Kedvelt stratégiáink: posztmcdonaldizáció

Posztmcdonaldizáció. A poszt a designgondolkodásra épülő coachingstratégiák részletes bemutatása, alkalmazási lehetőségeik, illetve ezek példákkal való illusztrálása köré szerveződik. A fókusz ezúttal a következő öt stratégiai gondolkodásmódra került: kompozíció–dekompozíció, elrendezés, súlyozás, törlés–kiegészítés, valamint az ezekhez kapcsolódó újraformálás.

A designalapú tanácsadás nem módszertani eszköztárként működik csupán, hanem világlátásként – olyan gondolkodásmódként, amely az élethelyzeteket, kapcsolatokat és önazonosságot nem lezárt struktúráknak, hanem újrarendezhető, újraértelmezhető élő kompozícióknak tekinti. Minden stratégia – az elrendezés, súlyozás, törlés–kiegészítés és újraformálás – egy-egy mozdulat ebben a kreatív mobilitásban, amelynek célja nem a javítás, hanem a teremtés: egy új minőség létrehozása, amely nem kívülről determinált, hanem a kreatív coachmunka eredménye.

👉Hallgassuk meg bemelegítésül Nánay professzor gondolatait!
👉Olvassuk el előtte: Gogol holonikus köpönyege című blogbejegyzést!
👉Értsük meg, mit jelent és hol a helye a tanácsadásban a posztmcdonaldizációnak!
👉Olvasgassunk más posztmcdonaldizációs stratégiákról is: „Felelős vagyok a gondolataimért”-stratégia, „Don Quijote”-stratégia!
👉Legyünk tisztában azzal is, mit fejez ki és hogy használjuk a coachingban a kreatív destrukciót!

Ha mindez megvan, egy új kalandra fel! A poszt tartalma:

A kompozíció–dekompozíció stratégia a növény beoltásának példáján keresztül is jól szemléltethető, hiszen az oltás maga is egyfajta biológiai rendszerátalakítás.

Amikor egy gyümölcsfát beoltanak, először is elválasztják egymástól a növény különböző funkcióit. Ez a dekompozíció mozzanata: a természetes, teljes egészében növő vadnövényből kiemelik azt a részt, amelynek előnye az ellenálló, erős gyökérrendszer és a környezethez való alkalmazkodás képessége. Ez lesz az úgynevezett alany. Ezzel párhuzamosan kiválasztanak egy másik növényt, amelynek értéke nem a gyökérzetben vagy a túlélési képességben rejlik, hanem abban, hogy milyen szép virágot hoz, mennyire ízletes vagy bő termésű – ez lesz az oltóág, vagyis a nemes rész. A két növény tehát szétválik funkció és érték szempontjából: az egyik az állóképesség, a másik a minőség hordozója. Ez maga a dekompozíció: a rendszer darabjaira bomlik, és a részek önálló értelmet nyernek.

A kompozíció ezt követően ott kezdődik, amikor az ember – már egy új célnak rendelve alá a folyamatot – a kiemelt értékeket újraszervezi. Az ellenálló alanyra ráoltják a nemes ágat, és létrejön egy új, összetett rendszer. Ez az új rendszer nem természetes módon alakult ki, hanem egy célorientált gondolkodás eredményeképpen: a vad és a nemes találkozása egyesíti az előnyöket, miközben kiküszöböli az eredeti gyengeségeket. A növény gyökérzete mostantól kibírja a fagyot, ellenáll a betegségeknek, miközben a lombkoronájában minőségi gyümölcsök teremnek. A kompozíció tehát nem egyszerűen újraépítés, hanem érték-alapú újrarendezés – egy más logika szerint, mint amit az eredeti rendszer követett.

A növény beoltása így válik élő példájává annak, hogyan működik a kompozíció–dekompozíció stratégiája: először tudatosan szétválasztunk, majd értelmes cél mentén újraegyesítünk, hogy olyan rendszert hozzunk létre, amely önmagában nem alakulna ki spontán módon, végül működőképesebb, célszerűbb és időtállóbb lesz, mint a korábbiak.

Dekompozíció = elemzés, szétbontás, lényegi mozzanat kiemelése

Ebben a lépésben egy adott struktúrából kiválasztjuk és kiemeljük azokat az elemeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a működésben vagy élményben.

✶Példa

• A Starbucks dekomponálja a régi kávéházi kultúra egyik sajátosságát: a pincér ismeri a törzsvendéget és nevén nevezi. A törzsvendég „valaki”, tekintélyes személy, telik neki, módjában áll, hogy rendszeresen étkezzen egy elegáns étteremben. Megérdemli a többletfigyelmet.

A Starbucks kiemeli azt a régi kávéházi hangulatot megalapozó szokást, hogy a pincér a törzsvendégeket a nevükön szólította. Ez dekompozíció, hiszen egy életstílusból (békebeli vendéglő hangulata) kiragad egy mozzanatot (pincér és a vendég viszonya). Ki ne örülne annak, ha az étterembe betérve ismerősként üdvözölnék? A Starbucks ezt ügyesen megtalálta.

✶Példa

• Az IKEA dekomponálja a bútorkészítés hajdani világát: a hagyományos asztalos feladatok közül kiemeli a asztalos mester kitüntetett szerepét.

Az IKEA a régi kézműves hagyományokból kiveszi azt a fázist, amikor a mester összerakja a tárgyakat. A szakmáját értő bútorkészítő mester számára sokkal összetettebb volt a folyamat: részletesen megtervezte a széket, aprólékos munkával nekilátott, hogy kifaragja a lábát, majd a többi elemet is. Amikor minden elkészült, összeillesztette őket. Ez a mestermunka. Ki ne szeretne remekművet alkotni? Ebből indul ki az IKEA. Remek ötlet.

Kompozíció = újraépítés, integráció, új rendszerbe illesztés

A dekompozíció után a kiemelt mozzanatot egy új rendszerbe illesztjük.

✶Példa

• A Starbucks az ügyfél nevét ráírja a pohárra – megjelenik az algoritmizált (személytelen) rendszerben (gyorsétteremben) a személyesség felemelő élménye. A kávét pont Golda készítették, a mi ízlésünk és elképzelésünk szerint, nekünk szól.

A Starbucks ezt a kitüntetett és kiemelt mozzanatot (a régi vendéglősök ismerték a hozzájuk rendszeresen betérő vendég nevét) a saját, algoritmizált rendszerébe illeszti úgy, hogy a papírpoharakra ráírják a vevők nevét, és amikor elkészül a kávé, a nevükön szólítják őket. A kompozíció tehát nem a kiemelt mozzanat beillesztése egy másik, oda nem illő rendszerbe.
Ezt az algoritmizált, minőségi változást és kompetenciafejlődést nevezzük „starbuckizálásnak” vagy „posztmcdonaldizációnak”.

✶Példa

• Az IKEA az ügyfelet teszi a mester helyére, és előre gyártott logikával, pontos tervrajzzal és szerszámokkal segíti a „sikeres alkotást”. Az ügyfél nem egy botkezű amatőr többé, hanem mesteri rangra emelt alkotó. Az IKEA minden árúját apró darabokra bontja. Ez nem pusztán funkcioanlitás, hanem az alkotói élmény garanciája.

Az ügyfél mint mesterségbeli tudás nélküli mester kiveheti a részt az alkotás folyamatából, amikor felépíti a használati tárgyat az előre gyártott elemekből. A kész bútor ötletesség, hiszen professzionális tervezők gondolatait és kompetenciáit hordozza, de a végeredmény kétség kívül a vevő érdeme, ugyanis ő rakta össze. Itt zajlik le az új kompozíció. Ebben mester(i) lett az IKEA.

Mit jelent ez a stratégia a párkapcsolat nevű holonikus rendszer szintjén?

✶Példa

Egy párkapcsolat dekompozíció–kompozíció stratégiával való újragondolása olyan, mintha egy elvadult növényt akarnánk újra gyümölcsözővé tenni: nem elég metszeni vagy locsolni, hanem a rendszert kell újraalapozni. A kiindulópont a dekompozíció – vagyis a kapcsolatban jelen lévő működések, érzelmi mintázatok és kommunikációs szokások szétbontása és elemzése. Például egy párnál, ahol az egyik fél túlterhelt és visszahúzódó, a másik pedig érzelmi közelségre vágyik, könnyen kialakulhat egy látszólagos összeférhetetlenség. A dekompozíció során nem az a cél, hogy megjavítsuk a „hibát”, kijavítsuk az embereket, hanem hogy megértsük, milyen kulcsműködések húzódnak a háttérben: talán az egyik fél stabilitást, biztonságot és kiszámíthatóságot visz a kapcsolatba (ő a „gyökérzet”), míg a másik az érzelmi nyitottságot, kreativitást, spontaneitást (ő a „nemes hajtás”). A feszültségek éppen abból eredhetnek, hogy ezek a funkciók egymás ellen dolgoznak, nem pedig összehangolt rendszerként működnek.

A kompozíció ott kezdődik, ahol a pár tudatosan újratervezi kapcsolatukat: felismerik, hogy nem kell minden pillanatban hasonlóan érezniük, gondolkodniuk vagy viselkedniük ahhoz, hogy erősek legyenek együtt. A gyökérzet és a lomb eltérő funkciója nem ellentmondás, hanem lehetőség. Az új rendszer úgy épül fel, hogy a biztonságot adó fél elfogadja: párja az érzelmek és kifejezés embere, aki gyakran mozgásban van, miközben ő maga a stabilitást biztosítja. Ezzel párhuzamosan a másik fél is belátja, hogy nem kell minden igényt azonnal megélni – hanem megtanulja, hogy a stabil háttér a saját virágzása feltétele. Az új, közös működés kialakítása nem egymáshoz való hasonulást jelent, hanem egy tudatos integrációt, amelyben minden fél értékei beépülnek a kapcsolat egészébe.

Mit jelent ez a stratégia egy holon szintjén?

✶Példa

Egy egyéni élethelyzetre alkalmazva a kompozíció–dekompozíció stratégia kiválóan működik akkor, amikor valaki úgy érzi: szétcsúszott az élete, már nem tudja, mi mozgatja, mit akar, vagy merre tart. Ilyenkor a régi működés már nem fenntartható, de az új még nem világos – a belső rendszer újratervezésére van szükség.

Képzeljünk el egy harmincas éveiben járó nőt, aki eddig teljes erővel karriert épített egy nagyvállalatnál, megfelelt minden elvárásnak, és mindig „rendben volt”. Most azonban egyre gyakrabban fáradt, elveszettnek érzi magát, nem tudja, mi okozna valódi örömöt, és elkezd testi tüneteket is produkálni: alvászavar, szorongás, ingerlékenység. A felszínen „minden oké”, de belül disszonancia uralkodik.

A dekompozíció ebben az esetben nem azt jelenti, hogy az illető otthagyja a munkáját vagy azonnal mindent felrúg, hanem hogy gondolatban szétszedi a működéseit: mi az, amit valóban ő maga visz a rendszerbe, és mi az, amit csak a külvilágnak, az elvárásoknak tett be. Talán rájön, hogy a teljesítményorientált viselkedését még otthonról hozta („akkor vagyok szerethető, ha hasznos vagyok”), és ez az alaphuzalozás éveken át jól szolgált – de már nem teszi lehetővé a szabad levegővételt. A munkához, kapcsolatokhoz, önmagához való viszonyából kiemelődik néhány kulcsműködés: például a maximalizmus, az alkalmazkodás, a kontrollvágy – ezek mind a gyökérzet részei voltak, stabilitást adtak, de már nem termőképesek.

A kompozíció itt kezdődik: a személy már nem automatikusan rakja vissza a darabokat ugyanoda, hanem egy új, belső terv alapján újrarendezi őket. A kontroll helyét részleges megengedés veszi át, a megfelelés helyett megjelenik az önérvényesítés, a túlterhelés helyett a regenerációs idők beépítése. Nem arról van szó, hogy „új ember lesz”, hanem arról, hogy a lényegi működéseit más logika mentén rendezi újra – egy olyan belső struktúrába, amelyhez már nem kívülről, hanem belülről keres mércét.

A végeredmény nem egy radikálisan más élet, hanem egy összehangoltabb, belülről vezetett működés, amelyben a régi értékek egy része megtartva, de új szerepben jelenik meg. A karrier például nem szűnik meg fontossá válni, de már nem az önazonosság kizárólagos terepe. A siker fogalma átalakul: nem kifelé hat, hanem befelé gyökerezik.

Így lesz a kompozíció–dekompozíció stratégia egyéni szinten is egyfajta „belső újratelepítés”: egy olyan folyamat, amelyben nem pusztán újrakezdünk, hanem újratervezünk – tudatosan, értékalapon, belső iránytű szerint.

Kedvenc kompozíciós-dekompozíciós viselkedési mintáim

✶Példa

A jelenet a Tarantino-féle vizuális minimalizmus egyik legkarakteresebb példája: két ember beszélget egy autóban, de a kamera statikusan, következetesen rögzített pozícióból figyel. Az elrendezés puritán: nincs zene, dinamikus vágások, csak a mozgó autó és a dialógus. Az autó belső terét fülkévé szűkítik, így a néző kizárólag a beszélgetésre fókuszálhat. A párbeszéd hétköznapinak tűnik. A „kis különbségek” („little differences”) kifejezés arra a kulturális rétegre utal, amely látszólag jelentéktelen, mégis meghatározó módon mutatja meg az eltérést a társadalmi berendezkedések, normák vagy életstílusok között.

Vincent, aki épp Európából tért vissza, arról mesél, hogyan hívják ott a McDonald’s-ben a sajtburgert, és hogyan árulnak sört a mozikban. Ezek a különbségek nem rendszerszintű politikai vagy filozófiai eltérések – hanem triviálisnak tűnő, mégis szimbolikus jelek. A kis különbségek nemcsak a globalizált világban megmaradó lokális sajátosságokat jelzik, hanem azt is, hogyan érzékeljük és értelmezzük világot.

A kis különbségek nem a felszín színes kavalkádjáról szólnak, hanem arról, hogy az emberi tapasztalatokat sokféleképpen lehet strukturálni – és ezek az eltérések a dolgok működését, szabályait, jelentésrendjét változtatják meg. A kis különbségek így kulturális szemcsékként mutatják meg: mennyire másképp lehet élni, bár ugyanazt csinálni, de máshogyan nézni. Tarantino ezzel a kifejezéssel ironikusan mutat rá: a világ nem egyforma, a körülöttünk zajló dolgoknak nincs egyetlen olvasata, és a különbségek gyakran nem a nagy dolgokban, hanem a banális részletekben mutatkoznak meg – pont ott, ahol nem is számítanánk rá.

Nem egyszerű gasztronómiai trivialitás hangzik el, hanem egy világlátási gyakorlat: hogyan lesz valami ugyanaz – és mégis más. És ebben az érzékeny felfigyelésben bárki magára ismerhet. Ön a papírpoharas vagy az üvegpoharas életet éli? A dolgokat kilúgozza, elszürkíti, sajtos negyedfontossá profanizálja vagy mc’Royal-lá emeli?

Dekompozíció: Kiemeljük a design-t (lásd: filmjelenet elemzése).
Kompozíció: Saját naiv, automatikus viselkedésmintáink közé illesztjük.

Iktassuk be a napi rutinjainkba ezt a mondatot: „Azok a kis különbségek…” – mert nagyon is meglehet, hogy épp ezek a mikro-eltérések formálják a valósághoz való viszonyunkat, ezekben rejlik minden fordulat csírája, amik a minőségi élethez vezető utat szegélyezik és borítják virágba.

✶Példa

Ez a jelenet — Quentin Tarantino Ponyvaregény (Pulp Fiction) című filmjéből, amikor Jules és Vincent a „Problémamegoldó”, azaz Winston Wolfe segítségére szorulnak.

Wolfe rendkívül szikár nyelvi eszközökkel operál. Parancsokat oszt, időkeretben gondolkodik, mcdonaldizált — mint egy gépezet, mindent rendbe tesz, ha valamennyien a protokoll szerint „működnek”, a jó eredmény garantált. Amikor Vincent a jelenet elején azt mondja: „egy kérem azért jól esne”, az nem az udvariasság iránti vágyát fejezi ki, hanem a szereplők közti hatalmi viszony ideiglenes újratárgyalását jelenti. Képletes dialógus a belső önrendelkezésükről. A pisztollyal hadonászó Vincent, az élet és halál ura most kiszolgáltatott helyzetbe került. Kétségbeesetten tiltakozik, próbálja a kontrollt a kezében tartani.

A jelenet végén történik valami érdekes: Jules és Vincent önként megköszönik Wolfe-nak a segítséget, amire ő csak annyit felel: „A tisztelet.” Majd a mellette álló gengszternőhöz fordulva folytatja: „Látod kisasszony, a tisztelet.” Világos, hogy nem egyértelmű köszönetnyugtázás. Nem azt mondja: „Szívesen”, vagy „Örülök, hogy segíthettem.” Wolfe nem engedi közel magához a hálát. Az ő értékrendjében, ha valaki fegyelmezetten, pontosan és professzionálisan viselkedik, azzal érdemli ki a tiszteletet, függetlenül a múltjától, a személyiségétől. Wolfe „tisztelet” szóhasználata a professzionális (al)világ morális pénzneme: a tisztelet hideg, de megváltható. Az élet (egyszer talán) visszafizet valamit. Nem simogat, nem ölel, de bólint.

Tarantino világképe alapvetően a viszonylagosságra épül – nincsenek hagyományos értelemben vett jók és rosszak. A karakterek morálisan összetettek, gyakran bűnözők, gyilkosok, mégis érthetők, sőt, néha szimpatikusak. Az erőszak keveredik a humorral, a brutalitás a könnyedséggel – minden keveredik és kontextusfüggő.

Ebben a relatív, „minden attól függ” világban váratlanul felvillan egy abszolútum: a „tisztelet”. Amikor Winston Wolfe kimondja ezt a szót, az nem relativizálható. Egyetlen tiszta értékként jelenik meg, mérceként szolgál – nem érzelmi alapon, hanem fegyelmi és etikai alapon. Nem kérdéses, hogy mikor jár: ha valaki pontos, megbízható, és jól végzi a dolgát.

És épp ez adja a jelenet ördögi hatását: a kaotikus, amorális gengsztervilágban egyszer csak megjelenik egy szabály, ami sziklaszilárd, egy erkölcsi iránytű egy gátlástalan mikrouniverzumban. Ez nem angyali erkölcs, hanem ördögien hatékony rend. Egy olyan világban, ahol minden érték cserélhető, a „tisztelet” nem alku tárgya – és ezért drámai súlya lesz.

Tarantino ezzel a zűrzavar közepébe illeszt egy hideg, minimalista rendjelet. Ez az abszolútum egyszerre félelmetes, ironikus és lenyűgözően működőképes.

A tisztelet szó egyfajta ethosz rövid zárómondata. Benne van a(z a)lvilág becsületkódexe, a munka iránti lojalitás és egy adag távolságtartás (cool).

Ez a jelenet nem egyszerű dialógus, hanem egy etikailag és pszichológiailag is rétegzett mikrodráma, a pragmatizmusról, a hatalom iránti harcról és a kontroll megtartásával járó külső-belső küzdelemről szól.

Dekompozíció: Kiemeljük a design-t (lásd: filmjelenet elemzése).
Kompozíció: Saját naiv, automatikus viselkedésmintáink közé illesztjük és ezzel megváltoztatjuk a dolgok következményeit.

Ha nehéz vagy deprimáló kérést intéznek hozzánk, mondjuk ki (legalább magunkban): „Egy kérem, azért jól esne!” Figyelmeztetjük a hallgatót (és saját magunkat is) a status quo-nk megtartására, a minőségi kapcsolattartásra való jogos igényünkre. Amikor viszont úgy érezzük, nem méltó az a bánásmód, amiben részesültünk, a Ponyvaregényre gondolva ironikusan és bátran belenevethetünk mások arcába: „A tisztelet!”, „Az ősök iránti tisztelet, az jellemre vall.” Húzd meg, ereszd meg alapon hozzá is tehetjük: „…legalábbis így mondja Tarantino a világhírű filmjében.”, „Neked mi a véleményed?”.

A különféle élettörténeteinkre (életünkről szóló elbeszéléseinkre) eltérő tér- és időbeli elrendezés jellemző. Az élettörténet mint romantikus történetet a „kaland ideje és az ismeretlen világra való rácsodálkozás” határozza meg, gondoljunk a szerelemre! A romantikus szerelem irodalmi ábrázolása évezredeken át a következő algoritmus alapján készül:

találkozás–elszakadás–keresés–visszaszerzés

A szerelmesek váratlanul találkoznak egymással, első látásra, eltántoríthatatlanul szerelembe esnek, de a külső körülmények (szülők, társadalmi elvárások, gonosz praktikák) elszakítják őket egymástól.

Ezt követően bármi is történjék, nem adják fel, ha kell az egész világot körbeutazzák, hogy rátaláljanak egykori szerelmükre, ami az algoritmus alapján az elveszett szerelem visszaszerzésével zárul. Ma már a romantikus szerelemre épülő házasság legitim, a szerelmesek gyakran maguk görgetnek nehézségeket akadályokat boldogságuk elé, hogy az algoritmus szerint járhassanak el, hiszen ez a romantikus szerelmes gondolatvilág alapvető elrendezése.

Amennyiben a szerelmesek családi kötelékbe lépnek, az algoritmus a következő:

egymásra találás–otthonteremtés–unalom–beletörődés vagy elszakadás

A fenti bemutatott szerelmi forgatókönyv képest a másik, az irodalomban kevéssé ábrázolt életnarratíva az alábbi elrendezéssel kezdődik:

„Ez az otthonosság ideje, illetve a belakott világ tere.”

Ez is világos algoritmusra épülő tér:

egymásra találás – otthonteremtés – unalom – beletörődés vagy elszakadás

Ezt a narratívát kiválóan írja le a Harcosok klubja című könyv szerzője: „Én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékszem rá. Hat évente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen családja sem volt, mindegyiket csak lízingelte. A harci klub olyan férfiakból állt, akiket nők neveltek.”

Az otthonosság élménye és a gyermekkori élettörténet mögött álló algoritmus szükségképpen kudarccá vezet.

Próbáljuk starbuckizálni!

Válasszunk ki ezt a két algoritmust:

• A romantikus szerelem „logikája”, algoritmusa: találkozás–elszakadás–keresés–visszaszerzés
• Az együttélés algoritmusa: egymásra találás–otthonteremtés–unalom–beletörődés vagy elszakadás

1. A teljes algoritmusból mely elemeket hagyna ki a találkozás–elszakadás–keresés–visszaszerzés–otthonteremtés–unalom–elszakadás sorából?
2. (Ha az Ügyfél az „unalom” elemet választja az algoritmusból:) Hogyan tudna kiküszöbölni az „unalmat”?
3. Hogyan lehetne mesterségesen lefuttatni a „találkozás–elszakadás–keresés” algoritmussort?
4. A megtalált algoritmus hogyan nézne ki?
5. Ezt az elrendezést, ahhoz hasonlóan, ahogy egy partitúrát zenévé, vagy egy térképet utazássá fordítunk át, hogyan tudná cselekvéssé alakítani?
6. Mi az, amit most másképp látna csak a cselekvésre fordítás puszta elképzelése által?
7. Mit venne ki, mit rakna bele?
8. Milyen nehézségeket lát az új elrendezésben?
9. Hogyan tudna a saját életébe illeszteni mindezt?
10. Mi ennek az érzelmi algoritmusa?
11. Mi az, amit kifelejtett, kihagyott?
12. Mi az, ami az Ön algoritmusában most is megtalálható, amit nem kellene kivenni, amit kellemetlenek az Ön számára?
13. Mi az Ön algoritmusa?
14. Mi az új algoritmus?
15. Mi az, hogy ezzel kapcsolatban mit lenne a feladata, tenni, cselekedni?

Fontos, hogy a folyamat közben ne térjenek el (a tanácsadó és az Ügyfél) a fenti logikától!

Az elrendezés azt jelenti, hogy

• vagy mindig a paradigmán belül maradunk.

✶Példa

Egy nyári nap a kiváló hírű magániskola 7. osztályában, kitűnő eredménnyel végzett lányomat szerettem volna állami iskolába iratni. A vaskalapos és bárgyú oktatási rendszerben edződött iskolaigazgatók sorra elutasították a jelentkezésünket és értelmes szempontok nélkül (érvelésre már nem is számítottam) arra kényszerítettek, hogy a gyermekem ismételje meg a 7. osztályt (mintha olyan kiváló eredményeket produkálna a közoktatás…). Akkoriban az iskolák a polgármesteri hivatalhoz tartoztak. Felhívtam az oktatásért felelős vezetőt és megkérdeztem:
-„Legyen szíves megerősíteni vagy cáfolni: kötelező iskolába járni?”
-„Természetesen.”
-„Akkor mielőtt megbírságolna, legyen kedves beiratni a lányomat 8. osztályba, mert magam is szeretném, ha teljesítené a tankötelezettségét!”
5 perc se telt bele, az egyik iskola regisztrált tanulója lett a gyerek.

Amennyiben gondunk van a bürokratikus ügyintézéssel, elemezzük a bürokrácia jellegzetességeit és magunk előnyeire fordítjuk azokat. A kompozíció-dekompozíció módszer lényege: ne sopánkodjunk és elégedetlenkedjünk, ne a rendszert próbáljuk átalakítani, hanem használjuk a dolgok logikáját (ontológiáját): bürokratikus (beadványra, ügyirat, kötelező határozat a válasz), rendpárti (muszáj a közoktatásban részt venni), merev (7. osztály után a 8. osztály következik) és használjuk fel a szisztéma ellen!

• vagy úgy kérdőjelezzük meg, hogy egy másik paradigmába helyezzük a vizsgált szituációt és onnan folytatjuk az elemzést.

✶Példa

Gondot jelent a poroszos, szigorkodó iskolarendszer. Rákérdezhetünk az értelmére abból az aspektusból, hogy a magyar diákok folyamatosan rosszul teljesítenek a PISA-felméréseken, hogy az Európai Únióban Magyarországon él a legkevesebb diplomás ember (25% körül, szemben azzal, hogy az EU 2030-ra a 46%-os arányt célozta meg a tagállamai számára), hogy nincsenek a magyar egyetemek a világ első 500 egyetemének sorában és folytathatnánk. Mi értelme akkor ennek a tanítási, nevelési stílustalanságnak pontosan? Mi legitimálja? Akkor az elidegenítő, szigorú, de igazságtalan tanári viszonyulást hogy lehetne lecserélni?

Az elrendezés technikájához nem kell értékes, professzionális mintázatokra vadászni és azokat integrálni az Ügyfél életébe. Felhasználjuk az Ügyfél önismeretének hiányát is. Mindössze az okozhat nehézséget, ha az Ügyfél vonakodva ismeri fel és el, hogy ő is a fenti algoritmusokat követi a magánéletében és a munkájában egyaránt. Az is korlátokat jelenthet, ha az Ügyfélnek nehezére esik elszakadni a saját, személyes ügyétől és más aspektusból is megvizsgálni azt. Mindenképpen megéri próbálkozni.

Tanácsadói kérdések az Ügyfél felé

• Hogyan tudná a saját életterében alkalmazni a súlyozás technikáját?
• Milyen új lehetőségeket kínál a súlyozás technikája a meglévő erőforrásai segítségével a saját életében?
• Mi az Ön kiválósága (megtanult, kipróbált, erős kompetencia)? Gondolja végig a legkülönfélébb életterületeken – hol és mikor alkalmazta ezt sikeresen?

Beszéltessük az al-Énjeinket!

✶Példa

Részletesen gondoljuk át és címszavakkal jelöljük meg a cselekvési, viselkedési algoritmusunk egyes állomásait, majd fűzzük össze a címszavakat egy sorba!
Az algoritmus mindig ezt a logikát kövesse:

Input – Művelet – Output

Pl. Megszólal a férjem. – Ideges leszek. – Ok nélkül is kiabálok.→ …
Input(1) – Probléma(1) – Művelet(2) – Output(2)→ …
Pl. Kiabálok – ideges leszek – Elmegy otthonról.→ …
Input(3) = Output(2) → …

❓ Mi az a lépés, amit szívesen kihagyna?
Pl. „A kiabálást, mert akkor rendkívűl feszült és ideges leszek”.

1. Vizsgálja meg, hogy ez a lépés gond nélkül elhagyható-e!
2. Ha elhagyható, lényegesen egyszerűsödik-e a probléma?
3. Ha nem hagyható el (pl. akarattal nehéz nem idegesnek lenni, hiszen a düh, a harag nem egy akaratlagos folyamat), hogyan helyettesíthető egy másik viselkedésmóddal, eseménnyel, mintázattal? Ez a mintázat mindig egy merőben új, oda nem tartozó folyamatból származzon!
   Pl. Az emberek, amikor megharagudnak valamiért , gyakran érzik úgy, hogy kihúzták náluk a gyufát.
4. Ezt a momentumot helyettesítsük az „ideges leszek” állomás elé!
5. Hol tart most a folyamat? „Megszólal a férjem. – Ideges leszek. – Előveszek egy doboz gyufát. – Közben azt mondom neki: – Kihúztad nálam a gyufát! – Megvárom, hogy kiemeljen a dobozból egy szál gyufát. – Mindketten nevetünk.”
6. Addig folytassuk a törlés-kiegészítést, míg a kívánt eredményhez jutunk!
7. Mit vett észre? Mi történt a kiegészítés következményeként?
   Sorolja fel, hogy ezzel kapcsolatban mik lennének a feladatai?

Keressünk hasonló példákat, amelyeken az Ügyfél számára ötleteket adnak saját életminősége javítására a súlyozás révén!

Fontos, hogy a folyamat közben ne térjenek el (a tanácsadó és az Ügyfél) a fenti logikától!

Ebben a technikában a tanácsadó kreativitására van szükség. A kompozíció-dekompozíció módszerével szemben nem szükséges, hogy a hozott minta értékes, bevált, elismert legyen (Starbucks, IKEA, stb.), ez bizony nagy szabadságot ad a tanácsadónak és az Ügyfélnek egyaránt. Éljenek vele! “Be cool!”

Törlés és kiegészítés: világok (itt az Ügyfél konkrét helyzetének) egyes elemeit töröljük vagy kiegészítjük. Kreatív destrukció (építő rombolás) folyamata azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat le kell rombolni ahhoz, hogy új minőség születhessen: pl. bizonyos eseményeket, dolgokat, folyamatokat (átmenetileg) kitörlünk és majd ismét rákérintünk az Ön helyzetére.

✶Példa

• Az „egymásra találás–otthonteremtés–unalom–elszakadás” algoritmusból mit törölhetnék, és milyen új elemet illeszthetnénk bele?
• Mik következnek ebből?
• Milyen felismerések adódnak?
• Nevezzük meg a feladatokat!

Giacometti az híres képzőművész egyik litográfiáján úgy ábrázol egy gyalogló embert, hogy csak vázlatosan veti papírra a fejét, a kezeit, a lábait, valamint a térben elfoglalt pozícióját és testtartását. A néző feladata, hogy kiegészítse a művész által „törölt” részeket. Nevezzük “Giacometti-stratégiának”, amikor a családi élet bizonyos elemeit töröljük.

✶Példa

Ha a család egyik tagja hangosabban szól a másikhoz, a másik arányosan lehalkítja beszédét. Itt egyszerre töröljük a hangos beszédet és kiegészítjük a halk reagálással. De tekinthetjük a családi életet olyan sétáló embernek, amelyet Giacometti-stílusban alkotunk meg, azaz töröljük a triviális, unalmas, zavaró, tanító részeket, és teret adunk a többiek önkifejezésének, önszerveződésének és szabad akaratának.

A szervezeti életben is jól használható a ‘Giacometti-stratégia’:
Egy leader Giacometti-stílusban világíthatja meg munkatársai számára a szervezeti célokat. A ‘törlés és a kiegészítés’ design-technika használata révén alkotótárssá emeli mindegyiküket.

✶Példa

Az iskolai tanulmányaink nem csupán adathalmazok vagy vizsgákra való felkészítés eszközei — valójában térképek, amelyek eligazítanak a világban. Ha a gondolkodásunkat ezekre a mintákra építjük, akkor nem esünk áldozatul a felszínes, szenzációhajhász vagy önigazoló eszméknek, hanem képessé válunk különbséget tenni az érv és a manipuláció, az igazság és az illúzió között, az éltető remény és az ócska infantilizmus, a tudatos döntés és a vakhit között.

Leónidász példája nem a harc szépségéről, hanem az elvekhez való ragaszkodás erejéről szól — arról, hogy az érték nem mindig a győzelemben, hanem az értékek melletti kiállásban rejlik. A matematika pedig nemcsak számokról szól, hanem a következtetésről: hogyan juthatunk el világosan és ellentmondásmentesen egy döntéshez, anélkül hogy belesodródnánk érzelmi túlzásokba vagy dogmákba.

Gondolhatunk Arisztotelész etikai tanításaira (a középút erényéről), vagy az irodalom tanulságaira, ahol a tragédiák és hősök történetei rávilágítanak az emberi sors mélységeire, és segítenek az empátia, az önismeret és a bátorság fejlesztésében. A történelem tanítása nem csupán események felsorolása, hanem a hatalom természetének, a kollektív döntések következményeinek, és az emberi viselkedés ismétlődő mintázatainak megértése.

Amikor szembetaláljuk magunkat a laposföld-hívő, álhumanisztikus vagy infantilis eszmékkel, a giccses érzelmek és bullshit gondolatok tengerével, elutasító gúnnyal és belső fegyelemmel, iskolázott gondolkodással válaszoljunk: itt az idő a törlésre! Nem az az érett ember, aki mindig tudja, mit gondol. Ne felejtsük el: nem a vélemény a cél, hanem a belátás. A törölt részek helyébe illesszük a designt, a tényítéleteket: megalapozott, igazolt, megvizsgált állításokat, stratégiákat és terveket!

Lehet, hogy egy párkapcsolat is könnyebben megmenthető deformálás mint totális újratervezés révén.

Mi a különbség az újratervezés és a deformálás között?
Az újraformálás szellemében újraformálhatjuk a korábban bemutatott párkapcsolati algoritmusokat. Mi történik, ha például a romantikus szerelem rejtett tervekként működő algoritmussorát (találkozás–elszakadás–keresés–visszaszerzés) eltorzíthatjuk?

Hogyan is?

✶Példa

• Találkozás, de minek?
• Elszakadás: de jó!
• Keresés: unottan, motiválatlanul.
• Visszaszerzés: sajnos!

Mi az, amire most és ezáltal jöttünk rá?

Hozzunk létre egy új algoritmust, amely a belátásainkat starbuckizálja!
Például: lehet olyan helyzet, hogy egy személyi kapcsolat úgy alakul, hogy jó elkerülni, elszakadni tőle, nem keresni, és nem visszaszerezni.

De végrehajthatunk kisebb mértékű deformálást is.
Például felveszünk egy új algoritmust az előző algoritmusok (szerelem és az együttélés algoritmusai) eltorzításával és a belátásaink szerint:
nem túl nagy találkozás–kreatív elszakadás– moderált keresés–átmeneti visszaszerzés

Mi az, amire most és ezáltal jutottunk rá?

Nevezzük meg a feladatokat! Hozzunk létre egy új algoritmust (a belátásainkat starbuckizálva, azaz hozzuk létre minőségi fejlődést lehetővé tevő viselkedésláncot)!

• Legyen szíves, mondja el az eredeti kérdését, problémáját néhány mondatban!
• Mondja el most úgy, mintha ez a történetet egy mitológiai hősről szólna! Ki lenne a főisten (pl. Zeusz)? Ön melyik szereplő (pl. istennő) lenne? Mi a konfliktus (válasszon egy mitoszt és helyezze bele a saját kérdését, “problémáját”)? Az Ön viselkedésmódja tettenérhető a mítoszban? Most mondja el a mítosz szereplőjeként, Ön hogy oldaná meg a saját, profán “problémáját”? Ezekre az elemekre építkezzen: halhatatlanság, emberfeletti képességek, grandiózus viszály! Önmagán túlmutató, az egész emberiséget érintő problémák kerüljenek a fókuszba a saját érdekei és szempontjai helyett!
• Helyezkedjen bele népmesék szegény sorsú sorsú szegénylegényeinek helyzetébe és írja le a nehézségeit népmesei fordulatokkal! Ezeket a mintákat mindenképpen szője bele: szegénység, emberfeletti képesség (mindent verő botocskám), végleges és teljes eredmény (holtomiglan-holtodiglan), totális siker (fele királyság és még a királylány keze is a jutalom).
• Ezúttal pedig úgy adja elő a saját történetét, mintha személyesen Woody Allan főszereplésével látnánk a mozikban! Kasszasiker legyen!
• Milyen érzelmeket váltott ki Önből a legkülönfélébb sémák és narratívák?
• Milyen felismerések jutottak?
• Melyek azok a szempontok, mintázatok, amiket magával vihetne, amiket alkalmazni tudna a gyakorlatban, a saját élethelyzetébe?
• Sorolja fel, hogy ezzel kapcsolatban mik lennének a feladatai?

Keressünk hasonló példákat, amelyek az Ügyfél számára ötleteket adnak saját életminősége javítására a súlyozás révén!

Fontos, hogy a folyamat közben ne térjenek el (a tanácsadó és az Ügyfél) a fenti logikáktól!

✶Példa

Alaposan tanulmányozzuk a szereplőinket! Figyeljük meg a mozgásukat, jellegzetes gesztusaikat! Írjuk fel magunknak az ikonikus gondolataikat! Próbáljuk elmondani a történeteinket („panaszainkat”) az ő segítségükkel!

Ha még szeretnél többet a témából, gyere hozzánk tanulni vagy kérj fel minket business coachként!

Ismerkedj meg a standard tanulási ajánlatainkkal is:
nézz körül a képzési oldalunkon is!
Budapesten személyesen vagy online, fotelben ülve.
Normál tempóban, szuperintenzíven vagy egyéni haladási ütemben.
Jelentkezés

Ajándék önismereti miniteszt

Teszteld a tudásodat: Az ellentétek vonzzák egymást? 
(Önismereti miniteszt)

„Lélekhajó Korzikán”
Egy speciális programot kínálunk!
Párkapcsolati coach képzés és kapcsolatgazdagító, önismereti tábor.
Ne hagyd ki!

Ez a tartalom az első betűtől az utolsóig szellemi jogvédelem alatt áll a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában IFC megjelölés alatt. Tilos másolni, nyilvánosan bemutatni, továbbadni, hivatkozás nélkül idézni, parafrázisát (értelmezését) adni, a szellemi terméket magáénak bemutatni a szerzőre és a jogvédelemre való hivatkozás nélkül. A szellemi termék eltulajdonítását a törvény bünteti!

The entirety of this content, from its inception to its conclusion, is safeguarded under intellectual property rights with the IFC designation at the National Intellectual Property Office. It is expressly forbidden to duplicate, publicly display, disseminate, quote without proper citation, provide interpretative paraphrasing, or present this intellectual work as one’s own without due acknowledgment of both the author and the existing copyright protection. The unauthorized appropriation of intellectual property is subject to