Kategória tár:Egyéb kategória

Carney Landis (1897-1976) egy amerikai pszichológus volt, aki a pszichológia számos területén végzett kutatásai miatt vált ismertté. Az egyik legismertebb kutatása a „Landis Arc Expressziók Kísérlet” volt, amely az arc kifejezéseivel és az érzelmek kiváltásával foglalkozott. Carney Landis kísérlete a 20. század elején, 1929-ben zajlott le és a pszichológia egyik megosztó kísérletévé vált. A kísérletBővebben: „Arckifejezések (Landis-kísérlet)”

Ringelmann-hatás: Maximilien Ringelmann azt feltételezte, hogy a csapatmunkába mindenki kevesebb energiát fordít az adott feladatra. Ezt az elméletet sokféleképpen tesztelte, például kötélhúzással és nehéz súlyok emelésével. A kísérletek során az emberek csoportokban dolgoztak, miközben minden alanynak személyesen mérték a teljesítményét. A vizsgálatok eredménye végül bebizonyította, hogy mindenki többet ért el annál, mint amennyi energiát a munkábaBővebben: „2 pizza szabály (Ringelmann-kísérlet nyomán)”

Lee Ross kísérletében az volt a dolga az alanyoknak, hogy oldjanak meg egy szituációt, amihez két lehetőség közül választhattak. Ezen kívül a résztvevőknek el kellett képzelniük, hogy mások milyen válasz mellett döntenek és milyen emberek lehetnek azok, akik a másik lehetőséget választják. A kísérlet eredménye azt mutatta ki, hogy az emberek nagyobb része úgy gondolta,Bővebben: „Mindenki magából indul ki? (Ross-kísérlet, Attribúciós hiba 1.)”

A Stanford Egyetem pszichológusa azt vizsgálta a konformitás-kísérlettel, hogy az alanyok mennyire engednek a csapatnyomásnak. A részvevőknek egyszerű feladatokat kellett megoldaniuk, például ki kellett választaniuk, hogy néhány vonal közül melyikek az egyforma hosszúságúak. Solomon Asch A vizsgált személyek közül mindenki színész volt, egy embert kivéve, aki utoljára mondta meg a válaszát. A kísérlet eredményéből kiderült,Bővebben: „Különvélemény (Solomon Asch-kísérlet)”

Norman Triplett a társas facilitáció (vagy társas serkentés) területén végzett kutatásaival vált ismertté. A társas facilitáció egy olyan jelenség, amikor az egyének teljesítménye javul vagy romlik társas környezetben, például más emberek jelenlétében. Norman Triplett (1861–1931) amerikai pszichológus volt, és a sportpszichológia és társas pszichológia területén végzett kutatásaival vált ismertté. Őt az elsők között ismerik elBővebben: „Társas serkentés (Triplett- és Zajonc-kísérletek)”

Amikor a Western Electric cég munkatársainak teljesítménye rohamos csökkenésnek indult, a gyár megbízta Elton Mayo pszichológust, hogy derítse ki, miképpen befolyásolja a munkásokat az, mennyi fény jut a munkaterületre. A kísérlet eredményéből az derült ki, hogy a munkateljesítmény akkor is javult, ha kedvezően alakultak a megvilágítási viszonyok, de meglepő módon akkor is, ha rosszabbra fordultak.Bővebben: „Hawthorne-hatás (Mayo-kísérlet)”

STEP BY STEP A két pszichológus arra volt kíváncsi, hogy hogyan viselkednek az emberek, mikor szívességet kérnek tőlük. A kísérletet Patricia Pilner vitte tovább, és az eredményei azt mutatták, hogyha valaki egy kisebb szívességet megtesz, akkor nő az esélye annak, hogy egy nagyobb szívességet is meg fog tenni. Például, az embereknek csak 46%-a adományozott egyBővebben: „A jó kérés (Jonathan Freedman és Scott Frazer kísérlete)”

A járókelő-effektus a szociálpszichológiai elnevezése annak a jelenségnek, miszerint minél többen tudnának segíteni egy rászorulónak, annál kisebb az esélye, hogy valóban segít neki valaki. A járókelő-effektust Kitty Genovese 1964-es meggyilkolása után kezdték el vizsgálni, amikor is bár a fiatal nő megtámadását állítólag csaknem negyven ember látta/láthatta, hallotta/hallhatta, senki nem lépett közbe. Bár a nő megölésének esetévelBővebben: „A járókelő-effektus”