgés | gyűlölet | szeretet |
| tetszelgés | önhittség | önérzet |
| elpuhultság | szenvedésben való eltompultság | állhatatosság |
| felfuvalkodottság | kishitűség | nemes becsvágy |
| pazarlás | szűkkeblűség | áldozatkészség |
| álnokság | együgyűség | belátás |