A gyerek félni tanul; Little Albert-kísérlet (Watson-Rayner)

John B. Watson behaviorista pszichológus volt.

Behaviorizmus egy pszichológiai irányzat, amely a külső megfigyelhető viselkedésre összpontosít, és elveti a belső mentális folyamatokat, mint például az érzések, gondolatok vagy motivációk vizsgálatát. A behaviorizmus alapvetően az elméleti és empirikus pszichológiai kutatásokat használja a viselkedés mérésére és az ingerek és válaszok közötti kapcsolatok tanulmányozására.

Nem kell tanulmányozni az érzelmeket, csak a látható viselkedést

A behaviorizmus azt mondja, hogy a környezet befolyásolja leginkább az emberi viselkedést, és az alapján, hogy mi vesz körbe egy gyermeket, bármit és bárkit lehet belőle faragni.

Watson úgy gondolta, hogy a gyermeket kis felnőttként kell kezelni (babusgatás, ölelgetés, elkényeztetés nélkül), így válik majd olyan felnőtté, aki minden nehézséggel könnyedén megbirkózik. Az 1920-as és 1930-as években a watsoni behaviourizmus vált a domináns pszichológiává az Egyesült Államokban.

Főbb jellemzői:

1. Objektivitás: A behavioristák azt vallották, hogy a tudományos kutatásnak objektívnek és megfigyelhetőnek kell lennie. Ezért a figyelmüket a külső, megfigyelhető viselkedésre és a feltételes reflexekre összpontosították.
2. Külső inger – Viselkedés – Következmény: A behavioristák úgy vélték, hogy a viselkedés az inger-válasz következménye, és ezt a tanulási folyamatot vizsgálták meg. A Pavlovi reflexek és a Skinner-féle operáns kondicionálás példái ennek a megközelítésnek.
3. Tabula rasa: A behavioristák általában az embereket „tabula rasa” vagy fehér lapon született állapotnak tekintették, ami azt jelenti, hogy az emberek az életük során szerzett tapasztalataik révén fejlődnek ki.
4. Tanulás és kondicionálás: A behavioristák kiemelték a tanulás és kondicionálás fontosságát a viselkedés kialakulásában. Ivan Pavlov kutatásai a klasszikus kondicionálásról, B.F. Skinner pedig az operáns kondicionálásról tett fontos megfigyeléseket.
5. Az emberi psziché egyszerűsítése: Az emberi gondolkodást, érzéseket és motivációkat figyelmen kívül hagyták, és inkább azon dolgoztak, amit meg lehetett figyelni és mérni.

A behaviorizmusnak több változata is van, de alapvetően mindegyik azon az elven alapszik, hogy a viselkedés tanulható és megváltoztatható. Későbbi pszichológiai irányzatok, például a kognitív pszichológia és a pszichoanalízis, a behaviorizmus kritikájával és kiegészítésével fejlődtek ki.

Little Albert-kísérlet

A Little Albert kísérlet egyik legismertebb pszichológiai kísérlet, melyet John B. Watson és Rosalie Rayner végeztek el 1920-ban. A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgálják a feltételes félelem kialakulását egy kisfiúnál, akit Little Albertnak hívtak.

Kísérlet menete:

1. Kezdeti állapot: Little Albert egy 9 hónapos kisfiú volt, aki a kísérlet elején semmilyen félelemre nem reagált egy fehér patkánnyal vagy más állatokkal szemben.
2. Kondicionálás: Watson és Rayner a kisfiúnak egy fehér patkányt mutattak be, miközben hangos zajokat (például egy vaskulcs vertetése egy acélrácshoz) hallatnak, hogy félelmet keltő ingert teremtsenek.
3. Feltételes félelem kialakulása: A kisfiú a kísérlet során kezdte megijedni a fehér patkánytól, függetlenül attól, hogy zaj kísérte-e vagy sem. Ez azt mutatta, hogy egy új inger, a fehér patkány, feltételes félelemmé vált a hangos zajjal való párosítás révén.
4. Általánosítás: Little Albert a kísérlet után más, hasonló ingerlőkkel szemben is mutatott félelmi reakciókat, például más állatok vagy szőrös tárgyak iránt is.

Az eredmények az állítólagos feltételes félelem létrejöttét mutatták, és azt a következtetést vonták le, hogy az emberek tanulhatnak félelmet bizonyos ingerekre a klasszikus kondicionálás révén.

Kritika és etikai aggályok:

A Little Albert kísérletet kritizálták a módszertani hibák, például a kutatók nem eléggé kontrollált körülményei és a kisfiúval való kapcsolatuk intenzitása miatt. Emellett etikai aggályok is felmerültek a kísérlettel kapcsolatban, mivel a kutatók nem vették figyelembe Little Albert érzelmi jólétét, és a félelmét keltő helyzeteket szándékosan létrehozták.

A Little Albert kísérlet azonban jelentős hatással volt a pszichológiai kutatásokra, és további tanulmányokra ösztönzött a klasszikus kondicionálás és a félelem kialakulásának területén.

Egyéb kísérletek és kapcsolódó témák, amelyek a Little Albert kísérlettel összefüggnek:

1. Kísérletek a kondicionált félelemre: Azok a kutatók, akik érdeklődtek a kondicionált félelem kialakulása iránt, további kísérleteket végeztek, hogy feltárják a félelem és a szorongás mechanizmusait.
2. Feltárt kísérletek: Az etikai normák fejlődésével párhuzamosan kutatók és pszichológusok további kísérleteket végeztek el, amelyek jobban figyelembe vették a résztvevők jólétét és tiszteletben tartották az etikai elveket.
3. Kondicionálás és pszichopatológia: A pszichopatológiával foglalkozó szakemberek és kutatók olyan kísérleteket végeztek, amelyekben a kondicionálás és a félelemkapcsolatok szerepét vizsgálták a különböző pszichopatológiai állapotokban.
4. Kognitív viselkedésterápia: A kognitív viselkedésterápia (CBT) során alkalmazott kísérletek és terápiás módszerek gyakran használnak kondicionálási elveket a fóbiák és szorongás kezelésére.
5. Kísérletek a gyermekfejlődésben: A gyermekpszichológia és fejlődéslélektan területén további kísérletek zajlanak, amelyek a korai gyermekkori tapasztalatok, kondicionálás és félelemkialakulás összefüggéseit vizsgálják.

Ezek a kísérletek és témák széles körben érintik a kondicionálás, a félelemkialakulás és a pszichológiai fejlődés területeit. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az etikai elvek betartása és a résztvevők jólétének védelme kiemelten fontos minden pszichológiai kísérlet során.