1. Rövid válasz egy mondatban
Az ADHD, vagyis figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavar egy neurodevelopmentális állapot, amely elsősorban nem az intelligencia vagy az akaraterő hiányát jelenti, hanem a figyelmi szabályozás, a végrehajtó funkciók, az impulzuskontroll, a feladatindítás, az időkezelés, a motiváció és gyakran az érzelemszabályozás sajátos, tartós működésmódját.
2. Érthető magyarázat IACM Akadémia alapján
Az IACM Akadémia ADHD-val foglalkozó szakmai anyaga fontos kiindulópontot ad: az ADHD-t nem divatos személyiségtípusként és nem egyszerű koncentrációs problémaként kezeli, hanem neurodevelopmentális állapotként. A „neurodevelopmentális” kifejezés azt jelenti, hogy az idegrendszer fejlődéséhez és működéséhez kapcsolódó sajátosságról beszélünk. Ez azért lényeges, mert teljesen más szemlélethez vezet, mint az olyan hétköznapi magyarázatok, hogy „nem figyel eléggé”, „szétszórt”, „lusta”, „nincs benne kitartás”, vagy „csak össze kellene szednie magát”. Az IACM ADHD-tematikája ehelyett több, egymással összefüggő működési területet különít el: figyelmi szabályozást, munkamemóriát, válaszgátlást, időészlelést, feladatindítást, jutalomfeldolgozást, motivációt és érzelemszabályozást.
Ez a különbség tanulási szempontból alapvető. Az ADHD nevében szereplő „figyelemhiány” könnyen félrevezető, mert azt sugallhatja, hogy egyszerűen kevés a figyelem. Pontosabb úgy gondolkodni róla, hogy a figyelem irányítása, fenntartása, átváltása és az adott célhoz igazítása lehet nehezebb. A figyelem ugyanis nem egy egyszerű be- és kikapcsolható lámpa. A Dr. Kollár Consulting figyelemről szóló szakmai anyaga a figyelmet dinamikus információs súlyozási és szelekciós mechanizmusként írja le: egyes információk feldolgozási prioritást kapnak, mások háttérbe szorulnak. Ez jól megvilágítja, miért pontatlan az a mondat, hogy az ADHD-val élő ember „nem tud figyelni”. Sokkal inkább az lehet a kérdés, hogy mire, mikor, mennyi ideig, milyen körülmények között és milyen költséggel tudja a figyelmet mozgósítani és a feladathoz kötni.
Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyve a figyelmet pszichikai energiaként tárgyalja, és a feltöltött szakirodalomban kifejezetten megjelenik a figyelemzavar problémája: a széttöredező figyelmi folyamat akadályozhatja a tanulást és az áramlatélmény kialakulását. Ez nem az ADHD mai diagnosztikai definíciója, ezért nem szabad a kettőt egyszerűen azonosítani, de nagyon fontos tanulási összefüggést mutat: a figyelem elosztásának módja meghatározza, hogy mennyi mentális erőforrás marad a feladatra. Csíkszentmihályi Kreativitás című művében ugyanezt más oldalról fogalmazza meg: a figyelem korlátozott erőforrás, egy adott pillanatban csak korlátozott mennyiségű információt tudunk hatékonyan feldolgozni.
Ebből következik egy nagyon fontos IACM-tanulási elv: az ADHD-val kapcsolatos nehézséget nem érdemes automatikusan erkölcsi hibává alakítani. Ha valaki rendszeresen elfelejt feladatokat, nehezen kezd bele egy hosszú munkába, elveszíti az időérzékét, félbehagy dolgokat, túl gyorsan reagál, vagy a környezeti ingerek könnyen eltérítik, akkor először a működést kell elemezni, nem a személyt minősíteni. Mi történik a feladat előtt? Világos-e a következő lépés? Mennyi információt kell fejben tartani? Van-e azonnali visszajelzés? Milyen messze van a jutalom? Mennyi zavaró inger van? Mennyire monoton vagy éppen túlterhelő a feladat? Milyen a személy energiaszintje? Ezek a kérdések sokkal többet tanítanak, mint az, hogy „miért nem vagy fegyelmezettebb?”.
A végrehajtó funkciók fogalma itt különösen fontos. Ezzel gyűjtőnéven olyan magasabb szintű szabályozó folyamatokra utalunk, amelyek segítenek célt tartani, tervet készíteni, lépéseket sorrendbe rendezni, gátolni egy azonnali reakciót, fejben tartani a szükséges információt, váltani két feladat között és ellenőrizni, hogy jó irányban haladunk-e. Az ADHD mindennapi nehézsége ezért sokszor nem ott jelenik meg, hogy az ember „nem tudja, mit kellene csinálnia”, hanem ott, hogy a tudás és a megfelelő pillanatban végrehajtott cselekvés között rés keletkezik. Tudja, hogy válaszolnia kellene az e-mailre, mégsem indítja el. Tudja, hogy tízkor el kell indulnia, mégis negyed tizenegykor kezd készülődni. Tudja, hogy a beszélgetőpartner még nem fejezte be a mondatot, mégis közbevág. A puszta tudás tehát nem mindig oldja meg a szabályozási problémát.
Az IACM neurodiverzitás-tematikája ezért a struktúrát, környezeti módosításokat, motivációt, szervezést, kommunikációt és fenntartható rutinokat is hangsúlyozza, valamint külön kezeli az ADHD tanulási, munkahelyi és kapcsolati megjelenését. Ez rendszerszemléletű gondolkodást jelent. Nemcsak azt kérdezzük, „mi van az emberben?”, hanem azt is, „milyen kapcsolat van az ember működése és a környezet követelményei között?”. Egy zajos, megszakításokkal teli munkatér, egy homályos határidő, egy húszlépéses adminisztratív feladat vagy egy azonnali jutalom nélküli projekt egészen más terhelést jelenthet, mint egy érdekes, sürgős, világos célú és gyors visszajelzést adó tevékenység.
Ez kapcsolódik az IACM Koala-stratégiájának tanulási logikájához is: összetett rendszerben nem lehet mindent egyszerre tudatosan kezelni; a figyelem kiválaszt, egyszerűsít és sorrendet állít fel. A jó stratégia ezért nem feltétlenül a „még jobban koncentrálj”, hanem a következő kezelhető kapaszkodó kijelölése. ADHD esetén ennek különösen nagy gyakorlati jelentősége lehet: a „meg kell írnom a dolgozatot” túl nagy és homályos egység, míg a „megnyitom a dokumentumot, beírom a címet, majd tíz percig csak a három alcímet fogalmazom” már végrehajthatóbb szerkezet.
Fontos ugyanakkor a másik végletet is elkerülni. Az ADHD nem magyarázat minden figyelmi nehézségre. Fáradtság, alváshiány, tartós stressz, szorongás, depresszív állapot, túlterhelés, más pszichés vagy testi állapotok és a környezet folyamatos megszakításai is ronthatják a figyelmet és a végrehajtást. Ezért az önmagunkra ragasztott címke nem helyettesíti a szakszerű diagnosztikai folyamatot. A coaching és a tanácsadás segíthet a mindennapi működés elemzésében és a kompenzációs stratégiák kialakításában, de a diagnózis egészségügyi szakfeladat.
IACM Akadémia kapcsolódó forrásai:
ADHD coach képzés szakmai áttekintőhttps://iacmacademy.com/adhd-coach-kepzes-2/;
Neurodiverzitás szakmai tematikahttps://iacmacademy.com/neurodiverzitas-szaktanacsado-es-coach-adhd-bipolaris-zavar-ocd-szorongas/;
IACM Akadémia bloghttps://iacmacademy.com/blog/.
3. Magyarázat Dr. Kollár Consulting alapján
A Dr. Kollár Consulting szemlélete fontos ellenponttal egészíti ki a fenti magyarázatot: nem elég azt mondani, hogy „van figyelem”, amelyet egy belső én tetszés szerint irányít. A figyelem hálózati, szelekciós működésként is értelmezhető. A mentális képalkotásról szóló szakmai anyag szerint a figyelem információkat súlyoz, bizonyos reprezentációkat előtérbe emel, másokat háttérbe szorít; működését célok, vágyak, emlékek, érzelmek és aktuális környezeti ingerek egyaránt alakíthatják.
ADHD szempontból ez azért fontos, mert megszünteti a „kis belső főnök” tévképét. A hétköznapi gondolkodás sokszor úgy beszél az önkontrollról, mintha az emberben ülne egy tökéletesen informált vezető, aki egyszerűen kiadja a parancsot: „most figyelj”, „most ne szólj közbe”, „most kezdj neki”, „most ne nézd meg a telefonodat”. A feltöltött Vizen járni című kötet Wegner tudatos akarattal kapcsolatos kísérleteit idézve arra figyelmeztet, hogy az önkontrollról és saját cselekvéseink okairól alkotott élményünk nem tévedhetetlen. A szöveg kifejezetten elutasítja a mindent tudó, belső „kisember” elképzelését. Ez ADHD esetén különösen hasznos korrekció: nem minden szabályozási nehézség magyarázható azzal, hogy a személy „nem akarta eléggé”.
A Dr. Kollár Consulting kihívásközpontú, ontológiai hangsúlya ugyanakkor nem vezethet fatalizmushoz. Ha az akarat nem korlátlan parancsnoki központ, abból nem következik, hogy „akkor semmit sem lehet tenni”. Éppen ellenkezőleg: a fejlesztés tere áthelyeződik a konkrét működési feltételekre. Mit kell külsővé tenni abból, amit nehéz fejben tartani? Hogyan lehet csökkenteni a versengő ingereket? Hogyan lehet a túl nagy feladatot kisebb döntési egységekre bontani? Milyen visszajelzés segíti a pályán maradást? Milyen környezetben könnyebb elkezdeni? Hol kell automatizmust létrehozni, hogy kevesebb pillanatnyi önkontroll legyen szükséges?
Ez összhangban áll a Dr. Kollár Consulting strukturális gondolkodásával is. A mcdonaldizáció coachingbeli alkalmazásáról szóló anyag szerint a módszertani keret, a mérhetőség és a strukturális kontroll bizonyos helyzetekben nem ellensége, hanem támogatója lehet a cselekvésnek: világos célok, követhető visszajelzés és ismételhető keretek csökkenthetik a szétfolyást. ADHD esetén ezt nem mechanikus merevségként érdemes érteni, hanem külső támaszként. Például a naptár, az időzítő, a látható feladatlista, a fix helyen tartott tárgyak, az előre rögzített kezdési rituálé vagy egy másik emberrel egyeztetett ellenőrzési pont mind olyan környezeti elem lehet, amely tehermentesíti a pillanatnyi belső szabályozást.
A változáselméleti háttér további fontos tanulságot ad. Watzlawick, Weakland és Fisch Változás című munkája bemutatja az „ugyanabból még több” problémáját: egy eredménytelen megoldási kísérlet fokozása maga is fenntarthatja a problémát. ADHD-val kapcsolatos hétköznapi helyzetben ez például így nézhet ki: valaki nem tudja stabilan követni a feladatait, ezért még hosszabb listát készít; amikor az sem működik, még részletesebb listát ír; majd öt különböző alkalmazást kezd használni, és végül már maga a szervezőrendszer is újabb terheléssé válik. A másodfokú változás ilyenkor nem „még több lista”, hanem a szabály megváltoztatása lehet: egyetlen rendszer, kevés látható prioritás, rövid időhorizont és azonnali következő lépés.
A Dr. Kollár Consulting szemléletében ezért az ADHD-val élő ember támogatása nem redukálható motivációs beszédre. A „te képes vagy rá” mondat önmagában kevés, ha a feladat szerkezete, a környezet, az időkezelés és a visszajelzés változatlanul rosszul illeszkedik az adott működéshez. A valódi kérdés nem pusztán az, hogy „hogyan vegyük rá magunkat?”, hanem az is, hogy „hogyan tervezzünk olyan cselekvési környezetet, amelyben kisebb szabályozási költséggel lehet jól működni?”.
Egy másik fontos hangsúly az identitás és az állapot szétválasztása. Az ontológiai coaching számára veszélyes, ha egy diagnosztikai megnevezés teljes személyazonossággá válik: „ADHD-s vagyok, tehát ilyen vagyok, és kész.” A diagnózis hasznos térkép lehet, mert érthetővé tesz visszatérő mintázatokat, de nem azonos az egész emberrel. A személynek vannak képességei, értékei, kapcsolatai, tanult stratégiái, érdeklődési területei, kulturális környezete és jövőbeli lehetőségei is. Az ADHD ezek működését befolyásolhatja, de nem meríti ki a személy leírását.
Dr. Kollár Consulting kapcsolódó forrásai:
A mentális képalkotás és a coaching új világahttps://drkollarconsulting.com/2025/06/27/a-mentalis-kepalkotas-es-a-coaching-uj-vilaga/;
Önismeret és szabad akarat az ontológiai coachingbanhttps://drkollarconsulting.com/2026/03/18/onismeret-es-szabad-akarat-az-kihivas-kozpontu-ontologiai-coachingban/;
Dr. Kollár Consulting bloghttps://drkollarconsulting.com/blog/.
4. Szakmai háttér
A szakmai háttér megértéséhez érdemes több réteget egymásra helyezni, és közben világosan különválasztani azt, ami közvetlen ADHD-meghatározás, attól, ami a figyelem, önszabályozás, döntés, környezet és változás általánosabb pszichológiai hátterét adja.
Az első réteg a figyelem korlátozottsága. Csíkszentmihályi Kreativitás című könyvében a figyelem korlátozott erőforrásként jelenik meg. A szerző hangsúlyozza, hogy egy adott pillanatban csak korlátozott mennyiségű információt tudunk feldolgozni, és a mindennapi élet feladatai eleve jelentős figyelmi kapacitást kötnek le. Ez általános emberi tulajdonság, nem ADHD-specifikus tézis. ADHD esetén azonban különösen fontos lehet, mert ha a célhoz kapcsolódó információk fenntartása, a zavaró ingerek gátlása vagy a feladatok közötti váltás nagyobb szabályozási költséget jelent, akkor ugyanaz a környezet eltérő teljesítményt eredményezhet. Ezért hibás kizárólag az eredményt nézni anélkül, hogy a feladat mentális költségét is megvizsgálnánk.
A második réteg a figyelem és a jutalom kapcsolata. Mark Mieras Többet ésszel című könyvének tárgymutatója és vonatkozó részei külön tárgyalják a figyelem formáit, a kitartott figyelmet, a váltakozó figyelmet, valamint a figyelem és a jutalmazó rendszer kapcsolatát. A könyv a figyelem tréningezhetőségéről is ír, és olyan gyakorlatokat mutat be, amelyek többféle figyelmi művelet együttes használatát igénylik. Ebből óvatosan az a tanulási következtetés vonható le, hogy a figyelem nem egységes képesség, hanem több komponensből álló működés. Ez jól illeszkedik ahhoz, hogy ADHD-ban sem egyetlen „figyelemkapcsoló” hibájáról érdemes gondolkodni.
A harmadik réteg a flow, vagyis áramlatélmény. Csíkszentmihályi Flow című műve szerint a mély bevonódáshoz világos célok, közvetlen visszajelzés, megfelelő kihívás és összpontosított figyelem szükséges. A könyv a figyelem szétesését az áramlat egyik akadályaként tárgyalja. Ez segít megérteni egy látszólagos paradoxont: valaki lehet bizonyos helyzetekben rendkívül elmélyült, máskor pedig nagyon könnyen eltéríthető. A figyelmi működés nem pusztán „mennyi figyelmed van?” kérdés, hanem függ a feladat érdekességétől, szerkezetétől, nehézségétől, a visszajelzéstől és a környezeti versengő ingerektől is. Fontos azonban, hogy az intenzív elmélyülés önmagában nem bizonyít ADHD-t, és hiánya sem zárja ki azt.
A negyedik réteg az önkontroll és a tudatos akarat. A Vizen járni a Wegner-féle gondolatmenetet használva arra mutat rá, hogy saját cselekvéseink okairól nem rendelkezünk tökéletes, közvetlen hozzáféréssel. Ez az ADHD megértésében azért hasznos, mert óvatossá tesz az olyan morális magyarázatokkal szemben, amelyek minden cselekvést egy tudatos döntés közvetlen következményének tekintenek. A „nem csinálta meg, tehát nem akarta” következtetés pszichológiailag túl egyszerű. A cselekvéshez nemcsak szándék, hanem feladatindítás, időzítés, emlékezeti hozzáférés, gátlás, prioritás és környezeti támogatás is kellhet.
Az ötödik réteg a változás rendszerszemlélete. Watzlawick, Weakland és Fisch munkája különbséget tesz a rendszer szabályain belüli változtatás és a szabályokat is átalakító másodfokú változás között, és részletesen tárgyalja az „ugyanabból még több” csapdáját. ADHD-s élethelyzetben ennek komoly gyakorlati értéke van. Ha egy stratégia sorozatosan nem működik, nem biztos, hogy nagyobb erővel kell ugyanazt folytatni. Lehet, hogy magát a feladatkörnyezetet, a sorrendet, a visszajelzés módját, az időkeretet vagy a használt eszközt kell megváltoztatni.
A hatodik réteg a problémaészlelés. A feltöltött döntéselméleti anyag megkülönbözteti a tényleges és az észlelt helyzetet, és a problémamegoldást az észlelt jelenlegi állapot és a kívánatos állapot viszonyában értelmezi. A kockázati döntéseknél arra is felhívja a figyelmet, hogy az információfeldolgozás korlátozott, és ugyanazt a helyzetet különböző emberek eltérően ítélhetik meg. ADHD esetén ez azért érdekes, mert a probléma nem mindig az, aminek elsőre látszik. „Nem tudok tanulni” helyett lehet, hogy pontosabb: „egy negyvenperces, visszajelzés nélküli olvasási feladatban tíz perc után elveszítem a célt”. A pontosabb problémadefiníció már más beavatkozást tesz lehetővé.
A hetedik réteg az érzelmek szerepe. Mérő László Az érzelmek logikája című kötete külön fejezetekben foglalkozik az érzelmek gondolkodásban betöltött szerepével, a döntéshozással, motivációval, flow-val és érzelemkontrollal. Ez azért fontos háttér, mert a végrehajtás nem érzelemmentes számítógépes folyamat. Frusztráció, unalom, szorongás, érdeklődés, sikerélmény és várható jutalom egyaránt módosíthatja, hogy mennyi figyelmi energia kapcsolódik egy feladathoz. Az ADHD mindennapi megértését ezért elszegényíti, ha csak a koncentrációról beszélünk, és kihagyjuk az érzelmi és motivációs dimenziót.
A nyolcadik réteg a teljesítmény és a környezet kapcsolata. Peter Drucker munkája ugyan nem ADHD-könyv, de a problémák pontos meghatározását és a tényleges működés vizsgálatát hangsúlyozza. A feltöltött részlet szerint a problémadefiníció addig hiányos, amíg nem magyarázza meg a megfigyelhető tényeket. Ez nagyon jó módszertani szabály ADHD-val kapcsolatos esetekben is. Ha valaki azt mondja, „képtelen vagyok koncentrálni”, de közben bizonyos feladatokban két órán át elmélyül, másokban pedig öt perc után szétesik, akkor a jó kérdés nem az, hogy melyik állítás „igaz”, hanem az, milyen feltételek különböztetik meg a két helyzetet.
A kilencedik réteg a társas környezet. Az ADHD következményei gyakran kapcsolati jelentést kapnak. A késés a másik ember számára tiszteletlenségnek tűnhet; a közbevágás érdektelenségnek; az elfelejtett ígéret megbízhatatlanságnak. Ilyenkor két szintet kell egyszerre tartani. A működési nehézség megértése nem szünteti meg a következményt, de a következmény sem bizonyítja, hogy a viselkedés szándékos bántás volt. Ez a kettős látás segít abban, hogy a diagnózis se felmentő kártyává, se erkölcsi bélyeggé ne váljon.
A tizedik réteg a környezet és az identitás rendszerszintű kapcsolata. A Vizen járni a technokultúrában való időstrukturálás nehézségét és az „adatszmog” problémáját is felveti. Ez ma különösen releváns: értesítések, üzenetek, több párhuzamos felület és állandó elérhetőség minden ember figyelmi rendszerét terheli. ADHD esetén ezért nemcsak az egyént kell „megjavítani”; sokszor a környezet ingerterhelését is érdemes újratervezni.
A szakmai háttérből tehát egy összetett kép rajzolódik ki. Az ADHD nem azonos a rossz figyelemmel, nem azonos a hiperaktivitással, nem azonos a lustasággal, és nem azonos egy személyiségtípussal. Olyan neurodevelopmentális állapotként érdemes megérteni, amelyben több önszabályozási folyamat működése sajátos mintázatot alkothat, és ennek következménye mindig a személy és a konkrét környezet kölcsönhatásában válik láthatóvá. A diagnosztikai címke akkor hasznos, ha pontosabb megértéshez és jobb illesztéshez vezet; akkor káros, ha leegyszerűsítő identitássá vagy univerzális magyarázattá válik.
5. Tutorial lépésről lépésre
- Először különítsd el a hétköznapi figyelmetlenséget az ADHD fogalmától. Mindenki lehet szétszórt, fáradt vagy túlterhelt. Az ADHD tartósabb, több működési területet érintő neurodevelopmentális állapot.
- Ne a „figyelem mennyiségét” kérdezd, hanem a szabályozását. Mire tud figyelni az ember? Mikor esik szét a fókusz? Tud-e váltani? Mi történik monoton, késleltetett jutalmú vagy több lépéses feladatban?
- Nézd meg a végrehajtó funkciókat. Feladatindítás, munkamemória, tervezés, prioritás, gátlás, időkezelés és önmonitorozás külön-külön is vizsgálható.
- Vizsgáld a környezetet. Mennyi a zavaró inger? Világos-e a cél? Látható-e a következő lépés? Van-e visszajelzés? A szükséges információ fejben van, vagy külső támaszokon is megjelenik?
- Vizsgáld a motiváció és az érzelem szerepét. Másképp működhet ugyanaz az ember érdekes, sürgős és azonnali visszajelzést adó helyzetben, mint monoton, távoli jutalmú feladatban.
- Ne morális címkéből indulj ki. A „lusta”, „megbízhatatlan”, „szétszórt” szavak helyett írj le megfigyelhető működést: „a húszperces feladatot háromszor megszakította”, „a határidőt nem tette külső naptárba”, „a beszélgetésben gyakran a mondat vége előtt reagált”.
- Keress kompenzációs stratégiát. Feladatbontás, egyetlen megbízható feladatrendszer, időzítő, külső emlékeztető, vizuális prioritás, ingerkezelés, előre kialakított rutin és rendszeres visszacsatolás mind lehet hasznos, de nem minden stratégia jó mindenkinek.
- Ha ugyanaz a megoldás ismételten kudarcot vall, ne csak erősítsd. Watzlawick logikájával kérdezd meg: nem „ugyanabból még többet” csinálok-e? Lehet, hogy nem több önfegyelem, hanem más feladatszerkezet kell.
- A diagnózist ne azonosítsd az identitással. Az ADHD magyarázhat működési mintákat, de nem írja le az egész embert.
- Ha diagnózis a kérdés, válaszd külön a szerepeket. A coaching segíthet a működés megfigyelésében, célokban, struktúrákban és életvezetési stratégiákban, de az ADHD diagnosztikája egészségügyi szakfeladat.
6. Konkrét példa
Képzeld el Annát, aki egy szakmai képzésen vesz részt. Tudja, hogy péntekig el kell készítenie egy nyolcoldalas beadandót. Hétfőn elhatározza, hogy este elkezdi, de a feladat túl nagynak tűnik. Megnézi az e-mailjeit, eszébe jut egy másik teendő, közben üzenetet kap, majd este arra jut: „megint lusta voltam”. Kedden részletes feladatlistát ír húsz ponttal, de ettől még inkább túlterheltnek érzi magát. Szerdán pánikszerű sürgősséget érez, és néhány óra alatt sokkal többet halad, mint az előző két napban.
A moralizáló értelmezés szerint Anna fegyelmezetlen, és csak akkor dolgozik, amikor már muszáj. A funkcionális elemzés más kérdéseket tesz fel. Túl nagy volt-e az induló feladat? Látta-e az első konkrét lépést? Volt-e külső időkeret és közeli visszajelzés? A húszpontos lista segített vagy újabb kognitív terhelést hozott létre? A közeledő határidő megváltoztatta-e a feladat motivációs értékét?
A következő héten Anna nem azt írja a listájára, hogy „beadandó megírása”, hanem ezt: 18:00-kor megnyitom a dokumentumot; 18:05-ig beírom a címet és három alcímet; 18:05–18:20 között csak az első alcímhez gyűjtök öt gondolatot; a telefon másik szobában marad; 18:20-kor röviden ellenőrzöm, mi készült el. Ez nem „az ADHD gyógyítása”, hanem a feladat és a környezet olyan átalakítása, amely csökkenti a végrehajtási terhelést. Ha ez működik, információt kaptunk arról, milyen struktúra támogatja Anna teljesítményét. Ha nem működik, nem Annát minősítjük, hanem tovább pontosítjuk a problémát.
7. Mit kell ebből megjegyezni?
Az ADHD neurodevelopmentális állapot, nem egyszerű figyelmetlenség és nem akaraterőhiány.
A figyelem helyett pontosabb figyelmi szabályozásról beszélni: a fókusz fenntartása, átváltása és célhoz igazítása egyaránt fontos.
A végrehajtó funkciók közé tartozó folyamatok, például a munkamemória, feladatindítás, tervezés, gátlás és időkezelés a mindennapi működésben kulcsszerepet játszhatnak.
A környezet nem mellékes. A világos cél, a kisebb lépések, a gyors visszajelzés, a külső emlékeztetők és az ingerterhelés csökkentése sokszor többet ér, mint az általános felszólítás, hogy „figyelj jobban”.
A diagnózis nem személyiség és nem teljes identitás. Arra szolgálhat, hogy pontosabban értsük a működést és megfelelőbb támogatást válasszunk.
A coaching támogathatja az életvezetési stratégiák kialakítását, de diagnózist nem helyettesít.
8. Ellenőrző kérdések
- Miért pontosabb az ADHD esetében figyelmi szabályozási nehézségről beszélni, mint egyszerűen „figyelemhiányról”?
- Mondj legalább négy olyan végrehajtó funkciót vagy kapcsolódó működési területet, amely az ADHD mindennapi megjelenésében fontos lehet.
- Mi a különbség aközött, hogy egy ADHD-val kapcsolatos nehézségre „még több önfegyelemmel” válaszolunk, és aközött, hogy a feladat vagy a környezet szerkezetét változtatjuk meg?
Kérlek, válaszolj erre a három kérdésre saját szavaiddal. Nem adom meg rögtön a megoldásokat, mert a visszaidézés maga is tanulás. Ha valamelyikre nem tudsz válaszolni, röviden megmutatom a megoldást.
Érthető volt így a magyarázat? Maradt még kérdésed az ADHD-ról?
Várunk az új képzésünkön: ADHD coach képzés
Tájékozódj részletesebben a témában: ADHD Tudásközpont
Használd a coach munkád során: ADHD-teszt és gyors kiértékelő + letölthető tesztlap
ADHD-sokat támogató online segítség: Kérdezz, felelek!
Szeretettel üdvözöllek,
Dr. Kollárné Berzáczy Kriszti
kapcsolat@iacmacademy.com
