Nem vagyok a tervek propagandaeszköze!
Tervek és stratégiák. Az eddigi posztok az ontológiai coaching stratégiai megfontolásaiból:
„Felelős vagy a gondolataidért!”
„Don Quijote-stratégia”
„Előbb a vonzó dominancia, aztán az empátia”-stratégia
„Nem leszek a tervek propagandaeszköze!”-stratégia
„Többszörös fogolydilemma”
Az emberi gondolkodás sosem volt steril, pusztán logikus észjárás. Mindig is át- meg átszőtték történetek, minták, sémák, vágyak, félelmek, közhelyek és hiedelmek. Rá kell jöjjünk, nem szabad mindent követni, ami eszünkbe jut. Nem minden szlogen méltó az agyunk vásznára.
A legveszélyesebb gondolatok nem azok, amelyek furcsák, idegenek vagy megosztóak, hanem amik nagyon is ismerősek, amolyan „józan paraszti ész” típusúak. Az emberek gyakran nem látják át a helyzetek komplexitását, ezért egyszerű megoldásokba kapaszkodnak. Ezek legkevésbé sem racionálisak és nem is hasznosak. Csupán kéznél vannak. Megnyugtatnak. Átmenetileg megszabadítanak a gondolkodástól és döntés terhétől. A józan paraszti ész a szellemi lustaság álneve. Ideje helyette stratégákban gondolkodni!
Kóklerség, áltanok, hazugság, bullshit, infantilizmus
A kóklerség, az áltanok, a tudományosság látszatát keltő hazugságok, az önsegítő tévhitek, bullshitek és a gondolkodást megkerülő infantilizmus olyan szellemi termékek, amelyek nemcsak félrevezetnek, hanem aktívan rombolják az értelmes, stratégiai gondolkodás kultúráját. Ezek a jelenségek nem csupán félresiklások, hanem tudati élősködők: olyan eszmék, amik nem vezetnek új felismerésekhez, hanem visszarántanak egy olyan világba, ahol a biztonságot nem a tényekkel való szembenézés és megküzdés jelenti, hanem az üres konstrukciók kínálnak csalfa menedéket.
A kóklerség abból él, hogy nem vállal felelősséget. Nincs módszertana, nincs mérhetősége, nincsenek kontrollcsoportjai. Csak ígéretei vannak – gyors megoldást, mély megértést, titkos tudást mézesmadzagként húzza előttünk. Amit kínál, nem működik, csak annak látszatát kelti. Azt a gyanútlan keresőt, aki valódi megoldásra vágyik, végül mindig távolabb taszítja attól, amit remélt. Az áltanok – legyen szó önismereti rendszerekről, mágikus pszichológiáról vagy újracsomagolt ezoterikáról – megfosztják az embert attól a lehetőségtől, hogy valóban megértse a világ működését. A bullshit az intellektuális szélhámoskodás melegágya. A bullshit célja nem a valóság leírása, hanem a benyomáskeltés. Az, hogy „okosnak hasson”, „mélynek tűnjön”, „hitelesnek látsszon”. A bullshit vígan virágzik a kritikátlan közegekben.
Egyre több ember nem kér tudást – inkább élményt akar. Nem akar gondolkodni – inkább azonosulni akar. Nem akar felelősséget vállalni– csak valaki mástól hallani, mit tegyen. A világ felnőtt működését gyerekmesékre cseréli: „a negatív gondolatok betegséget okoznak”, „ha akarsz valamit, az univerzum elhozza”, „minden belőled indul ki”. A gondolkodás helyébe hiedelem lép. A döntés helyébe sors vagy karma. Az irányítás helyébe hit. Ez a kognitív és mentális visszafejlődés megbénítja az értelmes és érdemi cselekvést.
És mi történik, amikor ezek a minták tömegesen terjednek? Elmosódik a határ szakértelem és kóklerség között. Feloldódik a különbség tény és vélemény között. Aki tud, az hallgat. Aki nem tud, prédikál és tanít. Aki nem ért hozzá, tréninget indít.
Ezért kell újra és újra kiállnunk az értelem, a gondolkodás, a bizonyítható tudás mellett. Nem moralizálva, hanem stratégiai szándékból. Nem elég, hogy szimpatikus, amit valaki mond – működnie is kell. Ha nem lehet rákérdezni, nem hiteles. Ha nem igazolható, nem tudás.
A kóklerséggel nem vitatkozni kell. Hanem kiváltani. Érvényes, működő, gondolkodásra épülő rendszerekkel.
Ami nem ilyen, annak a szemétdombon a helye.
Bevezető gondolatok:
Szabadon lebegő racionálék
Szabadon lebegő racionálé olyan magyarázó funkció vagy szelekciós előny, amely valódi mintázatot ír le, de nem kötődik tudatos szándékhoz, tervhez vagy tervezőhöz.
A szabadon lebegő racionálék kifejezés Karl Mannheim szociológustól származik, és olyan gondolatokat, nézeteket vagy eszmerendszereket, összefoglalva: terveket jelöl, amelyek elveszítették kapcsolatukat a konkrét társadalmi, gyakorlati, történeti kontextusukkal, és így mintegy „a levegőben lógnak”. Ezek az eszmék önálló életet élnek: logikusnak, észszerűnek vagy akár magától értetődőnek tűnhetnek, de valójában nincsenek beágyazva egy adott élethelyzetbe, és nem igazolhatók annak alapján, hogy működnek-e vagy sem.
Példa – a szemnek van egy racionáléja: látást tesz lehetővé, ez segíti a tájékozódást és a túlélést. De ez nem azt jelenti, hogy „az evolúció kitalálta”, hogy szem kell. Nincs tudatos döntés. A funkcionális indok utólag felismerhető: azok az élőlények, amelyeknél a fényérzékelés előnyösebb volt, nagyobb eséllyel maradtak fenn.
Dennett szerint a természetes szelekció során azonosíthatók azok az indokok, amelyek miatt bizonyos formák, képességek vagy mintázatok létrejöttek, miközben maga az evolúció nem tudatos ágens.
A szabadon lebegő racionálék Dennett fogalmában olyan funkcionális indokok vagy „mintha-célok”, amelyek megmagyarázzák, hogy egy evolúciós vagy kulturális minta miért maradt fenn, anélkül, hogy bárki előre kigondolta, megtervezte vagy tudatosan akarta volna.
A szabadon lebegő racionálék közvetlenül összefüggenek az aktuális témánkkal: legkülönbözőbb törekvések, tervek és stratégiák automatikus elfogadásának, kritikátlan továbbélésének veszélyeivel. Egy szabadon lebegő racionálé például lehet az az állítás, hogy „bármi megtörténhet, csak akarni kell”, vagy hogy „az empátia minden helyzetben szükséges”. Ezek nem hamis kijelentések önmagukban, de amint kiemeljük őket a konkrét helyzetből, és általános, kontextustól független igazságként kezdjük hirdetni, elveszítik erejüket – sőt, akár károssá is válhatnak.
Minden cselekedet, érzelem mögött egy terv áll.
Amit valaki egykor „igaznak” vagy „hasznosnak” gondolt, az most ott lóg a „levegőben” anélkül, hogy bárki megkérdezné: „Még mindig érvényes? Gyümölcsöző ez a gondolat?”
A szabadon lebegő racionálék alkalomadtán gondolati terhek, amelyek koránt sem biztos, hogy segítenek élni. Nem kérdőjeleztük meg őket, mert hozzászoktunk, hiszen valaha működtek, vagy mert mindenki más is lelkesen propagálja. A stratégiai gondolkodás éppen azt jelenti: megvizsgálni, hogy segítenek-e itt és most, ebben a helyzetben, ebben az életben.
Agyírtás helyett agyírás!
Itt az ideje visszavenni az irányítást a gondolataink felett! Nem ismételni, hanem kérdezni. Nem harsogni, hanem nyomozni. Nem csak a „biztos igazam van” sodrásában robogni, hanem egyetlen pillanatra megállni, és csendben megkérdezni: Biztos ez? Kinek a gondolata, ami most kigondoltatja magát velem? Milyen kutatási eredmény, hiteles tapasztalat támasztja alá? Én gondolom, vagy csak ismétlek valakit a magam hangján?
Mindannyian a tervek propagandaeszközei vagyunk
Életünk során számos, ilyen-olyan, működésképtelen, de szívünknek kedves, vagy hasznos, de csöppet sem kellemes, akár ártalmas, ám nagyon is élvezetes, szerencsés esetben egyszerre megalapozott, okos, megbízható és motiváló tervekkel fertőződünk meg. Egyeseket születésünkkel együtt hozzuk (nevezzük evolúciós terveknek), másokat a szüleinktől, tanárainktól sajátítjuk el és gyerekként (sajnos gyakran felnőttként is) elfelejtünk rákérdezni az alkalmasságukra.
Az iskola, a tudomány, a művészetek, a politikai élet és minden, de minden a környezetünkben tervekkel bombáz bennünket. Túlzás nélkül helyettünk élik az életünket, a háttérben megverekszenek egymással és a győztes előre tolakszik a „szóvivői” pozícióba. Meglehet, hogy csak egy mikrofonként kihangosítjuk és harsogjuk a szöveget.
Nem, mától nem leszünk a tervek propagandaeszközei! Figyelünk azokra a tervekre, koncepciókra, amiket hirdetőoszlopként propagálunk!
Nagyon erős és önreflektív gondolatmenet ez, amely bátran szembefordul azzal a korunkra jellemző, szinte gépies hajlammal, hogy életünket sablonos, örökölt vagy épp divatos „tervek” alapján próbáljuk irányítani, anélkül, hogy valaha is rákérdeznénk az eredetükre és érvényességükre.
Nem az a baj, hogy vannak terveink. Az a gond, hogy a legtöbbjük nem is a miénk. Megörököltük őket. Belénk sulykolták. Ránk ragadtak. Ránk égtek. És gyakran észre sem vesszük, hogy ezek a terveink nem válaszok a a kérdéseinkre, hanem visszhangok egy másik kor, másik hely, másik ember problémáira. S mégis ezek beszélnek belőlünk. A hangjuk tiszta, céltudatos, elszánt. De nem a miénk. Csak használjuk, mint egy díszletet vagy jelmezt – abban a reményben, hogy talán ettől összeáll az egységes narratíva, egy minőségi színdarab, melynek főszereplőivé választott az Élet.
A valódi szabadság nem abban áll, hogy nincs tervünk. Hanem abban, hogy felismerjük, amikor egy terv már nem szolgál minket. Amikor egy cél mögött nem belső kíváncsiság vagy önazonos vágy, hanem társadalmi nyomás, megfelelési kényszer vagy családi elvárás rejtőzik. Akkor vagyunk szabadok, amikor nem a terv beszél belőlünk, hanem mi kérdezünk vissza: biztos, hogy ez kell nekem? Kinek az érdekeit szolgálom vele? Mitől félek, hogy elengedjem?
Mert a tervek – legyenek akármilyen megalapozottak – hajlamosak önálló életre kelni. Stratégiává válni. Akarattá. S végül eluralni bennünket. Az ember ilyenkor már szinte nem a maga ura, csak kivitelez. Mint egy végrehajtó algoritmus. Épp ezért fontos időről időre újra rátekinteni: nem magamat próbálom megvalósítani, hanem egy öröklött vagy rám ragasztott sémát ismételgetek?
Ha valaki igazi stratégiai gondolkodóvá kíván válni, képesnek kell lennie megkérdőjelezni és felfüggeszteni a hibásnak bizonyuló koncepcióit. Ez a szemlélet nem a célokról való lemondás. Épp ellenkezőleg: az értelmes, minőségi, gyümölcsöző tervek előtt nyitja meg a teret.
Azokat a gondolatokat, melyek nem segítenek élni, ki se szabad gondolni!
Ha egy gondolat nem visz előre, hanem akadályoz, akkor nem érdemes időt, energiát és figyelmet szánni rá. Nem morális, hanem funkcionális vagy stratégiai szempontból.
Egy gondolat olyan, mint egy szerszám. Ha nem működik, nem segít, csak visszaránt, akkor nem szabad használni. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne rossz érzéseink, vagy hogy mindig pozitívnak kell lenni, hanem azt, hogy ne engedjünk be olyan kognitív és mentális tartalmakat, amik megbénítanak. Például: „úgyis elrontom” – ez nem gondolat, hanem önsorsrontó program. „Mások biztos jobbak” – ez nem információ, hanem bénító belső narratíva.
A túlzott önreflexió, az állandó múltba merülés, az irreális önkritika mind olyan gondolati működés, amely nem segít élni. Ezért nincs helye. A gondolkodás célja, hogy eligazítson, jó döntésekhez segítsen, mozgásban tartson. Ami nem ezt teszi, az selejt és a kukában a helye.
Mik a termékeny gondolatok? Mi a design és mi a terv?
Folytasd a téma megértését: Minden design terv, de nem minden terv design.
Ha még szeretnél többet a témából, gyere hozzánk tanulni vagy kérj fel minket life, akár business coachként!
Ismerkedj meg a standard tanulási ajánlatainkkal is:
nézz körül a képzési oldalunkon is!
Budapesten személyesen vagy online, fotelben ülve.
Normál tempóban, szuperintenzíven vagy egyéni haladási ütemben.
Ajándék önismereti miniteszt
Teszteld a tudásodat: Az ellentétek vonzzák egymást?
(Önismereti miniteszt)
„Lélekhajó Korzikán”
Egy speciális programot kínálunk!
Párkapcsolati coach képzés és kapcsolatgazdagító, önismereti tábor.
Ne hagyd ki!
Ez a tartalom az első betűtől az utolsóig szellemi jogvédelem alatt áll a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában IFC megjelölés alatt. Tilos másolni, nyilvánosan bemutatni, továbbadni, hivatkozás nélkül idézni, parafrázisát (értelmezését) adni, a szellemi terméket magáénak bemutatni a szerzőre és a jogvédelemre való hivatkozás nélkül. A szellemi termék eltulajdonítását a törvény bünteti!
The entirety of this content, from its inception to its conclusion, is safeguarded under intellectual property rights with the IFC designation at the National Intellectual Property Office. It is expressly forbidden to duplicate, publicly display, disseminate, quote without proper citation, provide interpretative paraphrasing, or present this intellectual work as one’s own without due acknowledgment of both the author and the existing copyright protection. The unauthorized appropriation of intellectual property is subject to legal prosecution!