Kategória tár:Egyéb kategória

A Strange Situation Kísérletet Mary Ainsworth, a kanadai fejlődéspszichológus hozta létre a gyermekkötelesség és az anya-gyermek kapcsolat vizsgálatára. A kísérlet 1970-ben indult, és az egyik legjelentősebb kutatás az anya-gyermek kötelék és az érzelmi kötődés terén. A Strange Situation Kísérlet a következőképpen zajlott: A Strange Situation Kísérlet alapján Ainsworth három fő kötődési típust azonosított: Az AinsworthBővebben: „Furcsa helyzet (Ainsworth-kísérlet)”

Walter Mischel által végzett kísérletet, amelyben óvodás gyerekeket egyedül hagytak egy szobában nagy adag cukorkával (marshmallow-val), és megígérték nekik, hogy ha nyugodtan várakoznak egy bizonyos ideig, kapnak még egyet. A kísérlet azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a gyerekek önfegyelmezése a jövőbeli sikerüket. A Marshmallow-kísérletet Walter Mischel neves pszichológus végezte el a 1960-as években. Ez a kísérletBővebben: „A cukorka (Stanfordi Marshmallow-kísérlet)”

Albert Bandura végzett egy kísérletet a verbális és szimbolikus tanulásról. A kísérlet azt vizsgálta, hogy a gyerekek átvitték-e az agresszív viselkedést a báburól a valós helyzetekre. „Bobó bábu kísérlet” vagy „Bobó bábu agresszió kísérlet”-et Albert Bandura kanadai pszichológus végezte. A kísérlet során arra volt kíváncsi, hogy a gyerekek mennyire utánozzák az agresszív viselkedést, amit felnőttekkelBővebben: „Bobó Baba (Bandura-kísérlet)”

Az epigenetika azokat a változásokat vizsgálja, amelyek a gének kifejeződésében jönnek létre anélkül, hogy maguk a DNS szekvenciák változnának. Epigenetikai változásokat okozhatnak környezeti hatások, táplálkozás, stressz és más tényezők. Az epigenetikai kutatások során végzett kísérletek különböző szempontokból közelítik meg ezt a területet. Kutatások kimutatták, hogy a szorongás és a stressz hosszú távú hatással lehet azBővebben: „Epigenetikai kísérletek”

A kondicionált félelem a tanulás és a tapasztalat eredményeként kialakuló félelemreakció, amely egykor nem félelmetes ingerrel (kondícionálatlan inger) való ismételt párosítás következménye. A kondicionált félelem része az operáns tanulás és a klasszikus kondicionálás folyamatának. Egy példa erre a kondicionált félelemre a kísérletekben az, amikor egy személy egy bizonyos hanggal, szaggal, vagy más ingerrel párosít egyBővebben: „Kondícionált félelem (híres kísérletek)”

John B. Watson behaviorista pszichológus volt. Behaviorizmus egy pszichológiai irányzat, amely a külső megfigyelhető viselkedésre összpontosít, és elveti a belső mentális folyamatokat, mint például az érzések, gondolatok vagy motivációk vizsgálatát. A behaviorizmus alapvetően az elméleti és empirikus pszichológiai kutatásokat használja a viselkedés mérésére és az ingerek és válaszok közötti kapcsolatok tanulmányozására. Nem kell tanulmányozni azBővebben: „A gyerek félni tanul; Little Albert-kísérlet (Watson-Rayner)”

A Mere-Exposure Effect, vagyis az ismételt expozíció hatását Robert Zajonc, a lengyel származású amerikai pszichológus kutatta és írta le. Zajonc az 1960-as években vizsgálta meg ezt a hatást, és az eredményeit először 1968-ban publikálta. A Mere-Exposure Effect azt írja le, hogy az emberek hajlamosak kedvelni és pozitívan értékelni olyan dolgokat, amelyekkel gyakran vagy ismételten találkoznak,Bővebben: „Mere-Exposure Effect”

Carney Landis (1897-1976) egy amerikai pszichológus volt, aki a pszichológia számos területén végzett kutatásai miatt vált ismertté. Az egyik legismertebb kutatása a „Landis Arc Expressziók Kísérlet” volt, amely az arc kifejezéseivel és az érzelmek kiváltásával foglalkozott. Carney Landis kísérlete a 20. század elején, 1929-ben zajlott le és a pszichológia egyik megosztó kísérletévé vált. A kísérletBővebben: „Arckifejezések (Landis-kísérlet)”

Ringelmann-hatás: Maximilien Ringelmann azt feltételezte, hogy a csapatmunkába mindenki kevesebb energiát fordít az adott feladatra. Ezt az elméletet sokféleképpen tesztelte, például kötélhúzással és nehéz súlyok emelésével. A kísérletek során az emberek csoportokban dolgoztak, miközben minden alanynak személyesen mérték a teljesítményét. A vizsgálatok eredménye végül bebizonyította, hogy mindenki többet ért el annál, mint amennyi energiát a munkábaBővebben: „2 pizza szabály (Ringelmann-kísérlet nyomán)”

Lee Ross kísérletében az volt a dolga az alanyoknak, hogy oldjanak meg egy szituációt, amihez két lehetőség közül választhattak. Ezen kívül a résztvevőknek el kellett képzelniük, hogy mások milyen válasz mellett döntenek és milyen emberek lehetnek azok, akik a másik lehetőséget választják. A kísérlet eredménye azt mutatta ki, hogy az emberek nagyobb része úgy gondolta,Bővebben: „Mindenki magából indul ki? (Ross-kísérlet, Attribúciós hiba 1.)”