Két effektust ismertetünk: „fight or flight” és a „reductio ad absurdum” jelenségek, melyek a komoly kihívást jelentő problémák megbízható indikátorai.
Professzionális coaching
A jó coach nem prédikál, mint egy pap, nem normatív, mint a 6 éves gyerekeket szépre, jóra oktató tanító néni, nem pszichologizál, ahogy egy amatőr pszichológus, nem légből kapott állításokkal agitál, miként egy propagandista és egy kókler szerelemgyereke. A profi coach alaposan és körültekintően felkészült, magasan képzett szakember. Ezzel a sorozattal olyan elméleti megalapozottságokra és gyakorlati praktikákra hívom fel a figyelmet, amik valódi versenyelőnyt jelentenek egy differenciált és minőségi fogyasztókat feltételező szolgáltatói piacon.
Fight or flight effektus
Beleállni vagy elkerülni a kényes kérdéseket.
Egy alkalommal az egyik Ügyfelem azzal kezdte a mondanivalóját, hogy gyerekkorában mélyen vallásos neveltetésben részesült. Rövid időn belül kibökte, hogy időközben a felesége összes barátnőjével sikerült mélyebb kapcsolatba kerülnie, vagyis minden alkalmat felhasznált arra, hogy elárulja, megcsalja a szeretettnek mondott személyt. Ez az ember előre menekült a bevezetőjével. Egy bekészített magyarázattal igyekezett megkerülni, hogy szembe nézzen a valódi problémájával. Úgy gondolkodott: ha valaki igaz hittel bír, csakis valami „magasabb rendű”, „sorsszerű” és „eleve elrendelt”, „karmatikus” hatás alatt cselekedhet a meggyőződése ellenére. Akkor pedig a vak is láthatja, hogy ő bizony nem tehet az egészről. Feladat átugorva, felelősség elhárítva.
A tanácsadás során nem ritkán komoly kihívást jelent, hogy az Ügyfél (vagy bárki, akivel diskurzust folytatunk) szabadjára engedett információáradatában megragadjuk azokat a lényeges momentumokat, melyek sorsfordítók lehetnek a beszélgetés, a coaching, a mediáció vagy a terápia alakulásában. Gyakran megfigyelhető, hogy amikor a probléma lényegére tapintunk és a személy szembesül a valódi kihívásokkal, beindul az úgynevezett „fight or flight” („harcolj vagy menekülj”) effektus. Ahogy ugyanis az agy fenyegetést érzékel (fizikai vagy jelen esetben sokkal inkább egyfajta pszichológiai stresszt), az amygdala riasztást küld a hipotalamuszhoz, ezáltal többféle fiziológiai reakcióra számíthatunk, melyek aztán számos testi tünetet produkálnak. A szimpatikus idegrendszer aktiválódása felkészíti a szervezetet arra, hogy harcoljon vagy hátráljon a veszélyhelyzetet jelentő szituációk elől. A konzultáció alkalmával különös figyelmet kell fordítanunk ezekre a jelekre, hiszen nem csupán a pillanatnyi stressz mértékét jelzik, hanem azt is, hogy milyen mélységű a felmerült probléma.
Főbb folyamatok
- Izomfeszültség: A mellékvesék adrenalint (epinefrint) bocsátanak ki, ami növeli a szívverést, tágítja a légutakat, és fokozzák az izmok vérellátását.
Látható jelei:
Feszült testtartás (különösen a nyak és a váll), ökölbe szoruló (támadásra felkészülő) kéz, vagy védekezésre lendülő felső végtagok (test előtt összefonódó alkarok), előre mozduló (rugó vagy elszaladni akaró) láb, kipirosodó vagy elsápadó arc, gyorsabb szívverés, verejtékezés, szájszárazság, ziháló, megszaporodó lélegzetvétel, remegés, hideg kezek és lábak.
Nem triviális jelek:
* Furcsa izomfeszülés (erős és jellegzetes fintorok) az arcon. (Ezzel szemben a felvetődő problémával nem érintett személyek arca ellazul, valódi gondolkodás indul és nem csak színleli azt.)
- Éberség: A figyelem élesebb lesz, a test felkészül a gyors cselekvésre.
Látható jelei:
Táguló pupillák, felemelkedő fejtartás, közvetlen szemkontaktus, vagy oldalra forduló testtartás (kisebb támadási felület érdekében felvett védekező állás), koncentráltság, leplezetlen gondolatba mélyülés, összepontosított figyelem erős arci kifejeződése (összeszorított ajkak, szűkülő szemzugok), fészkelődés, mocorgás.
Nem triviális jelek:
* Elnyújtott töprengés (időnyerés, a szembesülés elkerülése).
* Kérdésre bizonyos események, szempontok szándékos kihagyása (egy őszinte vagy a felvetett témával szemben közönyösebb ember akkor is elmond részleteket, ha nem kérdezik).
* „Nem emlékszem pontosan.” jellegű mentegetőzések (elkerülés).
* Naivnak (és szimpatikusnak) tünteti fel magát a helyzettel való szembesülés okozta egyértelmű konfrontációval szemben (egy őszinte vagy a témával nem érintett ember azonnali tisztázást követel, emellett elegendő információt kér és ad a beszélgetőtársainak).
- Energia mozgósítása: A máj több glükózt (vércukrot) bocsát ki, hogy az izmoknak legyen elegendő energiája a gyors cselekvéshez.
Látható jelei:
Dinamizmust sugalló metakommunikáció, pergőbb, gyorsuló beszédtempó, elvékonyodó hangszín és hangmagasság, fokozott hangerő, a beszélgetésbe való aktív bevonódás (fejrázás, nemtetszés, vagy bólogatás).
Nem triviális jelek:
* Erős utalások arra, hogy komolyan gondolkodik, mérlegeli az elhangzottakat (együttműködést színlel, pedig éppen az elmenekülést vagy a támadás lehetőségeit latolgatja, ugyanakkor csak időt szeretne nyerni az illető), pl. a homlok vakarása.
* Kontrollálja, kijavítja, pontosítja a mondatainkat, befejezi helyettünk a megkezdett gondolatsort. (Őszinte vagy a témával nem érintett ember viselkedésére jellemzőbb a passzivitás.)
* Apróságok részletezése, indifferens és irreleváns részletek irányába való kitérések (terelés).
* Fokozott verbalizálás: gyakori „Istenem”, „Jaj, Istenem!”, „Úristen!”, „Jézusom!” típusú felkiáltások (meglepetés és erős érzelmek jele).
* Többszöri visszakérdezés (időnyerés, kontroll visszaszerzése).
* Állításai ismételgetése fokozódó izgatottsággal (visszatérés arra a pontra, ahol még uralni tudja a beszélgetést).
- Emésztés lelassulása: A test nem elsődlegesen fontos funkciói, mint például az emésztés, lelassulnak, hogy több energia jusson az izmoknak és az agynak.
Mi az oka?
Ez az evolúciós mechanizmus az ősi időkben nagy segítséget jelentett az emberiség túlélésért folytatott küzdelmében, amikor a távoli elődeink még igen gyakran kerültek szembe azonnali fizikai fenyegetésekkel, például ragadozókkal vagy ellenséges törzsekkel. A posztmodern korban ez a válasz akkor is bekövetkezhet, ha a fenyegetést nem fizikai, hanem például magánéleti problémák, munkahelyi stressz, vizsgahelyzet vagy más kihívások indukálják.
A „fight or flight” effektus természetes és reflektálatlan folyamat, de ha túl gyakran aktiválódik, például krónikus stressz miatt, hosszú távon káros hatásai lehetnek az egészségre, beleértve a szívbetegségeket, magas vérnyomást, és mentális problémákat, mint például szorongás vagy depresszió.
Reductio ad absurdum effektus
Bizonyítani az állítások képtelenségét.
Ha valakit szembesítünk a helyzetével, gyakran képtelenségnek tartja magára nézve bizonyos tények feltételezését is. Egy másik alkalommal a válófélben lévő Ügyfelem már a friss és reménytelibb párkapcsolatát építgette leendő partnerével, miközben egy újabb gyermeket nemzett a feleségének. Állítása szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy ő döntésképtelen, esetleg elvtelen gazember volna, hiszen pont azért vállalkozott egy kisgyermek világra hozatalára, mert mialatt magára hagyja a régi családját, a kisfia sose legyen egyedül, a testvére mint szövetségese álljon mellette majd rendületlenül.
Alapok
A reductio ad absurdum (latinul „visszavezetés a képtelenségig”) egy logikai érvelési forma, amelyet arra használnak, hogy egy állítást úgy cáfoljanak meg, hogy annak következményeit abszurdumra, ellentmondásra vagy képtelenségre vezetik vissza. Az érvelés során azt mutatják meg, hogy ha egy bizonyos feltétel igaz lenne, az olyan következményekhez vezetne, amelyek nyilvánvalóan hamisak vagy logikailag lehetetlenek, így az eredeti állítás sem lehet igaz.
Példák a reductio ad absurdumra
Matematikai példa: Tegyük fel, hogy bizonyítani akarjuk: 2\sqrt{2}2 irracionális szám. Először feltételezzük az ellenkezőjét, hogy 2\sqrt{2}2 racionális, azaz kifejezhető két egész szám arányaként, ab\frac{a}{b}ba-ként, ahol aaa és bbb legnagyobb közös osztója 1. Ekkor 2=ab\sqrt{2} = \frac{a}{b}2=ba, ami azt jelenti, hogy 2=a2b22 = \frac{a^2}{b^2}2=b2a2, vagyis a2=2b2a^2 = 2b^2a2=2b2. Ez azt jelenti, hogy a2a^2a2 páros, tehát aaa is páros. Írjuk aaa-t 2k2k2k-ként, ahol kkk egész szám, így 4k2=2b24k^2 = 2b^24k2=2b2, vagyis 2k2=b22k^2 = b^22k2=b2, tehát b2b^2b2 is páros, így bbb is páros lenne. Ez azonban ellentmondás, mivel feltételeztük, hogy aaa és bbb legnagyobb közös osztója 1, tehát nem lehetnek mindketten párosak. Következésképpen az eredeti feltevés, hogy 2\sqrt{2}2 racionális, hibás.
Filozofikus példa: Tegyük fel, hogy valaki azt állítja, hogy „nincsenek abszolút igazságok” (minden relatív). A reductio ad absurdum alkalmazásával megkérdezzük, hogy ez az állítás maga abszolút igazság-e. Ha igen, akkor ellentmondásban áll saját magával, hiszen azt állítja, hogy nincsenek abszolút igazságok, miközben azt állítja, hogy ez az állítás abszolút igazság. Ez az ellentmondás megmutatja, hogy az eredeti állítás nem lehet helytálló.
Kicsit egyszerűbben: Tegyük fel, hogy valaki azt állítja, hogy minden ember képes repülni. A reductio ad absurdum alkalmazásával bemutathatjuk, hogy ha minden ember képes lenne repülni, akkor ez ellentmondana a fizika törvényeinek és a mindennapi tapasztalatoknak. Így az eredeti állítást (minden ember képes repülni) tévesnek tekinthetjük, mivel az abszurd következményekhez vezet.
A reductio ad absurdum technika tehát hatékony eszköz arra, hogy érvelési hibákat vagy ellentmondásokat tárjunk fel egy adott állításban. Na, de mire és hogyan használja kimenekülésre egy átlagember?
A hárítások 3 lépésben
KÉPZELT ÁLLÍTÁS – egy állítás, amit meg akarunk cáfolni.
„Ha valaki igazán szeret téged, akkor az elfogad olyannak, amilyen vagy.”
KÖVETKEZMÉNYEK VIZSGÁLATA -Megvizsgáljuk az állítás következményeit, és bemutatjuk, hogy ezek a következmények ellentmondanak a logikai vagy gyakorlati normáknak.
Ha ezt az állítást igaznak fogadjuk el, akkor minden olyan kritika, amit valaki mond, azt jelentené, hogy az illető nem szereti a másik embert. Ebből pedig egy konkrét esetben az következik, hogy ha egy nő szembesíti a párját a felmerülő problémáikkal, akkor nem szereti őt, hiszen, aki kritikát fogalmaz meg, nem fogadja el a társát, azaz nem szereti igazán.
ABSZURD KÖVETKEZTETÉS -Kimutatjuk, hogy az eredmény abszurd vagy lehetetlen, így az eredeti állítást is tévesnek tekinthetjük.
Világos, hogy ez az eredmény abszurd, hiszen a párok gyakran azért kritizálják egymást, mert aktív, cselekvő ágensként törődni kívánnak a sorsukkal, és kiegyensúlyozottabbá tenni a párkapcsolatukat. Tehát az eredeti állítás, miszerint „ha valaki igazán szeret téged, soha nem kritizál,” téves, hiszen a szeretet nem zárja ki a konstruktív kritikát.
Hétköznapi reductio ad absurdum
Helyzet: Egy párkapcsolatban az egyik fél rájön, hogy partnere másokkal flörtöl online, és ezt szóvá teszi, mivel ez számukra problémát jelent.
Vádolt fél válasza: „Szóval szerinted most már teljesen megcsaltalak, igaz? Mi a következő lépés? Szerinted titokban házasodtam meg valaki mással is? Ha ennyire nem bízol bennem, akkor miért vagyunk együtt?”
Magyarázat: A partner itt a reductio ad absurdum technikát használja, hogy elkerülje a tényleges beszélgetést a flörtölésről. Ahelyett, hogy reagálna a konkrét vádra (flörtölés másokkal), abszurd következtetésekre vezeti a helyzetet (például a megcsalás vagy egy titkos házasság), hogy elterelje a figyelmet a valódi problémáról. Ezzel igyekszik a vádoló felet nevetségesnek és túlzónak feltüntetni, így kerülve el a felelősségre vonást és a nyílt szembesülést a tényleges problémával.
– A téma folytatódik egy új posztban…
