Prayer as Request. Design Thinking. IACM Academy, Coach Training, Consulting Programs from Beginner to University Level. International Accreditation. University Premium Quality.
Ha tetszik a poszt, iratkozz fel, kövess be és írd meg a véleményedet, tapasztalatodat! Ha még nem tanultál nálunk, gyere, vágj bele >>
A kontextus
Az ima
Az ima nem egyszerűen szavak sorozata, hanem egy szakrális térben zajló dialógus.
Az ima nem eszköz valaminek az eléréséhez, hanem találkozás és maga a kapcsolat.
Egy létmód (ontológia), amellyel önmagunkon és a saját világunkon túlra tudunk tekinteni.
Nem csupán vallási gyakorlat, hanem az emberi létezés alapvető kifejezési formája. Olyan pillanat, amikor az ember képessé válik arra, hogy túllépjen saját korlátain.
Kezdjük az alapoktól!
Design Thinking, designgondolkodás a gyakorlatban.
Imádkozni: imádni vagy kérni?
Az ima a latin prego szóból származik, azaz nem Isten imádatát fejezi ki, hanem Istennel folytatott bensőséges dialógust jelent. Kérni Istentől. Az ima ilyen értelemben egy 2000 éves kérés. A kérés design-ja, azaz minőségi terve.
Az ima alapvetően egy belső dialógus, amelynek megvan a maga szigorú logikája. Nem érzelmek szabadon áradó folyama, hanem egy jól átgondolt és megtervezett kommunikációs struktúra. Célja a minőségi élethez vezető kívánságaink, vágyaink tudatos menedzselése.
A „prego” egy rendkívül árnyalt olasz kommunikációs formula, amelynek lényege túlmutat egy egyszerű udvariassági szófordulaton. Eredendően az imádkozásból, a kérésből származó kifejezés mára a társalgás finoman komponált gesztusává vált.
Amikor azt mondjuk, „prego”, valójában azt fejezzük ki, hogy teljesen nyitottak vagyunk a másik félre, készen állunk a befogadásra. Nem csupán egy üres udvariassági formula, hanem egy aktív kommunikációs aktus, amelyben benne van a várakozás, a figyelem és a másik iránti tisztelet.
A szó magában hordozza a dialógus lehetőségét, azt a pillanatot, amikor az egyik fél átadja a kommunikációs teret a másiknak. Olyan, mint egy kommunikációs híd, amelyen keresztül az üzenetek áramlanak, s amelynek mindkét oldalán ott van a másik iránti nyitottság és befogadókészség.
Az ima nem más, mint a belső erőforrások mozgósításának és újrarendezésének egy hatékony módszere.
Jézust a tanítványai kérik, hogy mutassa meg nekik, miképpen imádkozzanak. Ő erre válaszul adja ezt az imaszöveget. A Biblia két helyen is rögzíti /Máté evangéliumában (6:9-13), Lukács evangéliumában (11:2-4)/.
Jézus nem saját imájaként adja, hanem útmutatóként, egy kommunikációs mintaként Isten és ember között. Kulcsfontosságú, hogy nem egy végleges, kőbe vésett szöveget ad, hanem egy alapmodellt. A „mi Atyánk” megszólítás partnerséget fejez ki. Nem szolga beszél urához, hanem gyermek a szülőjéhez.
Nyolc mondatban képes lefedni az emberi lélek alapvető szükségleteit: biztonság, elfogadottság, megbocsátás, autonómia.
Az első fele transzcendentális térben mozog (Isten neve, országa), második fele hétköznapi emberi szükségletekre fókuszál (mindennapi kenyér, adósságok, kísértések).
Mi Atyánk, avagy a 7 jó kérés
Az ima mögött álló tervet fejtjük most meg és adjuk át mindenkinek, aki hatásosan és jól szeretne kérni, önmagának és másoknak, bárkitől.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a Te neved,
jöjjön el a Te országod,
legyen meg a Te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
[Ámen]
A Miatyánk a közösség hangja, ahol minden egyes szó az együvé tartozást hirdeti. Nem az egyén magányos kiáltása ez, hanem a mi, az együtt imádkozók szava. Nem magányos harcról van szó, hanem közös útról, közös reményről. Minden kérés úgy hangzik, mintha az emberiség egy nagy, összetartó családja beszélne: nekünk add meg, minket ne vígy, a mi vétkeinket bocsásd meg. Nincs benne egyéni érdek, csak a közösség védelme, reménye, törekvése. A közösség szolidaritásának legmélyebb kifejeződése.
A Miatyánk egy lélegzetvételnyi spirituális térképrajzolat, ahol minden mondat egy tudatos lépés a transzcendencia felé. Első pillanata a bizalmas és méltóságteljes megszólítás: Atyánk – nem félelmetes hatalom, hanem befogadó szeretet. Aztán rögtön kitágítja a horizontot: nem magánérdekről van szó, hanem az isteni rend megjelenéséről a világban. A következő sorok már a kollektív átalakulás vágyát hordozzák: nem magányos üdvösségről, hanem az egész emberiség spirituális megújulásáról beszél. A mindennapi kenyér kérése nem pusztán anyagi igény, hanem a létfenntartás és a méltóság összekapcsolása. A bűnbocsánat nem egyszerű megváltás, hanem a belső megtisztulás és a közösségi harmónia újrateremtésének pillanata. A kísértésektől való megmentés pedig nem passzív védelem, hanem aktív szellemi ellenállás. Minden mondata egy tudatos rendszerváltás: a félelemből a bizalomba, a magányból a közösségbe, az önzésből a szolidaritásba vezet.
A percepció és a kogníció
Fejtsük meg az ima tervét, azaz a jó kérés logikáját!
Mi
Amikor azt mondjuk „mi”, az egy mélyebb közösségi hovatartozást jelent. Ez a megszólítás azt sugallja, hogy senki nem magányos, mindenki tartozik valahová. Senki nem marad ki, mindenki részese lehet ennek a közösségnek. Nem egy hierarchikus, hanem egy befogadó rendszerről van szó, ahol az isteni dimenzió elérhető mindenki számára. Az Atya ilyen értelemben nem egy kiváltságos csoport kizárólagos istene, hanem mindannyiunk potenciális támasza. Ez a megszólítás egyszerre fejez ki bizalmat, védelmet és egyenlőséget.
Akitől kérsz, vállalj vele sorsközösséget! Csak azt és annyit kérj, amit módjában áll megadni! Ne húzd le sem őt, sem a közösségedet a kéréseddel!
aki
Az „aki” nem egy emberi tulajdonságokkal felruházott konkrét emberre utal (nincs neve), hanem magára a létre, a létezés forrására. Nem egy személy a szó szoros értelmében, hanem maga a teremtő elv. Nem írható le emberi kategóriákkal – nem férfi, nem nő, nincs kora, alakja, semmiféle tulajdonsága. Nem valaki vagy valami, hanem maga a tevékeny létezés. Az „aki” fogalma nem korlátozódik pusztán egyetlen vallási paradigmára. A zsidó hagyományban JHVH (Isten kimondhatatlan neve), a „vagyok, aki vagyok” kifejezés mutatja ezt legmarkánsabban: vagyok, élek, létezem.
Akitől kérsz, nem valaki fölötted vagy alattad, hanem veled. Ne a hasznát nézd!
Atyánk
Nem véletlenül nem egyszerűen „Atya” vagy „Uram” a megszólítás, hanem specifikusan „Atyánk”. Rendkívül bensőséges viszonyt fejez ki, amelyben az isteni nem egy távoli, hideg hatalom, hanem egy olyan gondoskodó, szeretetteljes princípium, akihez bizalommal lehet fordulni. Az „Atyám” egyéni, személyes, magánjellegű kifejezés lenne – bezárna, elkülönítene. Azt sugallná, hogy az isteni kapcsolat magánügy, csak az egyén privilégiuma. Az Atyánk megszólítás egyetemes, inkluzív szemléletre, közös emberi tapasztalatra utal.
Mintha szövetségest szólítanál meg teljes emberi méltóságában. Ne könyörögj, de ne is követelőzz! Lásd be, hogy rászorulsz, és bízz benne (hogy segít)!
a mennyekben
A mennyek nem az ég szinonímája, mert a mennyek nem látható, nem tapintható, hanem csak megélhető. Amikor azt mondjuk „aki a mennyekben vagy”, ez nem egy földrajzi helyről szól, hanem egy létmódról, állapotról, amelyben az isteni nem valahol kívül, hanem belül, minden létezőben jelen van. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a transzcendencia nem egy távoli, idegen hatalom, hanem egy belső, mindenütt jelenvaló princípium, ami mindent áthat és körülvesz. Feloldódnak a térbeli és időbeli korlátok, és megnyílik egy átfogó perspektíva. A mennyek nem a föld fölött van, hanem a föld nélkül is létező dimenzió.
A kérés nem aktus, hanem párbeszéd, nem az eredmény a lényeg, hanem a kapcsolat.
vagy
Helyette használható „laksz” vagy „uralkodsz” kifejezések múltbeli, emberi tapasztalatra épülő fogalmak lennének – ezek térhez, időhöz, hatalomhoz kötött kategóriák. A „vagy” ezzel szemben egy folytonos, dinamikus létállapotot jelöl. A „mennyekben vagy” azt fejezi ki, hogy te nem egy helyhez kötött, nem egy pozícióban fixen létező vagy, hanem maga a folyamatos létezés. Nem valahol vagy, hanem mindenütt. Nem uralkodsz valamin, hanem átjársz mindent. Azt sugallja, hogy nem egy külső hatalom, amely irányít, hanem egy belső energia, amely folyamatosan jelen van. Nem kívülről kormányzol, hanem belülről éltetsz.
Mielőtt bármit kérnél, ismerd el a pozícióját, hatalmát, integritását, szabadságát! Ne nyomd le, ne manipuláld, ne használd eszközként!
a Te neved
A „Te” nem egy személyes névmás itt, hanem a transzcendencia közvetlen megszólítása. Nem távolít el, hanem közel hoz, nem tárgyiasít, hanem kapcsolatba lép. A név ebben az értelemben nem definiál, hanem feltár. Nem lezár, hanem megnyit. Nem magyaráz, hanem megtapasztalhatóvá tesz valamit, ami egyébként megragadhatatlan. Amikor azt mondjuk „a Te neved”, voltaképpen azt mondjuk: te vagy maga a létezés, te vagy az, ami túl van minden elnevezhetőségen, te vagy az, ami által minden van. Ez a megnevezés egyszerre alázat és felismerés: nem mi nevezzük meg a végtelent, hanem a végtelen teszi magát névvé általunk.
Ne egy arctól kérj a tömegben, hanem az egyeditől! Tedd nyilvánvalóvá, hogy minden jó tőle származik (majd)!
szenteltessék meg
Nem azt jelenti, hogy „tedd szentté”, hanem hogy „váljon szentté általad és benned”. Vagyis a szentség (szent, megszentelés) nem egy külső minősítés, hanem egy belső folyamat. A „meg” igekötő kifejezi, hogy nem részleges, hanem teljes átalakulásról van szó. Nem a felületet érinti, hanem a lényeget változtatja át. A „szenteltessék” szenvedő alak mutatja, hogy nem mi szentelünk meg valamit, nem mi cselekszünk, hanem általunk megy végbe valami. Nem egyszeri tevékenység és esemény, hanem egy folyamatos történés. Nem valami, amit elérünk, hanem ami történik velünk.
Rendelj fényt a kérésedhez! Váljon a kérés teljesítése tudatos aktussá! Az átlagos kérés különlegessé, egyedivé, fontossá.
jöjjön el a Te országod
Nem jövő időben, hanem jelenidejű cselekvés. Olyan világ (létállapot), ami már folyamatban van és azt kívánjuk, hogy teljesedjen ki. Nem politikai rendszer, hanem belső harmónia. Egy olyan rend, ahol az igazság, a szeretet, az emberség uralkodik. Belső és külső béke állapota. Ahol a gyenge is védelmet kap, a megtört is felegyenesedhet. Egy olyan világ, amelyben az emberi méltóság nem üres szólam, hanem élő valóság. Nem valami eljövendő mennyország, hanem a most megélhető igazságosság és szeretet. Az imádkozó kérése szerves összhangban van ezzel a folyamattal.
Ne légy passzív, ne azért kérj, mert nem vagy elég jó, hanem mert a jó kérésed hozzájárulás a közös jóhoz!
legyen meg a Te akaratod
Legmélyebb odaadás, a teljes bizalomnak a kifejezése. Azt jelenti, hogy lemondok arról a hamis képzetről, hogy mindent én irányíthatok. Elismerem, hogy vannak nálam hatalmasabb erők, mélyebb összefüggések. Nem adom fel a küzdelmet, de elfogadom, hogy nem minden rajtam múlik. Olyan ez, mint egy tánc, ahol nem én diktálom a lépéseket, hanem hagyom, hogy a zene magával ragadjon. Nem vak engedelmesség, hanem tudatos ráhagyatkozás. Azt mondani: legyen meg a te akaratod – annyi, mint elismerni a saját korlátaimat, de ugyanakkor hinni abban, hogy van remény, van értelme annak, ami történik, még ha nem is látom rögtön a végkifejletet.
Fogadd el, hogy nem te irányítasz! Ne akarj görcsösen! A kérésed mutasson túl a pillanatnyi érdekeiden!
mindennapi kenyerümnket add meg nekünk ma
A kenyér itt nem csupán egy egyszerű élelmiszer, hanem az élet metaforája. Olyan táplálék, ami alapvető, mindennapi, ahogy az emberi létezés is. Nem a fölöslegről, nem a gazdagságról szól, hanem a puszta megmaradásról. Amikor valaki kenyérért imádkozik, valójában magáért az életért könyörög, a legelemibb fenntartásért. A „ma” pedig nem egy időpillanat, hanem egy létállapot. Nem a holnapért aggódik, nem gyűjt tartalékokat, hanem a jelenben él teljes életet. A kenyér ebben az összefüggésben szakrális tárgy – nem pusztán táplálék, hanem a gondviselés legkézzelfoghatóbb jele. Az az a tárgy, amelyiken keresztül megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. A kenyér a bizakodás és a bizalom jele.
Ne mindent kérj, hanem eleget! Ne csak várj, kérj, hanem segíts magadon! Tegyél ígéretet, hogy összeszeded magad!
amint a mennyben, úgy a földön is
Azt jelenti: ne legyen szakadék a magasztos eszme és a mindennapi valóság között. A (spirituális) törvények ne csak elvont fogalmak legyenek, hanem éljenek a konkrét emberi kapcsolatokban, döntésekben, gesztusokban. Az fejeződik ki benne, hogy a kérésem teljesítése vagy teljesülése szándékaim szerint hozzájárulás az általam képviselt közösség álmaihoz és vágyott életminőségéhez. Bár a kérésem illeszkedik ehhez az átfogó tervhez, de nem biztos, hogy felnőtt hozzá. Ilyen értelemben a teljes koncepció sikere fontosabb a saját kérésemnél.
Vedd figyelembe, hogy a kérésednek illeszkednie kell a nagy egészhez, az átfogó koncepcióhoz!
és bocsásd meg vétkeinket
Ez a mondat az emberi gyengeség és a feloldozás aktusa. A profán ember számára azt jelenti: ismerem a hibáimat, tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Néha hibázom, nem vagyok elég jó. De szeretném hinni, hogy van esély a javulásra, létezik bocsánat és megtisztulás. Nem (csak) vallási bűnökre gondol, hanem azokra az emberi gyarlóságokra, amikért szégyenkezik: a meg nem mondott igazságokra, a meg nem valósult ígéretekre. Azokra a pillanatokra, amikor nem volt igazán bátor, őszinte, rendes és tisztességes. A bocsánat nem mentség, hanem esély. Nem eltörlése a múltnak, hanem átértelmezése. Annak belátása, hogy hibázni ugyan emberi dolog, de változni, jobbá válni viszont emberi lehetőség, sőt kötelesség. Ez a sor arra való vágyat is jelenti, hogy képes legyek szembenézni önnön dolgaimmal.
Mi lesz jobb, több a közösséged számára? Mutasd be, hogy kapcsolsz magasabb fokozatba! Fogadj és adj te is többet!
miképpen mi is megbocsájtunk
Ez egy döbbenetes mondat. Nem egyszerűen bocsánatot kérni, hanem felajánlani saját múltbeli sérelmeink elengedését azért, hogy most mi kaphassunk bocsánatot. Ez egy spirituális csere. Te megbocsátasz nekem most, ahogy én is megbocsátottam korábban másoknak. Nem számolgatva, nem visszavágva, nem gyűjtögetve a sérelmeket. Nem a sérelmekért cserébe várjuk a segítséget. Az imáinkban megfogalmazott kéréseinket nem ezek gyógyítására pazaroljuk. Ez egy mély emberi pillanat: képesek vagyunk törölni a múltat azért, hogy legyen jövő. Nem gyengeség ez. Hanem tudatos döntés amellett, hogy nem akarjuk, hogy a múlt sebei irányítsák a jelenünket és a jövőnket
Kérés során mutasd fel az értékeidet, gondolj az erkölcsi tőkédre! Fejezd ki, hogy méltó vagy a segítségre!
és ne vígy minket a kísértésbe
Mai, hétköznapi nyelvre lefordítva: Ne sodorj olyan helyzetbe, ahol gyengék lehetünk, ahol elveszíthetjük az önuralmunkat, ahol a legrosszabb énünk kerülhet felszínre. Mélyen emberi kérés: Védjél meg önmagamtól. Attól a részemtől, amelyik képes lenne elárulni az elveimet, amelyik gyenge pillanatokban rossz döntéseket hozhat. Azt mondja: add meg nekem azt az erőt, amellyel felülemelkedhetem pillanatnyi vágyaimon, gyengeségeimen. Egyszerre alázatos és bátor mondat: elismeri az emberi gyarlóságot, de nem akar áldozatává válni.
A segítséget arra használd, hogy jobban teljesíthess, meghaladd és megsokszorozd az eddigi eredményeidet!
az ellenünk vétkezőknek
Ez a rész kulcsfontosságú. Azt jelenti: azoknak is megbocsátok, akik tudatosan ártani akartak nekem. Ez már több mint egy egyszerű emberi gesztus. Ez egy spirituális attitűd. Azt mondja: nem azok irányítanak, akik rosszat akartak nekem, hanem én irányítom a saját sorsomat például azzal, hogy képes vagyok túllépni a sértéseken. Nem gyengeségből teszem, hanem erőből. Nem azért, mert nem fájtak a sebek, hanem azért, mert nem akarom, hogy ezek a sebek irányítsák az életemet. Egy mélyebb, spirituális szabadságvágy mutatkozik meg ebben. Nem akarok foglya lenni mások rossz szándékának. Felülemelkedem rajta. Egyszerre kemény és gyengéd gesztus. Nem meghunyászkodás, hanem tudatos döntés a saját belső béke mellett. Nem konkrét helyzet, hanem szándék és törekvés.
Mutasd be, hogy nem csak kérsz, te magad is rendszeresen adsz (az alattad állóknak, a szűkebb és tágabb közösségednek)!
de szabadíts meg a gonosztól
Szabadíts meg a gonosztól – nem valami mesebeli szörnyetegre gondolva, hanem azokra a belső és külső erőkre, amik rombolnak. Védelmet kérek mindattól, ami elveszi a reményt, ami elfordít az emberi méltóságtól, ami összetör, megkeserít. Szabadíts meg attól a gonosztól, ami bennem lapul – a közönytől, a gyűlölettől, az önzéstől. És attól a gonosztól is, ami kívülről jön – az erőszaktól, a manipulációtól, a hazugságtól. Add, hogy lássam át a rafinériát, az álságosságot. Add, hogy tisztán lássak, józanul döntve, másokra is figyelve. Az alkotás sikerre jusson, a küzdelem jó befektetésnek bizonyuljon.
Ahhoz kérd a segítséget, hogy kitarts, hogy sikerre vidd a nagy dolgokat, hogy lásd megvalósulni az álmaidat!
Tervvisszafejtés és a design
A Miatyánk az egyetlen ima, amit maga Jézus tanított. Nem véletlenül. Ez egy tökéletes kommunikációs modell. Értsük meg a koncepcióját és éljünk ezzel a több ezer éves bravúros tervvel: kérjünk jól, kérjünk ügyesebben!
The Lord’s Prayer is the only prayer that Jesus himself taught. Not by chance. It is a perfect communication model. Let’s understand its concept and live with this brilliant thousand-year-old plan: let’s ask well, let’s ask more skillfully!
A tettenért terv.
Design Thinking, designgondolkodás a gyakorlatban.
Hogy kell jól kérni?
A jó kérés művészet. Egy mély, emberi szövetségkötés rituáléja.
Ne azért kérj, mert nem vagy elég jó, hanem azért, mert tudod, hogy közösen többre vagytok képesek.
A jó kérés az érintett emberi méltóságát és szabadságát tiszteletben tartó gesztus.
A valódi kérés túlmutat az azonnali szükségleteken: magasabb célt szolgál, erkölcsi tőkét mozgat, és mindig magában hordozza a viszonzás és a későbbi megtérülés ígéretét.
Amikor kérsz, ne egy arctalan igénylő légy a tömegben, hanem egy hiteles, saját értékeit felvállaló partner.
A kérés nem egy egyirányú aktus, hanem egy párbeszéd, amelynek középpontjában nem az eredmény, hanem maga a kapcsolat áll.
Nem azért kérsz, mert képtelen vagy elérni a célodat, mert neked hiányzik valami, hanem azért, mert látod a lehetőséget a közös gyarapodásra.
Nem nyomsz le senkit, nem manipulálsz, hanem egyenrangú félként szólítasz meg.
Jól átgondolod és kifejted, hogyan illeszkedik kérésed a számára fontos nagyobb, átfogóbb koncepcióba.
Nem könyörgés, hanem egyfajta szövetségkötés, ahol kifejezed, hogy te magad is folyamatosan adsz, teszel a közösségért, és a most kért segítséget arra fogod használni, hogy képes légy nemcsak kitartani, önmagadat meghaladni.
Belehelyezkedés és az analógiák kiterjesztése (megfeleltetés)
Mintakérdés és kérés
Két szituációt mutatok be és egy, a fentiek szellemében készült jó kérést:
- A szülő kérjen alkalmat a tanártól arra, hogy a gyereke kijavíthassa a rossz jegyét.
- A tanár kérje a szülőket, hogy takarítsák ki az osztálytermet.
Mindkét példában kulcselemek:
- Tisztelet
- Partnerség
- Közös cél
- Nyitottság
- Méltóságteljes kommunikáció
- A másik fél érdekeinek figyelembevétele
- Nem követelőzés, hanem együttgondolkodás
- Szülő kérése a tanárhoz
„Kedves Tanárnő, szeretném megbeszélni, milyen lehetőséget látna arra, hogy Péter tanulhasson a legutóbbi rossz osztályzatából. Tudom, Ön komoly munkát végez, melyért szülőként a köszönetemet fejezem ki és azt is, hogy fontos Önnek a diákok fejlődése. Péter nagyon szeretne javítani, és mi otthon is támogatjuk ebben. Látom, hogy most sok a tennivalója, de ha tudnánk közösen egy konstruktív megoldást találni – legyen az pluszfelelet, házi dolgozat vagy egyéni konzultáció – az sokat segíthetne gyermekemnek abban, hogy ténylegesen szembenézzen a hiányosságaival és immár érdemben helyt álljon. Nyitottak vagyunk az Ön javaslatára, és hálásak lennénk a segítségéért.”
Te ilyen levelet írnál a tanárnak? Szólj hozzá a poszt alján és oszd meg velünk a tapasztalataidat és az ötleteidet!
- Tanár kérése a szülőkhöz
„Tisztelt Szülői Közösség, szeretném megosztani Önökkel, milyen fontosak azok a közös pillanatok, amelyeket gyermekeink iskolai környezetében tölthetnek. Az osztálytermünk jelenleg olyan állapotban van, ami nem méltó sem Önökhöz, sem a diákjainkhoz, sem az oktató munkánkhoz. Tudom, hogy fontosnak tartják, hogy a gyermekeik rendezett, inspiráló tanulási környezetben éljék a mindennapokat. Ezért arra kérem Önöket, vegyenek részt egy közös takarítási akcióban, ahol együtt tehetjük rendbe a termet. Ez nem csupán fizikai rendet jelent, hanem közösségformáló erővel is bír – mutatja gyermekeinknek, hogy a szépre, a rendre együtt figyelünk. Nem sok időt kérnék, egy hétvégi délelőttöt, ahol kötetlen és közvetlen légkörben találkozhatunk és jó hangulatban rendbe tehetjük az osztályt. Mit szólnak hozzá?”
Te mikor kaptál ilyen levelet valamelyik pedagógustól? Szólj hozzá a poszt alján és oszd meg a tapasztalataidat!
Ha tetszik a poszt, iratkozz fel, kövess be és írd meg a véleményedet, tapasztalatodat! Ha még nem tanultál nálunk, gyere, vágj bele >>
Teszteld a tudásodat: Az ellentétek vonzzák egymást? (teszt)