Tutorial – Mi a hasonlat, a metafora és a fogalmi metafora? Miért tilos a hasonlatok alkalmazása a coachingban? Mi a metaforák és a fogalmi metaforák jelentősége a coachingban?

1. Rövid válasz egy mondatban

A hasonlat egy konkrét hasonlóságot állít két dolog között, a metafora nyitott jelentéskapcsolatot teremt közöttük, a fogalmi metafora pedig egy egész gondolkodási tartományt szervez egy másik tartomány segítségével.
A coach által adott hasonlat kerülendő, mert kész értelmezést és közvetlen megfeleltetést visz be az ügyfél világába, míg az ügyfél metaforáinak feltárása és a fogalmi metaforák tudatosítása új önértelmezési és cselekvési lehetőségeket nyithat.

2. Érthető magyarázat IACM Akadémia alapján

H A S O N L A T

A hasonlat két különböző dolgot egy meghatározott, a beszélő által kijelölt tulajdonság alapján kapcsol össze. A megfeleltetés irányított: a beszélő közli, miben áll a hasonlóság, ezért az értelmezési mozgástér viszonylag szűk. A hasonlat a beszélő nézőpontjából igaz állítás: ha azt mondom, hogy „Anna gyors, mint a gepárd”, azt állítom, hogy Anna és a gepárd a gyorsaság tekintetében hasonló.

M E T A F O R A

A metafora ezzel szemben nem egy konkrét hasonlóságot állít, hanem két jelentéstartományt kapcsol össze anélkül, hogy előre rögzítené, pontosan mi teremti meg közöttük a kapcsolatot. A „Béla egy róka” mondat szó szerint nem igaz: Béla nem róka. A metafora éppen azért működik, mert a hallgatónak kell létrehoznia az értelmezhető kapcsolatot. Béla lehet ravasz, óvatos, fürge, lopakodó, nehezen kiismerhető — vagy a kontextus alapján valami egészen más tulajdonság válhat relevánssá. A hasonlat kijelöl egy megfelelést; a metafora értelmezési teret nyit.

F O G A L M I M E T A F O R A

A fogalmi metafora ennél magasabb szerveződési szint. Nem egyszerűen egy metaforikus mondat, hanem olyan rendszeres fogalmi megfeleltetés, amelynek segítségével egy elvontabb tapasztalati tartományt egy másik, rendszerint konkrétabb tartomány szerkezetén keresztül értünk meg. Az ÉLET UTAZÁS fogalmi metafora például nem egyetlen dolgot jelent, hanem egész kifejezéshálózatot szervez: elindulunk az életben, válaszúthoz érünk, letérünk az útról, megtorpanunk, irányt váltunk, zsákutcába jutunk, messzire jutunk. Itt már nem egyetlen szóképről van szó: az UTAZÁS fogalmi szerkezete megmutatja azt, ahogyan az ÉLETRŐL gondolkodunk.

Élet (Mi az élet? Ez egy elvont, általános, nehezen megválaszolható kérdés) utazás (Hogy szoktunk utazni? Ez nagyon konkrét, tudásunk van róla, sok tapasztalatunk).
A konkréttal, könnyebben meghatározhatóval (utazás) magyarázzuk a bonyolultat (milyen az élet).
A konkrét tartományt nevezzük forrástartománynak (utazás), a magyarázandót a céltartománynak (élet).

Ez az IACM coachinglogikájának egyik kulcsa. Az ügyfél beszéde nem pusztán információt közöl arról, mi történt vele. A szóválasztásai azt is megmutathatják, milyen világban gondolkodik. Ha valaki következetesen azt mondja, hogy „harcolok”, „legyőzöm az akadályokat”, „támadnak”, „védekeznem kell”, „elvesztettem ezt a csatát”, akkor lehetséges, hogy egy konfliktus, munkahely vagy akár az egész élet értelmezését a HÁBORÚ forrástartománya szervezi. Ez nem jelenti azt, hogy a coachnak rá kell mondania: „te háborúként éled az életed”. Éppen ellenkezőleg: kérdésekkel kell láthatóvá tenni, hogy az ügyfél saját nyelvében milyen visszatérő szerkezet működik, és mit tesz lehetővé vagy lehetetlenné ez a szerkezet.

A Vízen járni ezt a coachingfeladatot kifejezetten összekapcsolja a rejtett ontológiával. Az ontológia itt röviden azt jelenti, milyen alapfeltevések szerint létezik és működik az ügyfél számára a világ. A könyv abból indul ki, hogy az érzelmeket, kapcsolatokat, tudást és elmét leíró fogalmaink jelentős részét metaforikusan szervezzük; a coaching során pedig a nyelvi metaforák mögött meghúzódó fogalmi metaforák láthatóvá tehetők. A problémamegoldási szakaszban új metaforák segítségével új, kevésbé merev értelmezési világok hozhatók létre.

Innen érthető meg, miért kezelik az IACM-anyagok no-go zónaként a coach által bevezetett hasonlatokat és közvetlen analógiákat. A tiltás nem nyelvtani tilalom, hanem módszertani és etikai önkorlátozás. A coach által mondott hasonlat ugyanis készen hozza a hasonlósági szempontot. Ha azt mondom az ügyfélnek, hogy „olyan vagy, mint egy ketrecbe zárt madár”, már én döntöttem el, hogy a helyzetének lényegi szerkezete a bezártság. Ezzel észrevétlenül saját értelmezési mezőmet importálom az ő történetébe. Az IACM esetpéldája szerint a hasonlat zárt keretet adhat, leegyszerűsítheti a komplex belső élményt, kulturálisan vagy személyesen félrecsúszhat, és domináns, direkt irányba viheti a folyamatot.

A lényeg tehát nem az, hogy a hasonlat „rossz retorikai eszköz”. Irodalomban, oktatásban, hétköznapi magyarázatban nagyszerű lehet. Coachingban az a gond, hogy a coach feladata nem az ügyfél helyett megalkotni az ügyfél valóságának helyes képét. Ha a coach kész analógiát ad, az könnyen mini-diagnózissá vagy burkolt tanáccsá válik. Ha viszont az ügyfél maga mondja, hogy „ketrecben vagyok”, akkor ez már az ő nyelvi anyaga. A coach nem azért dolgozik vele, hogy megmondja, mit jelent a ketrec, hanem azért, hogy kibontsa: miből van, van-e ajtaja, ki zárta be, valóban zárva van-e, mi történne odakint, mit véd meg a ketrec, és mitől fosztja meg. Így ugyanaz a kép nem lezárja, hanem megnyitja a gondolkodást.

Ezért a metafora coachingértéke kettős. Diagnosztikai értelemben egy nyom: megmutathatja, milyen fogalmi keretben szervezi az ügyfél a tapasztalatát. Tervezői értelemben egy lehetőség: ha a régi metafora maladaptív, vagyis az adott helyzetben rosszul alkalmazkodó cselekvéseket termel, akkor más forrástartományok kipróbálása új cselekvési repertoárt tehet elképzelhetővé. A Vízen járni szerint a kritikus kérdezés során ki lehet selejtezni az adaptív problémamegoldást akadályozó fogalmi metaforákat, a komponálás során pedig a mindennapi fogalmi gondolkodás elemeiből új komplexumok építhetők.

Ez kapcsolódik az IACM demcdonaldizációs gondolkodásához is. Ha például valaki a csapatot gépként értelmezi, akkor természetesnek tűnhet számára a kontroll, az alkatrészek cserélhetősége, a standardizálás és a hibás elem kijavítása. Ha ugyanazt a csapatot zenekarként, kertként vagy ökoszisztémaként kezdi el vizsgálni, más kérdések jelennek meg: ritmus, összehangolódás, növekedési feltételek, kölcsönhatások, önszabályozás. Nem az történik, hogy az új metafora „igazabb” lesz, hanem hogy más lehetőségeket tesz láthatóvá. Az IACM demcdonaldizációs anyaga ezért a fogalmi metaforát nem szemléltetésnek, hanem új gondolkodási és cselekvési lehetőségek létrehozására alkalmas keretnek tekinti.

A tanulás szempontjából ezt jegyezd meg: hasonlatnál a kapcsolat kulcsát a beszélő előre megadja; nyelvi metaforánál a kapcsolat értelmezése nyitottabb; fogalmi metaforánál pedig már egész megfeleltetési rendszer szervezi azt, hogyan értünk meg egy nehezen meghatározható, elvont területet )pl. mi az élet értelme, vagy milyen párkapcsolatban élni). Coachingban ezért nem a „szép metaforák gyártása” a feladat, hanem az ügyfél saját metaforikus rendszerének feltárása, megvizsgálása, szükség esetén fellazítása és lecserélése: új lehetőségek kipróbálása.

3. Magyarázat Dr. Kollár Consulting alapján

A Dr. Kollár Consulting hangsúlya még tovább viszi ezt a gondolatot: a metafora nemcsak a probléma leírásának eszköze, hanem az önalkotás, az autentikus stílus és a kulturális szimbólumhasználat része. A publikációs összefoglaló szerint a metafora ereje abban áll, hogy szokatlan összefüggéseket teremt és új szempontokat visz a jelentésalkotásba. Az „élet egy utazás” például nem azért érdekes, mert költői, hanem mert az utazás egész szerkezetét mozgósíthatja: kiindulópont, irány, cél, útitárs, akadály, kerülő, eltévedés, térkép, csomag, visszafordulás. Ha valaki ezen a forrástartományon keresztül érti önmagát, az befolyásolhatja, milyen kérdéseket tud egyáltalán feltenni az életéről.

A Dr. Kollár Consulting anyagában fontos az exaptáció fogalma. Az exaptáció eredetileg olyan újrafelhasználást jelöl, amikor egy korábban más funkcióban kialakult tulajdonság vagy struktúra új funkciót kap. A coachingra átfordítva ez azt jelenti, hogy kulturális szimbólumokat, történeteket, szerepeket és képeket az ügyfél új módon használhat fel saját önértelmezésében. Egy regényhős, filmes karakter, tárgy, táj vagy kulturális kép nem azért kerül be a folyamatba, mert a coach megmondja: „te olyan vagy, mint ő”, hanem azért, mert az ügyfél kreatívan új funkciót adhat neki saját életének értelmezésében.

Ez az autonómia szempontjából döntő. A Consulting összefoglalója kifejezetten összekapcsolja a coachingot azzal az alapelvvel, hogy az ügyfél döntéseit és céljait nem direkt tanácsokkal, hanem kérdésekkel és lehetőségek megnyitásával érdemes támogatni. A coach olyan környezetet teremt, amelyben az ügyfél szabadon feltárhatja és formálhatja saját szimbólumrendszerét. Ebből nézve a hasonlattilalom logikája még tisztább: a coach kész hasonlata nem egyszerűen mondat, hanem jelentésajánlat, amely könnyen túl nagy tekintélyt kap a helyzetben. A metaforikus feltárás ezzel szemben akkor coaching-kompatibilis, ha az ügyfél autonómiáját növeli.

A Dr. Kollár Consulting oldalán megjelenik a „metaforikus tőke” gondolata is. Ezt úgy érdemes érteni, mint az ügyfél rendelkezésére álló reprezentációs és jelentésalkotási repertoár gazdagságát. Ha valakinek egyetlen domináns metaforája van a munkájára, például „taposómalom”, akkor az abból következő szerepek és cselekvések is könnyen beszűkülnek. Ha képes ugyanazt a helyzetet több metaforikus keretből megvizsgálni, például műhelyként, laboratóriumként, színpadként vagy ökoszisztémaként, nem kell egyik mellett dogmatikusan elköteleződnie. A lényeg az alternatív reprezentációk létrejötte. A Consulting összefoglalója ezért a coachingot közös jelentésalkotási folyamatként írja le, amelyben új metaforák, narratívák és szimbólumok révén bővülhet az ügyfél értelmezési repertoárja.

Ez a megközelítés azért több egyszerű pozitív átkeretezésnél, mert nem azt mondja, hogy minden rossz képet cseréljünk le egy kellemes képre. Egy „vihar” metafora például lehet ijesztő, de lehet pontos és produktív is, ha segít felismerni az átmenetiséget, a felkészülés szükségességét vagy azt, hogy nem minden körülmény kontrollálható. Ugyanígy egy „harc” metafora sem önmagában rossz. Lehet adaptív olyan helyzetben, ahol valóban határvédelemre, kitartásra és mobilizációra van szükség. A kérdés mindig az: mit tesz láthatóvá, mit takar el, milyen szerepeket oszt ki, milyen cselekvéseket ösztönöz, és milyen alternatívák maradnak miatta elképzelhetetlenek.

A Dr. Kollár-féle hangsúly ezért az autentikusság felől is fontos. Az autentikusság ebben a keretben nem feltétlenül egy változatlan „igazi én” megtalálása, hanem részben kreatív önkifejezés és önalkotás kulturális erőforrások segítségével. A metafora így nemcsak azt mutathatja meg, hogyan látom most magam, hanem eszközzé válhat annak kipróbálására is, hogyan tudnék másként viszonyulni önmagamhoz. A coach feladata nem egy új identitás kiosztása, hanem olyan tér fenntartása, amelyben az ügyfél többféle önértelmezést tud létrehozni, tesztelni és a saját életében következményeikkel együtt megvizsgálni.

4. Szakmai háttér

A szakmai háttér legfontosabb forrása ebben a témában Kollár József és Kollárné Déri Krisztina Vízen járni című kötete. A könyv kifejezetten úgy határozza meg a fogalmi metaforát, mint megfelelések szisztematikus rendszerét, amelyben az elvontabb céltartomány elemei egy konkrétabb forrástartomány elemeire képeződnek le. Ugyanez a szöveg azt állítja, hogy a coaching során a kliens nyelvi metaforái mögött meghúzódó fogalmi metaforák explicitté, vagyis láthatóvá és kimondhatóvá tehetők. A könyv több metaforát is használ gyenge ontológiák létrehozására, például az élet mint számítógépes játék, a múlt mint közösen létrehozott múzeum vagy a coach mint detektív képeit. A szakmai jelentőség itt az, hogy a metafora nem illusztrációként kerül a coaching mellé, hanem maga is a gondolkodási keretek vizsgálatának eszköze.

Paul Watzlawick, John H. Weakland és Richard Fisch Változás című munkája más oldalról erősíti meg a keretváltás jelentőségét. A könyv központi témája, miként képződnek problémák, hogyan tartja fenn őket az „ugyanabból még több” logikája, és miként lehetséges másodfokú változás, vagyis nem egyszerűen ugyanazon szabályrendszeren belüli korrekció, hanem magának a szabályrendszernek az átalakítása. Ez jól kapcsolható a fogalmi metaforák coachinghasználatához: ha az ügyfél ugyanazon metaforikus kereten belül keres egyre jobb megoldást, előfordulhat, hogy csak az „ugyanabból még több” változatait termeli. Egy másik keret nem feltétlenül megoldást ad, hanem megváltoztathatja azt, hogy mi számít problémának és milyen válaszok válnak elképzelhetővé.

A döntéselméleti tananyag ehhez a problémareprezentáció oldaláról kapcsolódik. A szöveg különbséget tesz észlelt jelenlegi állapot és kívánatos állapot között, és hangsúlyozza, hogy a problémamegoldó az észlelt helyzetből indul. Ez coachingban azért lényeges, mert a metafora éppen az észlelt és értelmezett helyzet szervezésében vehet részt. Ha ugyanaz a szervezeti átalakulás az egyik ember számára „süllyedő hajó”, a másik számára „építkezés”, nem pusztán eltérő stílusban beszélnek: más veszélyeket, erőforrásokat, időhorizontot és lehetséges cselekvéseket észlelhetnek. A döntéselméleti anyag a kreativitás kapcsán az analógiák szerepét is kiemeli, és a metaforikus gondolkodást az analogikus gondolkodás speciális eseteként tárgyalja.

Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás című könyve azért releváns, mert a metaforikus átkeretezés nem önmagában értékes: akkor válik produktívvá, ha új, használható kombinációkhoz és cselekvési lehetőségekhez vezet. A könyv tartalomstruktúrája a kreatív folyamatot, a problémák felszínre kerülését, a kreatív személyiséget, az alkotás munkáját és a környezet szerepét együtt kezeli. Coachingban ez arra figyelmeztet, hogy egy új metafora nem mágikus mondat. Az új kép csak kiindulópont; az ügyfélnek meg kell vizsgálnia, milyen konkrét döntés, kísérlet vagy új viselkedés következik belőle.

Csíkszentmihályi Flow című könyve a figyelem és a cselekvés szerveződéséhez ad hátteret. A kötet abból indul ki, hogy az optimális élményhez világos célok, megfelelő kihívás és képesség, valamint intenzív bevonódás kapcsolódhat. Coachingban a metafora akkor hasznos, ha nem pusztán intellektuálisan érdekes, hanem segít a figyelmet olyan cselekvési térre irányítani, ahol az ügyfél számára értelmes, kipróbálható feladatok jelennek meg. A „folyóban sodródom” és a „szörfözöm a hullámon” például ugyanazt a változékony környezetet egészen más ágenciával, vagyis cselekvői szereppel jelenítheti meg.

Mérő László Az érzelmek logikája című könyve azért fontos háttér, mert az érzelmeket nem érdemes puszta irracionális zajként kezelni. A kötet külön tárgyalja az érzelmek szerkezetét, az érzelmek gondolkodásban játszott szerepét, a hangulat és problémamegoldás kapcsolatát, valamint azt a tézist, hogy érzelmek nélkül nincs teljes értékű értelem. Coachingban a metafora egyik nagy előnye éppen az, hogy olyan affektív, vagyis érzelmileg telített tapasztalatoknak adhat formát, amelyeket az ügyfél nehezen fogalmaz meg fogalmi definíciókban. A „gombóc van a torkomban”, „megfagyott köztünk a levegő” vagy „szétesek” típusú kifejezések nem laboratóriumi leírások, de fontos belépési pontok lehetnek az élmény szerkezetének feltárásához.

Mark Mieras Többet ésszel című könyve az agy, az észlelés és a belső reprezentációk kérdéseit helyezi előtérbe. Coaching szempontból ez azért releváns, mert nem nyers valóságadatokkal dolgozunk, hanem az ügyfél által észlelt, felidézett és jelentéssel ellátott tapasztalattal. A metafora ennek a reprezentációnak sűrített formája lehet. Fontos azonban, hogy ebből ne következtessünk automatikusan rejtett diagnózisra: a metafora hipotézisgeneráló jel, amelyet az ügyféllel kell kibontani, nem pedig kód, amelyhez a coachnak titkos megfejtőkulcsa van.

Elliot Aronson A társas lény című könyve a társas megismerés, a kontextus, az ítéleti heurisztikák, a kategorizáció, az attitűdök és a meggyőzés kérdéseit tárgyalja. Ez közvetlenül érinti a hasonlattilalom indokát. A coach szavai társas befolyást gyakorolnak. Ha a coach tekintélyszemély a helyzetben, egy általa adott hasonlat könnyen nagyobb súlyt kaphat, mint egy hétköznapi beszélgetésben. A kliens akár azért is elfogadhatja a coach keretét, mert az szakértői közegben hangzik el. Ezért módszertanilag biztonságosabb az ügyfél saját kifejezéseit vizsgálni, és kérdésekkel növelni a reflexiót, mint kész értelmezést ráhelyezni.

Thomas Gordon és Noel Burch Emberi kapcsolatok című könyve hangsúlyozza, hogy a kapcsolati problémákra nem célszerű előre gyártott megoldásokat kiosztani; inkább olyan módszereket érdemes adni, amelyekkel az emberek saját megoldásaikat találhatják meg. Ez nagyon közel áll ahhoz a coachingelvhez, amely a hasonlatokkal kapcsolatban is működik. A coach által adott kész kép könnyen kész megoldási keretté válik, míg a kérdezés és az aktív feltárás az ügyfél saját jelentésalkotását tartja középpontban.

Eric Berne Emberi játszmák című munkája a társas tranzakciók és visszatérő interakciós minták vizsgálatára ad példát. A coaching szempontjából ebből az a tanulság emelhető ki, hogy egy visszatérő szó vagy metafora nem izolált nyelvi dísz, hanem egy nagyobb kapcsolati mintázat része is lehet. Ha valaki minden munkahelyi helyzetét „játszmaként”, „csataként” vagy „vizsgaként” írja le, érdemes megvizsgálni, milyen szerepeket oszt ki magának és másoknak, milyen reakciókat vár, és hogyan ismétlődik a minta. A metaforát tehát mindig a kapcsolati és viselkedési kontextusban kell értelmezni.

Allan Pease Testbeszéd című könyve arra emlékeztet, hogy az emberi kommunikáció nem kizárólag verbális. Bár a könyv elsősorban a gesztusokra, testtartásra és nem verbális jelzésekre koncentrál, coachingban ez azért fontos, mert egy metafora kibontása közben nemcsak a szót érdemes hallani, hanem azt is figyelni, hogyan változik az ügyfél hangja, tempója, testtartása és érzelmi bevonódása. E jelek azonban nem „bizonyítják” a metafora jelentését; legfeljebb további kérdéseket indokolnak.

Peter F. Drucker Drucker minden napra című kötete a vezetői és szervezeti gondolkodás széles problématerét rendezi gyakorlati megfontolások köré. Business coachingban a fogalmi metaforák különösen azért fontosak, mert a szervezetekről alkotott képek közvetlenül befolyásolhatják a vezetői döntéseket. Ha a szervezet „gép”, a vezető javít és kontrollál; ha „piac”, cseréket és ösztönzőket figyel; ha „közösség”, kapcsolatokat és normákat; ha „ökoszisztéma”, kölcsönös függéseket. Egyetlen metafora sem fedi le a teljes szervezetet. A coaching értéke éppen a többnézőpontúság növelése lehet.

A szakmai háttérből tehát egységes kép áll össze. A metafora egyszerre nyelvi jelenség, kognitív szerveződés, érzelmi sűrítés, társas kommunikációs aktus és tervezési erőforrás. A coachingban azért kell vele óvatosan dolgozni, mert ugyanaz az eszköz, amely felszabadíthatja az ügyfél gondolkodását, rá is zárhat egy idegen keretet, ha a coach túl korán megmondja, „mihez hasonlít” az ügyfél helyzete. A professzionális különbség tehát nem az, hogy használunk-e képeket, hanem az, hogy kié a kép, ki bontja ki a jelentését, és ki dönt arról, milyen cselekvés következik belőle.

Források: 

IACM Akadémia bloghttps://iacmacademy.com/blog/
IACM Akadémia: A kitaszított nő esete és a fogalmi metaforákhttps://iacmacademy.com/2025/05/12/life-coaching-esetpelda-es-lehetseges-megoldasai-a-kidobott-no-esete/
IACM Akadémia szószedethttps://iacmacademy.com/szoszedet/
IACM Akadémia: demcdonaldizáció és fogalmi metaforahttps://iacmacademy.com/2026/07/20/tutorial-mi-az-a-demcdonaldizacio-hogyan-segit-az-ugyfelnek-a-coaching-soran/
Dr. Kollár Consulting publikációkhttps://drkollarconsulting.com/publikaciok-es-sikereink/
Ezeket egészíti ki a Vízen járni, Watzlawick–Weakland–Fisch Változás, Csíkszentmihályi Kreativitás és Flow, Mérő Az érzelmek logikája, Mieras Többet ésszel, Aronson A társas lény, Gordon–Burch Emberi kapcsolatok, Berne Emberi játszmák, Pease Testbeszéd, Drucker Drucker minden napra és a döntéselméleti tananyag ellenőrzött releváns része.

5. Tutorial lépésről lépésre

• Először döntsd el, hogy hasonlatot vagy metaforát hallasz. Ha a mondat egy konkrét közös tulajdonság alapján közvetlenül összevet két dolgot, hasonlattal vagy analógiával van dolgod. Ha a két tartomány összekapcsolása szó szerint nem igaz, és a kapcsolat jelentését ki kell bontani, metaforával dolgozol.

• Ha az ügyfél metaforát használ, ne fordítsd le rögtön saját pszichológiai nyelvedre. A „falnak mentem” ne váljon automatikusan „kudarccá”, a „mocsár” ne váljon automatikusan „depresszióvá”, a „ketrec” ne váljon automatikusan „elnyomó kapcsolattá”. Előbb kérdezz.

• Azonosítsd a céltartományt. Miről beszél valójában az ügyfél: munkáról, kapcsolatról, önmagáról, időről, döntésről, jövőről?

• Azonosítsd a forrástartományt. Milyen konkrétabb világból érkezik a kép: háború, utazás, étkezés, gép, játék, színház, építkezés, sport, természeti környezet?

• Fejtsd ki a forrástartomány szerkezetét az ügyféllel. Kik a szereplők? Mi a cél? Mik a szabályok? Mi számít veszélynek? Mi számít erőforrásnak? Mi a siker és a kudarc? Van-e visszaút? Van-e időkorlát? Ki irányít?

• Keresd meg a megfeleltetéseket. A forrástartomány mely eleme minek felel meg az ügyfél helyzetében? Ezt ne találd ki helyette; ellenőrizd kérdésekkel.

• Vizsgáld meg a metafora hozamát és költségét. Mit segít észrevenni? Mit takar el? Milyen cselekvésekre ösztönöz? Milyen cselekvéseket zár ki?

• Csak ezután nyiss alternatív kereteket. Nem az a cél, hogy a coach jobb metaforát adjon, hanem hogy az ügyfél képes legyen több lehetséges reprezentációt létrehozni vagy választani.

• Fordítsd vissza cselekvésre. Egy új metafora akkor coachingértékű, ha valamilyen kipróbálható döntéshez, viselkedéshez, megfigyeléshez vagy kísérlethez vezet.

• Ellenőrizd az autonómiát. A végén az ügyfél mondja ki, melyik kép használható számára, mit tanult belőle, és mit akar tenni. A coach ne saját metaforájának sikerét akarja bizonyítani.

6. Konkrét példa

Tegyük fel, hogy egy vezető ezt mondja: „A csapatom egy süllyedő hajó, és én egész nap csak léket tömök.”

A rossz coachingreakció egy kész hasonlat lehetne: „Olyan vagy, mint egy magányos kapitány, aki mindent maga akar megoldani.” Ez már a coach értelmezése. Behozza a magányt, a kontrolligényt és a kapitányszerepet akkor is, ha az ügyfél ezeket nem mondta.

A metaforával dolgozó coach inkább kérdez: „Mitől süllyed ez a hajó?” „Hol vannak a lékek?” „Ki van még a fedélzeten?” „Mit csinálnak ők?” „Mi történik, ha te egy órára abbahagyod a léktömést?” „Van célkikötő?” „Ki tudja, merre van?” „Melyik léket kell valóban most betömni, és melyiket nem?”

Ekkor kiderülhet, hogy a vezető nem is elsősorban túlterhelt, hanem minden problémát automatikusan saját feladatává alakít. A „süllyedő hajó” metafora feltárja a tervet: veszély van, azonnal reagálni kell, a vezető ment, a többiek várnak. Ezután az ügyfél maga mondhatja: „Lehet, hogy nem mentőhajóként kellene működnünk, hanem műhelyként, ahol mindenki javítja azt, amihez ért.” Itt már megszületett egy alternatív forrástartomány, de nem a coach adta rá címkeként. Az ügyfél alkotta meg, és ebből konkrét kísérlet következhet: a következő héten három visszatérő problémánál nem ő avatkozik be elsőként, hanem kijelöli a probléma gazdáját és a döntési határt.

Ez mutatja a különbséget. A hasonlat könnyen megmondja, mi az ügyfél. A jól használt metafora megmutathatja, hogyan szervezi jelenleg a tapasztalatát. A fogalmi metafora elemzése pedig feltárhatja azt a mélyebb tervet, amelyből a döntései és cselekvései újra meg újra következnek.

7. Mit kell ebből megjegyezni?

A hasonlat közvetlen megfeleltetés: a hasonlóság szempontja többnyire előre adott.

A nyelvi metafora nem szó szerint igaz állítás, hanem értelmezésre nyitott kapcsolat két eltérő tartomány között.

A fogalmi metafora nem egyszerű szófordulat, hanem forrás- és céltartomány közötti rendszerszerű megfeleltetés, amely gondolkodást és cselekvést is szervezhet.

Az IACM coachinglogikájában a coach által adott hasonlat azért no-go, mert kész keretet, közvetlen megfeleltetést és burkolt értelmezést vihet be az ügyfél világába.

Az ügyfél saját metaforája ezzel szemben értékes nyom: kérdésekkel feltárható rajta keresztül a rejtett ontológia, a probléma szerkezete és a mögöttes cselekvési terv.

A coaching célja nem a „helyes metafora” megtalálása, hanem a metaforikus repertoár bővítése, a merev keretek felismerése, alternatív értelmezések létrehozása és ezek cselekvési következményeinek kipróbálása.

8. Ellenőrző kérdések

• Saját szavaiddal mi a döntő különbség a hasonlat és a nyelvi metafora között, és miért fontos ez coachinghelyzetben?

• A „munkám egy taposómalom” mondatban mi lehet a céltartomány és mi a forrástartomány, és milyen cselekvési logikát tehet láthatóvá ez a kép?

• Miért lenne módszertanilag problémás, ha a coach azt mondaná az ügyfélnek: „olyan vagy, mint egy ketrecbe zárt madár”, és hogyan lehetne ugyanezt a helyzetet autonómiát támogató kérdezéssel megközelíteni?

Kérlek, válaszolj a három ellenőrző kérdésre saját szavaiddal. Nem adom meg rögtön a megoldásokat; ha valamelyikre nem tudsz válaszolni, írd meg a sorszámát, és rövid megoldással segítek.

Érthető volt a magyarázat? Maradt még kérdésed?

Szeretettel üdvözöllek, Dr. Kollárné Berzáczy Kriszti
kapcsolat@iacmacademy.com